Az anyasággal nyerünk számos új képességet, ráébredünk apró hiányosságokra, megfeledkezünk az éjjelek lényegéről… Van köztünk számos különbség, de bizonyos dolgokban az anya életünk vitathatatlanul megegyezik. Most ezekből gyűjtöttünk csokorba tízet, példákkal fűszerezve.
{adselite}
Dolgok, melyek az anyaságra jellemzők:
1. A privát szféra szinte teljesen megszűnik – A mosdóba csak altatást követően tudunk meghitten üldögélni, szinte lehetetlen napközben nyugodtan telefonálni, az éjszakai házasélet közben is fél szemmel/füllel azt figyeljük, mikor toppan be a gyerek.
2. Énektanárhoz kellett volna járni – Esti altatáshoz, nappali megnyugtatáshoz, utazás közbeni lefoglaláshoz, vagy csak úgy a móka kedvéért jól bevethető az éneklés. Rövid időn belül azonban rá kell döbbennünk, hogy a repertoárunkat folyamatosan bővíteni kell, és bizony eléri azt a kort a gyerkőc, amikor hangot ad hangunk minőségének. „Anya, inkább énekelek én, nekem szebb a hangom.”
3. Új képességeket fejlesztettünk ki – A bárhol, bármikor, bármilyen helyzetben való elalvást megfejeltük az azonnali „mély” szakaszba kerüléssel, így egy 2 perces hirtelen jött alvás is kimondottan üdítően hat ránk. Ne feledkezzünk meg a láthatatlan harmadik kézről sem, amiről egyedül csak mi anyák tudunk; ez az, amivel képesek vagyunk az emeletre felcipelni a gyereket, a kismotort, a két bevásárló szatyrot, közben kivenni a leveleket a postaládából és lépcsőzés közben elővenni a táskánkból a lakáskulcsot.
Oh, azok a csodás anyai tulajdonságok!
4. Nincs lehetetlen – Lényegében egy anya mindig, mindent képes megoldani; legyen szó a sötétben megbúvó szörnyekről, a 2 kisgyerekkel – 3 átszállásos utazásról, a semmiből három fogásos vacsora rittyentésről, vagy épp a valós 24 órás szolgálat teljesítéséről.
5. Sérülésveszélyt látunk mindenben – Mikor gyerekbiztossá tettük a lakást, akkor is folyton észreveszünk újabb és újabb pontokat; az a küszöb talán túl magas – el fog benne botlani, a nyitott ablak szélét pont le tudja fejelni, a tévét magára tudja borítani, „Jesszus, azt hiszem veszek neki egy kevlár ruhát sisakkal, biztos, ami biztos.”
6. Az ötletekből sosem fogyunk ki – Az elején még próbáljuk egy kézzel tartani a mosdó kilincsét, majd a maradékkal megoldani a tampon/betét csere összes járulékos mozzanatát…rutinossá válva, már csak odaadjuk a telefont/távirányítót – lényegében bármi, egyébként tiltott dolgot – a gyereknek, így nyerünk 5 percet, hogy véghezvigyük ezt a folyamatot.
7. Aktiválódik az éjjeliőr üzemmód, közvetlenül a szülés után 1 perccel – Az éjszakák már nem az alvásról, pihenésről szólnak. Kívül alszunk, hogy riasztás esetén a lehető legrövidebb időn belül a helyszínre érhessünk, éberek vagyuk álmunkban, így egyből kipattan a szemünk egy apró köhintésre is, valamint képesek vagyunk a jól begyakorolt feladatok elvégzésére sötétben, félkómásan (pelenkázás, tápszer elkészítés, gyermek saját ágyába való visszakísérésre altató dallal megspékelve…)
8. Képzelődések fogságába ragadtunk – Amikor lefektetjük és elvonulunk egy édes tusolásra, végig gyereksírást, „anya” szólongatást hallucinálunk. Amikor nincs velünk, folyton azon agyalunk, hogy biztos valami baj érte, a nagyi mégse tudta lefektetni aludni, sír utánunk, hirtelen lebetegedett, vagy már el is felejtett minket, nem is hiányzunk neki.
9. Folyamatosan különböző foglalkozásokat sajátítunk el autodidakta módon– Bíró (játszóteres balhék), Gyógyszerész, gyerekorvos (az évek és a rutin megtették hatásukat), Rendezvényszervező (ó, azok a csodás szülinapi zsúrok), Helyszínelő (barnás folt a kanapén, vagy az, vagy csoki), Nyomozó (játéktenger kontra egy darab kisautó felkutatása)…stb.
10. Sosem érezzük, hogy eléggé ki tudjuk mutatni, mennyire szeretjük – Ez így van jól, mert az a szeretet, amit mi érzünk a gyermekünk iránt annyira különleges, őszinte és mindenen túlmutató, hogy képtelenség tettekben, szavakban kimutatni.
