Rémült, szomorú vagy éppen csalódott a gyermeked? Ismerem az érzést. Az az első anyai reakció, hogy akár bármi áron, azonnali vigaszt tudjunk nyújtani. Teljesen haszontalan dolgokat tudunk ilyenkor mondani, sokszor olyant, amiben mi sem hiszünk, de valószínű, régen nekünk is ezeket mondogatták. Legközelebb, ha érzed, hogy már a nyelved hegyén van, hogy kimondd, állj meg, és inkább maradj csöndben – többet segít, ha szótlanul, szorosan magadhoz öleled a gyermeked.
1. „Ne sírj!” Ezzel a mondattal egészen biztosan nem tudjuk megvigasztalni a gyereket, sőt, az is előfordulhat, hogy csak még rosszabbul érzi magát majd tőle. Hiszen könnyen lehet ezt úgy értelmezni, hogy lekicsinyeljük, amiért éppen sír, de legalábbis egészen biztosan nem értjük meg, hogy miért van annyira elkeseredve. A gyermeknek az jelent igazi támaszt, ha látja és érzi, hogy megértjük őt, elfogadjuk az érzéseit és nem akarjuk lebeszélni róla, legtöbbször már ettől is megnyugszanak. Vagy kérdezd meg tőle, hogy például „Mitől tudnál félelem nélkül gondolni rá?”– így még az is kiderül számára, hogy uralni tudja a benne lévő negatív érzéseket.
2. „Ne legyél szégyenlős!” Könnyen előfordul, hogy gyermekünk a legjobb barátnőnk kérdésére csak pislog, és válasz nélkül elfordul vagy odabújik hozzánk. Mi természetesen azt szeretnénk, ha udvariasan válaszolna, főleg, ha tudjuk, hogy amúgy be nem áll a gyermek szája egész nap. És ekkor mi jut gyorsan eszünkbe, mivel bátorítjuk? „Ne legyél szégyellős, drágám!” Igazából ez az a mondat, amivel semmiképp nem tudunk választ kicsalogatni a gyerekből. Azzal a címkézéssel, hogy szégyellősnek neveztük, ő mindenképpen ennek akar utána megfelelni. Ha egy valóban szégyellős gyerekünk van, akkor sokat tud az otthoni szerepjáték segíteni, amikor biztonságos környezetben gyakorolhat bizonyos jellegzetes párbeszédeket. Az is megkönnyíti a gyermek helyzetét, ha korábban érkezünk rendezvényekre, amikor még kevesen vannak, és szép lassan telik meg a terem vagy érkezik meg az összes vendég, így könnyebben szokja meg a nagy társaságot.
3. „Látod? Megmondtam!” Ezt még felnőttként sem szeretjük hallani, és ugyanúgy nem szeretik a gyerekek sem. Egyáltalán nem segít a bekövetkezett helyzeten, csak egy védekezési mechanizmust indít be a gyermekben, és semmi hatása nem lesz a „leckének”, amivel a saját igazunkat bizonygatjuk. Egy ilyen esetben valószínű elég okos lesz a gyermekünk ahhoz, hogy felmérje a természetes következményeket és saját tapasztalatából tanuljon.
{adselite}
Amennyiben egyénre szabott segítségre lenne szükséged vagy egyszerűen csak magabiztosabb anya szeretnél lenni, keress fel egy első ingyenes beszélgetésre, és írj a hello@anyacoaching.hu címre.
Forrás: www.positiveparentingsolutions.com
Képek forrása: www.smoothparenting.wordpress.com, www.scarymommy.com
