Amióta anya lettem, folyamatosan bennem van az érzés, hogy mekkora kihívás is erre a szerepre felkészülni, hogy mennyi mindent kell menet közben megtanulni, és hogy minden olyan képességgel rendelkezni szeretnék, amelyekkel minimális számú hibát követek el. Nagyon sokat foglalkoztat az a gondolat, hogy melyek azok a tulajdonságok, amelyekkel egyre jobb szülővé lehet válni, és amelyekkel könnyedebbé válnak a hétköznapok a gyerekek mellett. Így jött létre az alábbi listám, mely érezhető különbséget hozott a gyermekeimmel való kapcsolatomba és az egész családunk életébe.
1. Legyél tudatos!
Minél többször figyeld meg magad, az érzelmeidet, a reakcióidat. És ne csak magadat, hanem a gyermekedet is! Tudatosítsad magadban, hogy melyek számotokra azok a helyzetek, döntési pontok, ahol Neked vagy neki fontos az idő, a választási lehetőség, az egymáshoz való kapcsolódás, a humor vagy bármi más, amiből ha éppen nincsen elég, nem jó irányba fordulnak a dolgok. Ha ezekkel tisztában vagy, akkor könnyebben el tudod kerülni, hogy frusztráltak legyetek, és hogy a kezdeti ellenkezéseknek kiabálás, hiszti legyen a vége. Annak is legyél tudatában, hogy Te vagy a felnőtt, Te vagy az, akinek kontrollálni kell az eseményeket, és mérlegelni az aktuális probléma fontosságát.
„Ha gyermekeinket erős érzelmek árasztják el, az a dolgunk, hogy megosszuk a nyugalmunkat, nem pedig, hogy belépjünk a bennük uralkodó káoszba.” L. R. Knost
2. Tedd félre a közös játékidőben a felnőtt én-edet!
Élvezd a közös játékidőt! Változz vissza ilyenkor gyermekké, teremtsed meg magadnak azokat a körülményeket, amelyekben Te is a legjobban érzed magad. Legyen Neked is játszós ruhád, ne foglalkozz a frizuráddal, a telefonoddal, a mosatlannal! A felszabadult játékban, nevetésben nagyon sok feszültség kijön a gyerekekből, és persze Belőled is. Nagyon erős kapcsolódási pont, a rendszeres, őszintén megélt közös játékidő segít a bensőséges kapcsolat kialakításában.
3. Adj figyelmet és pozitív erőt a gyermeknek!
A pozitív gyermeknevelés elvei szerint minden gyermek két kis vödörrel rendelkezik, amelyek ha tele vannak, a gyereknek az a legfontosabb, hogy a szülők kedvében járjanak. Amint ezek a kis vödrök kezdenek kiürülni, kerül sor arra, hogy „rosszalkodással” hívják fel a gyermekek magukra a szülők figyelmét.
Ez a két kis vödör figyelemmel illetve pozitív erővel kell, hogy tele legyen. A figyelem azt jelenti a gyermek számára, hogy megkapja és érzi a szülő figyelmét, tudja, hogy szeretik, és pontosan tisztában van a családban betöltött helyével és annak fontosságával. A pozitív erő tartalom abból indul ki, hogy ha már minden élőlény szabad akarattal születik, akkor ezt a gyermekeknél is hagyjuk bizonyos szinten érvényesülni. Nem végtelen számú lehetőséget kell adni, és nem az a kérdés, hogy fogat mos-e vagy sem. De azt eldöntheti a gyerek, hogy mese előtt vagy mese után mos fogat. Ha ilyen döntésekből közösen kialakított rutinok születnek, a gyerekek sokkal együttműködőbbek. Mindemellett érezni fogják, hogy számít a véleményük, hatni tudnak a saját életükre.
4. Az érzelmeken legyen a hangsúly!
Egy szülőnek tudatában kell lennie, hogy a gyermekek agya olyan fejlettségi fokozatban van, melynek köszönhetően 5-6 éves korig az érzelmek világában élnek. Érzelmekkel fejezik ki magukat és akkor van esélyünk meghitt kapcsolatra, ha az érzelmekre érzelmekkel válaszolunk. Vagyis tiszteletben tartjuk a gyermek érzéseit, engedjük megélni azokat, és mi magunk is nyíltan vállaljuk a sajátunkat. A gyerekekben tiszteletet vált ki, ha azt látják, hogy egy felnőtt erőfeszítéseket tesz azért, hogy kordában tartsa a negatív érzéseit, vagy ha nyíltan kifejezi az örömteli érzelmeit.
Egy olyan gyermek, aki megélheti az érzelmeit, mintát lát és támogatást kap azok kezelésére, magabiztos és öntudatos felnőtté válik.
5. Úgy kapcsolódj a gyermekhez, ahogy neki jó!
Sok szülő panaszkodik arra, hogy nem talál kapcsolódási pontot a gyermekével. Legtöbbször nagyon gyorsan kiderül, hogy a szülő nem veszi figyelembe a gyermek érdeklődési körét és a saját tevékenységébe akarja integrálni a gyermeket. Természetesen ez is egy mód és ez is működhet. De ha nem, akkor igenis érdemes ahhoz igazodni, hogy akkor játszunk a gyermekkel, amikor ő hív társasozni és nem mi rángatjuk ki az olvasmányából, mert mi éppen akkor érünk rá. A kapcsolódásnak van egy olyan oldala is, amikor el kell engednünk a saját elképzeléseinket, akaratunkat és ráhangolódunk a gyermekünk számára fontos tevékenységre az általa választott időpontban.
5 + 1. Légy türelemmel, nem tudhatod, mire fog emlékezni a gyermeked!
Férjemmel egyszer igencsak meghökkentünk, amikor a gyerekekkel való beszélgetésben olyan történések kerültek elő, amelyekre mi alig-alig emlékeztünk. Számukra pedig igencsak kedves emlékek voltak ezek. Ennek kapcsán elmeséltük egymásnak, hogy melyek a mi legboldogabb gyermekkori pillanataink, és nagyokat nevettünk… Egészen kis dolgok voltak, olyanok, amelyekről a szüleinknek valószínűleg fogalma sem volt, hogy nekünk megmaradtak, sőt, hogy mekkora örömet szereztek velük.
Sokszor nyilall ez belém a gyerekeimmel töltött időben, amikor sietnék, vagy éppen már unalmassá kezd válni számomra a százszor is megismételt poén… Nem tudhatom, hogy nem azzal a játékkal szerzem-e a következő meghatározó emléket. Néha visszakérdezünk a kedvenc pillanatkora, és továbbra is rendszeresen meglepődünk.
Te tudod, hogy melyik a gyermeked legkedvesebb emléke?
„A kis dolgok… a röpke pillanatok… Se nem kicsik, se nem röpkék.” Jon Kabat-Zinn
Amennyiben egyénre szabott ötletekre vágysz, vagy egyszerűen csak magabiztosabb anya szeretnél lenni, keress fel a www.anyacoaching.hu oldalon keresztül.
képek forrása: q108.com, mycrazyadoption.org, nicolematera.wordpress.com
