Ha akadnak érzékeny lelkek a világon, hát az újdonsült anyukák garantáltan ide sorolhatóak. Kialvatlanok, fáradtak, hormonnal telítettek, és úgy vélik, ez már soha nem is fog változni. Persze nincs így, minden nehéz időszaknak vége szakad egyszer, de ezekkel a mondatokkal garantáltan nem kerülsz közelebb hozzájuk!
„Jaj, nem akar enni? Az enyémek imádták a hasukat! Jaj, nem alszik? Az enyémek végigaludták az éjszakát az első pillanattól kezdve!” – Igen, ez a legjobb módja annak, hogy aláásd az egyébként sem éppen szárnyaló anyuka önbecsülését, és biztosítsd arról, hogy tuti rosszul csinál valamit. Illetve mindent.
„Olyan fáradtnak látszol!” – Na, ne mondd, észre sem vettem! Nézzük meg, te hogyan festesz 36 óra vajúdás és néhány hetes alváshiány után! 😉
Fotó: www.mother.ly
„Olyan cuki, megfoghatom?” – Velem van a baj, de nehezen mondok nemet az embereknek, bár ezen a hiányosságon erősen dolgozom. De egészen idáig nem igazán tudtam erre a kérdésre nemmel válaszolni. Most már azonban megoldja helyettem a kislányom, aki gőzerővel tiltakozik, ha egy idegen egyáltalán felé nyúl. (Ilyenkor képzeletben persze összepacsizok vele.)
Egy friss anyuka azonban a legkevésbé szívesen adja ki a kezei közül a gyermekét, ugyanis azonnal lejátszódik a szemei előtt, hogy fogod elejteni, vagy miként rohansz el a világ végére féltett kincsével.
„Miért nem szoptatsz? Nem tudod, hogy az a legjobb a gyereknek?” – Kedvenceim egyike. Őszintén irigylem azokat, akik gond nélkül szoptattak, és még nagyobb gond nélkül elválasztották a gyermeküket. Ó, bocsánat! Hagyták, hogy gyermekük a megfelelő időpontban elválassza magát. Biztos van ilyen is, tisztelet nekik! Azonban hazánkban nem az a jellemző, hogy valaki direkt nem szoptat, hanem az, hogy mindent, de tényleg mindent megpróbált, és mégsem sikerült neki, vagy csak rövid ideig. Feltételezzük már, hogy mindenki a legjobbat akarja a gyermekének, és ezért mindent meg is tesz!
„Nem akarlak megbántani, de terveztétek, hogy gyereketek lesz?” – Ezt a kérdést mi is megkaptuk egy régi ismerőstől. Már eleve bosszantó, mert akár igen, akár nem a válasz, senkinek nincs köze a körülményekhez. Engem mindenesetre őszintén meglepett, hogy valaki azt gondolta rólunk, nem vagyunk képesek védekezni, vagy éppen felelősségteljesen dönteni a csalásalapítás kérdéséről. Akkor már 7 éve együtt voltunk, 4 éve együtt éltünk, építkeztünk, életkorunk ideálisnak tekinthető… Mégis volt, aki azt gondolta, hogy véletlenül lett gyerekünk. El sem merem képzelni, kevésbé tökéletes helyzetben levő párok mögött hányan súgnak össze emiatt?!
„Ne aggódj, biztos lemegy majd a hasad! Én is már néhány héttel szülés után visszafogytam eredeti súlyomra!” – Hát, köszi, legalább idáig a külsőm miatt nem aggódtam. Ennél már csak az a jobb, amikor végre egyedül lefutsz a boltba, míg apa ringatja a kicsit, és megkérdezik tőled, mikorra vagy kiírva…
Fotó: clickinmoms.com
„Annyira édes! (hatásszünet) Tiszta apja!” – Valahogy az újszülöttekre jellemző, hogy az apukájukra sokkal jobban hasonlítanak. Ennek talán evolúciós okai lehetnek, így az apukák DNS-teszt nélkül is meggyőződhetnek róla, hogy van közük csemetéikhez. De lényeg, a lényeg: nem minden anyuka akarja hallani, hogy a babája kizárólag az édesapjára hasonlít, akitől nyilvánvaló cukiságát örökölte. Hát ki mástól tehette volna szegény gyerek?
„És, apa hogy bírja a nélkülözést?” – Így van, rúgjunk bele még egyet anyába, hadd aggódjon végre a párkapcsolatáért is! Megdöbbentő, egyesek mennyire nem tisztelik a magánszférát. Vajon milyen válaszra számítanak? Arra, hogy apa így is megkapja, ami jár neki, nem kell aggódni. Vagy, hogy kiszolgálja magát? Vagy, hogy fogalmad sincs, hol volt szombat este, de nem is érdekel? Vagy esetleg azt szeretnék tudni, hogy felnőtt és érett embernek gondolod, aki tisztában van azzal, mivel jár a terhesség és a szülés? Á, ebben nincs semmi érdekes…
„Tényleg nem akartál inkább fiút/lányt?” – Tényleg nem mindegy? Nem fogom visszavinni a kórházba, visszadugni meg főleg nem. Nem is akarom elhinni, hogy valakiknek még téma, hogy a szülő milyen nemű gyerek után áhítozott, ha egyáltalán áhítozott. Ennél már csak az a szebb, amikor két lány után benyögik, hogy ne aggódj, a harmadik majd fiú lesz!
{adselite}
„És, akartok kistesót?” – Komolyan nem elég jelenleg egy újszülött? Még ha akarunk is, nem hiszem, hogy egy frissen szült, az élményeket – egyelőre – korántsem kiheverő anyukának kell azt hallgatnia, hogy mikor fog ismét teherbe esni. Amikor én erre a kérdésre rávágtam, hogy nem lesz kistesó, akkor megkaptam, hogy csak azért mondom, mert most szültem. Próbáljuk elhinni, hogy vannak emberek, akik egy gyereket sem szeretnének, és olyanok is, akik a lehető legboldogabbak egy csemetével!
