A szülő gyermek kapcsolat fontos eleme a tanítás, a következő kihívásokkal teli élethelyzetre való felkészítés. Lehetőségünk van egy magabiztos talajt kiépíteni gyermekünkben, amire fokozatosan épthetjük együtt a tartófalakat.

{adselite}

Ezek folyamatosan közvetíteni kell a gyermekünk felé, hogy idővel a saját belső gondolataival válhassanak azonossá. Nézzük meg, hogy mik is azok a pénzen nem meg vehető dolgok, amikkel a legtöbbet adjuk gyermekünknek.

6 dolog, amit meg KELL tanítanunk a gyermekünknek:

1. Gondolkodj pozitívan!

Nekünk szülőknek nagy hatalmunk van abban, hogy a csemeténk miként is lát bizonyos dolgokat. Amikor például nem sikerül neki valami, erősítsük meg benne, hogy minden hiba tapasztalat is egyben, melyből tanulva később sikeresebben veheti az akadályokat. Változtassunk mi is, ha kell. A panaszkodás helyett hangoztassuk az értékes dolgokat. “Jaj ne, esik kint az eső…ááá.” ehelyett “Esik az eső, mindenki gumicsizmába, pocsolya ugró verseny indul!”. Az optimista gondolkodás nem abból áll, hogy a rossz dolgokról nem beszélünk. Sokkal inkább arról szól, hogy minden heyzetben megkeressük az értékelhető oldalát is és arra fókuszálunk. Ettől boldogabbak, elégedettebbek leszünk – és ki ne akarná ezt adni útravalüként a gyermekének?

2. A munka értékes

Egy kisgyerek esetén még értelemszerűen nem a későbbi diákmunkás-pénzértékelésről beszélünk. A kezdet – az, hogy elfogadja a munka fontosságát és értékét -, otthon kezdődik. Amikor megkérjük, hogy segítsen elpakolni, vagy tegye a tányérját a mosogatóba, seperje fel a cipőjéből a padlóra kiömlő játszótéri homokot… ez mind-mind munka, amit ő szívesen fog megcsinálni, ha kellő ösztönzést és dícséretet kap érte. Ne csokiért, vagy plusz tévé időért csinálja – ezzel nem érjük el a élt. Mondjuk el, hogy milyen sokat segít ezzel nekünk, hogy mennyire büszkék vagyunk rá, milyen nagyfú/nagyláy már, hogy ezt meg tudja csinálni…stb.

Gondolnád, hogy vannak olyan dolgok, amikkel NEM tartozunk a gyermekünknek? ITT megtudhatod, mik is ezek.

3. Merj nagyot álmodni

Amikor ő kijelenti, hogy űrhajós lesz, vagy épp versenyautó, ne kezdjük fejtegetni, hogy erre igencsak minimális esélyt látunk. Támogassuk a törekvéseit, segítsük amennyire csak lehetséges céljai elérésében. Ahogy nő, egyre életközelibb tervei lesznek. Ha kiskorában bíztatjuk, hogy merjen álmodni, ez felnőttként is megmarad, és nem fog félni új dolgokba belevágni, rugalmas lesz a változásokkal szemben – egyszóval magabiztos.

4. Légy bátor

Az előzővel karöltve jár. Bátor az, aki kiáll magért és másokért, aki mer nemet mondani – ez a mai világban rendkívül fontos tulajdonság -, aki mer kitűzni célokat, aki megpróbálja újra, ami az imént nem sikerült, aki kimer lépni a komfortzónájából… és végül, bátor az, aki beismeri, ha valamiről le kell mondania. Bíztassuk yermekünket, de ne kergessük bele a megfelelési kényszer szülte abszurd helyzetekbe. Fontos meglátnunk, hogy mi a határa.

5. A kedvesség nem kerül semmibe

Az, hogy otthon a “kérem”, “köszönöm” szavakat használjuk már meg is alapoztuk az udvariasságot. A kedvességgel még soha senki sem vesztett semmit se. Tanítsuk meg köszönni már az egészen piciket is – Pápá. Ugyanakkor ne erőltessük minden áron. A kicsik még elég öntörvényüek. Próbáljunk rá úgy hatni, hogy az később, ne negatív formában jöjjön elő belőle; “Nem köszöntél a szomszéd néninek, pedig tudod ő úgy örül, amikor köszönsz neki, ettől mindig sokkal jobb kedve lesz.” Erre építve fokozatosan taníthatjuk az udvariasság, kedvesség szociális formáit.

Kiegyensúlyozott gyermek

6. Szeresd magad

Az első lépés, hogy soha, de soha ne a gyereket minősítsük, csupán a tettét. Ne mondjuk tehát, hogy “Buta vagy!”, inkább “Butaságot csináltál!”. A második, hogy megismerjük és elfogadjuk őt, majd ezt közvetítsük felé. Dícsérjük sokat, bíztassuk, de ne kényszerítsünk rá olyan tulajdonságokat, amiket csak próbálunk belelátni.  Csak az várhatja e másoktól, hogy szeressék és elfogadják, aki önmagával szemben is megteszi ezeket.

A fentieken túl, nyílván még sok egyéb dolgot is édemes megtanítani a gyerekünknek. Egyet azonban nem szabad elfeledni; a szavak üressé válnak, ha nem látják bennünk őket. Fontos tehát jó példával szolgálni, és ha kell, változni nekünk is, hogy hitelesek lehessünk.