A kisgyerekkor kihívásokkal teli, csodálatos, kaotikus, varázslatos, makacs, gyönyörű, röpke és soha vissza nem hozható. Hoztam 5 vezérszálat, hogy számodra könnyebb, a csemetéd számára egyértelműbb és mindkettőtök számára felszabadultabb lehessen ez az időszak!
{adselite}
1./ Ne azt mond, hogy mit NE tegyen, hanem azt, hogy mit igen
Gyakran esünk abba a hibába, hogy a “ne”, “nem szabad”, “ne csináld” szavakkal próbáljuk megismertetni gyermekünket a határokkal, szabályokkal, lehetőségekkel. Mi lenne, ha a “Ne fuss” helyett, legközelebb azt mondanád, “Gyere, inkább sétáljunk!”. Az egész lényege abban rejlik, hogy a pozitív elvárt viselkedést erősítjük meg benne; “Kicsim, beszélj picit halkabban kérlek”. Ez azért is egy jó módszer, mert, ha túl gyakran hallja a “ne csináld”, “nem szabad” szavakat, nem lesz olyan hatásos, amikor kellene. Jobban fel fog rá figyelni, könnyebben elér hozzá olyan helyzetekben, amikor valóban szükségesek; “Ne nyúlj a konnektorhoz!”
2./ Kezeld a hisztit humorral és nyugalommal
A hiszti állapotában nem fogod tudni vele megbeszélni a kirohanás tárgyát, és semmiképp se kezdj el vele üzletelni. Legyen a célod kizökkenteni ebből a számára is felesleges és kényelmetlen lelkiállapotból. Amikor elkezd hisztizni, utánozd le, adj ki furcsa hangokat, csikizd meg… stb. – ezzel jó eséllyel kizökkented. Persze van az a fajta földön fetrengős-ordítós hisztiroham is, amivel igazából nem lehet mit tenni. Ilyenkor szemléld végtelen nyugalommal a folyamatot, lépj hátra két lépést, menj át a másik szobába. Fontos, hogy ne vedd át a rezgéseit, mert ezzel nehezíted, hogy vissza tudjon térni a normális állapotba. Amit sose tegyél; ne nevesd ki és ne kezd el negatívan minősíteni. Ezekkel célt nem fogsz elérni, viszont negatív érzéseket kelthetsz benne.
3./ Vond be, adj neki lehetőséget
Az önnálóság iránti vágya egyre csak nő. Támogasd ezt, és ne törd le a próbálkozásit. Lehet, hogy 5 perccel tovább tart a reggeli elindulás azzal, hogy ő próbálja meg felvenni a cipőjét, de ha mindig te adod rá, kimarad számtalan momentum, amikor sikerélményt szerezhetne. A próbálkozások, ugyanúgy érdemelnek dícséretet, mint a sikerek. Persze az első alkalmakkor még sok kudarc fogja érni, de te biztasd és mond neki, hogy ha nem megy, szóljon neked és segítesz. Ergo biztosítsd arról, hogy nem elvárásokat támasztasz felé, melyeket mindenáron meg kell ugorjon, csupán támaszt adsz a számára, hogy kibontakozhasson. A házimunka-, vagy sütés/főzés folyamatában is biztosan találsz neki való kis feladatot, amivel lefoglalod, ösztönzöd, sikerélményt adsz neki és új dolgokkal ismerteted meg.
4./ Megismerve neveld
A könyvek és a többi szülő tapasztalata ad egyfajta felskiccelt nevelési alapelvet, de a te gyereked/ gyerekeid mások. Tapasztald ki, hogy mivel motiválható, mit enged, mik az ő határai. Vegyük példának az én lányomat; sok helyen olvastam, hogy öleljem gyakran, puszilgassam, fogjam a kezét az utcán. Mikor ő ellökött magától, kihúzta a kezét, feszült lettem. Azt éreztem, hogy valamit nem jól csinálok, amitől türelmetlenné váltam. Elvárásaim lettek vele szemben, aminek nem tudott megfelelni, ezekből kiabálás, szidás lett. Aztán elkezdtem figyelni és rájöttem, hogy ő nem szereti, ha “kéretlenül” bemerészkednek a személyes terébe – még én se, az anyja. Azóta mindig szóban jelzem, hogy megölelem, szeretnék neki adni egy puszit, és így sokkal nyitottabbá vált. Ez csak egy példa volt, de lehet ez a differenciálódás a közös és egyéni játék/ elfoglaltság, vagy épp az étkezés terén is. Légy nyitott, merj menet közben álláspontot változtatni, de mindig tarts egy határozott vezérvonalat, mert enélkül kicsapongóvá válik a nevelésed.
5./ Játék-munka
A játék tanít, megismertet, boldoggá tesz, elfoglal, közös időt ad, vagy épp teret enged a kicsi privát igényeinek. Az, hogy bizonyos életkorokban milyen játék a megfelelő, szintén nem lehet minden esetben betartani, hiszen másként érnek, másmilyen temperamentummal vannak megáldva. Fontos, hogy ne erőltess se rá, se magadra olyat, amit nem tudtok hitelesen játszani. Cél, hogy a saját ritmusában ismerje meg a különböző játékok, játékos feladatok révén az őt körülvevő világot. Hagyd időnként egyedül játszani, nem attól leszel szuper szülő, ha folyton a nyakán lógsz. Egy kisbabát is hagyhatsz egyedül a szobában a játszószőnyegen nézelődni, épp úgy, mint egy 3 évest szerepjátékozni. Jean Piaget, svájci pszichológus mondta, hogy “A játék, a gyermek munkája”. Emlékeztessük erre időnként magunkat.
forrás:pinterest.com
