Ebben a cikkben nem kapsz új, forradalmi nevelési elvet. Nem kapsz csodamódszert sem, ami minden gyerek esetében beválik. Rávilágítunk azonban pár olyan alapvetően fontos dologra, amivel könnyebben fogod kezelni a későbbi nehézkes szituációkat, gyakorlati tanácsokat és tippeket adunk, hogy könnyebben szót érts gyermekeddel.
A család elmegy bevásárolni a 2,5 éves fiúkkal:
„Pistike, ha jól viselkedsz, kapsz a végén egy csokit!” – Pistike bólogatni fog, mert csokit ígértek neki. De még bőven nem mond neki semmit, hogy „jól”. Az ilyen és hasonló elvont fogalmakkal még nem fogunk célt érni. Fogalmazzunk konkrétan, „ha hívlak, egyből odajössz hozzám”, „nem veszel le semmit a polcokról, csak, ha én megengedem”, vagy „végig bent ülsz a bevásárló kocsiban”… stb.
„Pistike, tudod ugye, mi lesz, ha nem leszel jó kisfiú?” – Pistike bólogat, mert tudja, hogy ezt várják el tőle, de megsúgom, lövése sincs az egészről. Még akkor sem biztosan érti az összefüggést, ha visszamondja, hogy akkor büntetésbe kerül otthon. Mégis milyen a jó kisfiú?
„Pistike, ha elszaladgálsz, vagy hisztizel, nagy bajok lesznek!” – Ez már megfogalmaz másfél konkrét dolgot. Elszaladgálsz, elmondjuk, mi az, amit nem szeretnénk tőle tapasztalni, ez jó. Hisztizel, elvont fogalom, nem biztos, hogy érti. A nagy bajok lesznek viszont nem túl jól sikerült megfogalmazás. Elesik, büntibe kerül, elfenekelik, elvesznek tőle valamit, nem tévézhet otthon, nem kap tízórait, nem kap édességet…? Mikor bólogat, mit tesz mérlegre? A szaladgálást, és a valami bajt?
A célravezető kommunikáció 4 lépése:
Első lépés: Beszéljünk az ő szintjén! Legyünk partnerei egymásnak.
Ezt értsük szó szerint. Guggoljunk, vagy hajoljunk le hozzá. A szemeink legyenek egy vonalban. Egyrészt jobban fogja hallani, amit mondunk neki, másrészt kerülhetetlen, hogy ránk nézzen és ránk figyeljen a többi külső dologgal szemben.
Második lépés: Konkrét megfogalmazás, konkrét üzenet, konkrét cél!
Kerek perec mondjuk ki, hogy mit várunk el tőle. Mivel hosszas felsorolást nem fog tudni megjegyezni, mindig maximum 2-3 dologban egyezzünk meg vele. Ha busszal megyünk valahová, már a buszmegállóban mondjuk el, hogy a buszon fogni kell a kezünket, nem szabad hangosan énekelni, beszélni. Nyugodtan mondjuk el azt is, miért kérjük ezeket, sőt! A gyerekek nincsenek tisztában, miért is kell a kezünket fogni, „amikor megy a busz, könnyen eleshetsz, ha nem fogod a kezem.” Mondjuk el azt is, hogy mennyit fogunk utazni – háromszor fog megállni a busz, vagy szólni fogok, mielőtt leszállunk, vagy amikor meglátod a templomot, utána szállunk le.
{adselite}
Harmadik lépés: Adjunk okot és segítsük, hogy betarthassa azt, amit kértünk!
Igen, jól sejted, ez alatt elsősorban a jutalmazást értem, másrészt pedig a lefoglalást. Ígérhetünk édességet, mesefilmet, de nem feltétlen kell, hogy tárgyias legyen. A buszos példából kiindulva ez a dolog így is kinézhet; „A buszon ne énekelj, mert másokat zavarhat, de ígérem, ha leszálltunk, együtt majd jó hangosan elénekelünk valamit. Addig gondold ki, hogy melyik legyen az a dal!” Ismerjük meg gyermekünket, tudjuk, hogy ő mivel motiválható.
Foglaljuk el/le a gyermeket. Mondjuk neki mesét, vigyünk magunkkal könyvecskét, rajzoljunk egy kis füzetbe… Így nem is lesz ideje unatkozni, majd aztán rosszalkodni, hisz végig csinál valamit és megkapja a figyelmünket is.
Negyedik lépés: Ne feltételezzük a piciről, hogy mindig bele tud helyezkedni az adott szituációba!
Mi felnőttek, is másként viselkedünk, reagálunk le dolgokat, ha például fáradtak, éhesek, gondterheltek vagyunk. Ráadásul a gyerekek még színtiszta ösztönlények is.
Ismerjük fel, hogy a gyermek aktuális lelki- és testi állapotát nézve, mi a maximum, amit elvárhatunk tőle. Ennyit és se többet, se kevesebbet ne kérjünk!
Most nézzük meg a fentiek fényében, miként lenne a legcélravezetőbb Pistikével megbeszélni a boltban elvárt viselkedést;
Odalépünk hozzá, elé guggolunk. „Pistike, most bemegyünk a boltba és végig megyünk az összes soron. A következőket kérem tőled: ha hívlak egyből gyere vissza, ne nyiss ki semmit, és ne egyél bele semmibe! Rendben? – Jó! – Ha ezeket végig betartod, akkor te rakhatod ki a pénztáros néni asztalára azokat a dolgokat, amiket megveszünk.”
Olvasd el, hogy mi az az 5 mondat, amit sose mondj, ha fegyelmezel.
+
A gyereknek az a fontos, hogy megbízhasson bennünk, és legyenek – legalább minimális – szabályok az életében, ezek adnak neki biztonságot.
Sose beszéljünk butított nyelven, már az egész pici gyerekhez sem. Ha kell, magyarázzuk el, mit rejt az adott gyűjtőfogalom, kifejezés… Így nagyobb szókincsre tehet szert csemeténk, és választékosabban fejezheti ki magát a későbbiekben.
Akármilyen nevelési elveket követünk is, egyet kell szem előtt tartani, a gyermek és szülő közti kapcsolat csodálatos mivoltát, mely a szereteten és egymás tiszteletén alapul!
