Nem mondhatunk mindenre igent, amit a gyerekünk szeretne. Kérek még egy szelet tortát! Tovább akarok fennmaradni! Nem akarok hazamenni a játszótérről! Hol önmaga, hol mások, hol a saját érdekünkben korlátokat kell szabnunk, különben hamarosan elszabadul a pokol.
{adselite}
Azonban ez a NEM, ritkán megy át a kiskorúakon csont nélkül. Ugyanis nehéz elfogadni, ha valami nem úgy történik, ahogyan azt szerettük volna. Elkeseredéssel, csalódással, haraggal jár. Képzeld el, hogy nagyon szeretnél valamit. Különösen vágysz rá. Mondjuk egy régóta várt nyaralásra, vagy kinéztél egy nagyon csinos felsőt. A nyaralás nem jön össze, mert az iroda csődöt mond, sztrájkolnak a reptéren, vagy a felső pont a te méretedben nincs. Minimum csalódott vagy. Vagy szomorú. Az is lehet, hogy dühös. Kicsit, esetleg nagyon. Igaz, hogy nem veted le magadat a földre, nem ordítasz, mint a fába szorult féreg. De talán némileg durcásan viselkedsz az ügyintézővel, és többet morogsz aznap. Mindez azért lehetséges, mert már megtanultad a haragodat és csalódásodat társadalmilag elfogadhatóbb formába önteni. A frontális lebenyed elérte azt a fejlettségi szintet, ami alkalmassá teszi a viselkedés kontrollra. Bár jól esne megtépni az ügyintéző haját, nem teszed meg. Hiába sikítanál a ruha üzletben, csöndben maradsz. Sok-sok alkalmad volt megtanulni, miért nem szerencsés, ha gátak nélkül, kontroll nélkül kiengeded az érzelmeidet.
Hisztiző gyermeked még nem tart itt, végig kell mennie a tanulási folyamaton. Ha megengeded neki, hogy megélje az érzelmeit: haragot, csalódást, bármit, és szeretettel, elfogadással kíséred végig amíg lecseng a vihar, ebből a következőket tanulja meg:
1. A szomorúság, vagy düh elviselhető
2. Akármilyen rosszul érzem most magam, előbb vagy utóbb elmúlik, jobban leszek
3. Bár nem tudom mindig befolyásolni a körülményeket, rajtam múlik, hogy hogyan reagálok, viselkedem
Felbecsülhetetlen értékű rugalmasságot ad az amúgy többnyire hepehupás élethez.
Nézzük a tévhiteket és hogy mi a teendő hiszti esetén:
Nem szabad korlátozni a gyerekek akaratát. NEM IGAZ! Inkább állíts egyértelmű, következetes korlátokat. Gondold végig a pároddal, melyek azok a legfontosabb szabályok, amelyeket ha törik, ha szakad, be szeretnétek tartani a családi életben, s ezeket következetesen alkalmazzátok is a mindennapokban. Ha egyértelműen NEM a válasz egy kérdésre, legyen ez egyértelmű, határozott és nyugodt: „Ne nyaggassál már folyton, az idegeimre mész ezzel. Asszed te vagy a világ közepe és mindent megkaphatsz? Megmondtam, hogy nem!” ehelyett inkább így: „Nem, nem veszünk még egy túrórudit. Megbeszéltük, hogy egyet ehetsz.”
A hisztit meg kell előzni! NEM IGAZ! Ne ijedj meg a hisztitől! Ha nem csinálsz semmit, akkor is előbb, vagy utóbb el fog múlni. Sokan itt követik el a hibát. Annyira szeretnék elkerülni a cikruszt, hogy inkább engednek. Ezzel magad alatt ásod a fát, mert legközelebb, amikor próbálsz korlátot állítani, még nagyobb hiszti lesz az eredménye, hiszen összezavarodik a szabályokat illetően. Ha múltkor sikerült elérnem, hogy az legyen, amit én akarok, most miért ne menne?
Majd megnyugszik egyedül. NEM! Maradj jelen. Emlékezz vissza, épp elég bonylolult és kétségbeejtő dolog hisztiző gyereknek lenni. Pláne, ha rád is csukják az ajtót. Látszólag semmiféle segítséget nem fogad el az őrjöngő kiskorú, de hidd el, szüksége van a támogató jelenlétedre. Akkor is, ha nem mondasz, vagy teszel semmit, de nem hagyod magára. Ne küldd a szobájába, ne hagyd ott, hogy nyugodjon meg. Ugyanis épp erről van szó, hogy nem tud megnyugodni.
Büntetést érdemel. NEM! Ne önts olajat a tűzre. A gyerekek szivacsként szívják magukba a körülöttük lévő felnőttek érzelmi állapotát. Minél inkább hagyod, hogy elvigyenek az érzlmeid, ő annál rosszabb állapotba kerül. Ha kiborulsz, hogyan tudsz segíteni neki? Egy cirkuszoló gyerek idegesítő. Ha érzed, hogy megy fel benned a pumpa, kezdj el tudatosan lélegezni. Ha nem megy másként, menj kicsit odébb, mosd meg az arcod – és NYERD VISSZA A NYUGALMAD! Különben még jobban felspannolod a gyereket saját indulataiddal.
Csak engem akar idegesíteni. NEM! Empatizálj az érzelemmel. Fogadd el, hogy csalódott szomorú, dühös. Természetes, hogy nincs odáig a gondolattól, hogy le kell mondania egy újabb vágyáról. Egy kisgyerek számára minden egyes kívánsága nagyon-nagyon fontos. A frusztráció valós. Amit érez, az is valós. Fogalmazd meg helyette az érzéseit. Ahelyett, hogy: „Ne hisztizzél már megint, annyira unom minden este ezt a cirkuszt a lefekvéssel!” inkább így: „Tudom, hogy nagyon szeretnél fent maradni egész éjszaka, látom, hogy dühös vagy emiatt. Megértem. De eljött az alvás ideje, és holnap innen folytatjuk a játékot.” Így azon túl, hogy nem érzi magát egy elfuserált lénynek, megtanítod őt arra, hogy képes legyen előbb, vagy utóbb ő is szavakba önteni, amit érez. Így nem lesz szüksége arra, hogy egy véget nem érő hisztivel fejezze a dühét.
Amit érez, az nem számít. NEM! Csak a viselkedést korlátozd! Amit érez, arra nincs befolyása. Amit tesz, arra viszont igen. Legyen egyértelmű a számára, mire vonatkozik a szabály. Nem szabad dühösnek lennem? Nem szabad kiabálni? Nem akarhatok még egy túrórudit? Most melyikkel van anyának baja? Sosem az érzésekkel van a probléma, hanem azzal, ahogyan azt kifejezzük. Nem gondolom, hogy egy gyereknek azt kéne tanulnia, hogyan próbálja elnyomni a vágyait, vagy érezzen lelkiismeretfurdalást, ha haragszik, esetleg igyekezzen elpalástolni csalódását még saját maga előtt is. A cél inkább az, hogy tanulja meg mások számára érthető, és elviselhető formában kimutatni érzelmeit. Így a szabály és korlát mindig arra vonatkozzon, ahogyan viselkedik. „Látom, hogy dühös vagy, de ne üss!”
Pethő Orsolya, pszichológus
Ha nevelési gondjaid vannak, itt kérjél időpontot: www.kolyokszerviz.hu
