Állt előttem a gyermekem, sírt-kiabált és én éreztem, ahogy kapkodok a gondolataim között, elveszítem minden türelmemet, és semmi nem jut eszembe, hogy kilépjek a szituációból. Egymásnak feszülünk és tehetetlenségemben visszakiabálok. Nem kicsit és többször, mint szeretném.
{adselite}
Szörnyű érzés volt, gyötört a lelkiismeretfurdalás, hogy hatalmas mennyiségű szakmai olvasmánnyal a hátam mögött, több év után sem tudom biztosan, hogy mit kell tennem ahhoz, hogy megőrizzem a nyugalmamat egy-egy kritikus helyzetben. Hogy szívből oda tudjak fordulni a gyermekemhez és ne erőltetett türelemmel beszéljek hozzá, hanem belső nyugalommal tudjam irányítani az eseményeket.
Tudtam, hogy nem vagyok ezzel egyedül, de ettől nem voltam boldogabb. Változtatni akartam rajta mindenképp.
Nagy odafigyeléssel és önuralommal elkezdtem azon dolgozni, hogy kiiktassam az életünkből a kiabálást. Vannak még nagyon ritkán rosszabb napok, de végre van egy „ellenőrző listám”, amely segített nekem megtörni a régi rossz szokást, és amelyet szeretnék Veletek is megosztani.
1. Kezdj tudatosan arra figyelni, hogy milyen helyzetekben veszítitek el leggyorsabban a türelmeteket! Én mindig is az időstressztől borultam ki a legjobban, régebben egyszerűen nem tudtam kezelni, ha vártak rám. Könnyebb, ha beazonosítod, hogy mire vagy nagyon érzékeny. Szintén segít, ha megfigyeled a gyerek viselkedését, és tudatába kerülsz annak, hogy ő mitől kezd türelmetlenné válni, vagy melyek azok a rutinok, fontos momentumok, amelyekhez erősen ragaszkodik. Pl. Oviba/suliba indulás előtt szólni nekik, hogy játékot/újságot keressenek maguknak, amit vinni szeretnének. Így nem cipőhúzás után jut eszükbe. Persze ezt saját belső szokásukká kell idővel alakítani, de ez egy külön téma.
2. Tudatosítsd magadban, hogy szülőként első sorban a saját felelősséged kordában tartani az érzelmeidet! Tudatosítsad a probléma fontosságát is! Minden idegesség belőlünk, a felnőttből indul. A saját valamilyen ki nem elégült szükségletünk határozza meg, hogy a gyerek viselkedését épp hogyan ítéljük meg. A gyermeked megérdemli, és persze Te is, hogy kevésbé legyél ideges, foglalkozz magaddal és még mielőtt hevesebb érzelmek törnének ki belőled, tudatosítsad magadban a problémát és feltedd magadnak a kérdést: mennyire fontos most ez az egész egyáltalán?
3. Ígérd meg a családnak, hogy nagyobb tisztelettel fogsz velük beszélni! Igazad van. Ijesztő lehet ilyen ígéretet tenni, de igen nagy visszatartó ereje van. Elmondhatod őszintén, hogy ez számodra nehéz még, most tanulod, de ki akarod alakítani azt a szokást, hogy nem kiabálsz ezután.
4. A gyerekek „csak” gyerekek – ismerd meg a fejlődési szakaszokat! A gyerekek éretlen kis emberek, akiktől nem várható el ugyanaz a viselkedési forma, mint egy felnőttől. Ismerd meg az egyes életkori sajátosságokat, hogy reális elvárásaid legyenek. A gyerekek homloklebenye még nem kifejlett, ezért az érzelmek uralják a viselkedésüket és nem rendelkeznek kellő önuralommal, amikor dühösek lesznek.
5. Légy empatikus, amikor a gyerekek az érzéseikről beszélnek! Légy megértő, amikor a gyerekek a saját érzéseiket próbálják megfogalmazni. Ez az első lépés ahhoz, hogy ők maguk is el tudják fogadni és megtanulják kezelni azokat. Amint elkezdjük az érzelmeket megbeszélni, azonnal köthetőek lesznek az adott eseményhez, ami kiváltotta belőlük. Így sokkal könnyebben elmeséik, hogy mi történt, mit hogyan éltek meg és gyorsabban el is tudják engedni, ha helyére tették a dolgokat.
6. Maradj kapcsolódva a gyermekhez akkor is, amikor már a határodon vagy, hogy tudd az ő szempontjából nézni az eseményeket! Amikor a gyerek azt hiszi, hogy az ő „oldalán” állunk, sokkal együttműködőbb akkor is, ha a végén nem-et kell mondanunk. Ha mégsem tudjuk befolyásolni a viselkedését, várjuk meg, amíg megnyugszik, és akkor magyarázzuk el a dolgokat neki. Az érzelmi kitörésben képtelenek az észérvek befogadására. Figyelmesen hallgasd meg a gyermekedet. Az aktív hallgatás sokkal több annál, mint hogy nem szólsz bele más mondanivalójába. Hallgasd végig, amit a gyereked mond, idézzed, amit mondott, kérdezz vissza, hogy jól értelmezted-e, így biztosan nem érted félre.
7. Egészen pontosan értsd meg a szükségletét! „Egyetlen szükséglet kielégítésére végtelen számú stratégia létezik.” (Marshall Rosenberg – Erőszakmentes Kommunikáció) Ha megérted, hogy miért fontos neki az, amit éppen tenni készül és kiderül, hogy arra van egy egészen más megoldás is, ami számodra kedvezőbb (csendesebb, kisebb felfordulással jár, gyorsabb stb.), de ugyanaz az eredmény, igen könnyen rá lehet őket beszélni vagy akár maguktól váltanak.
+1 Találd meg a saját bölcsességedet, mantrádat! Figyeld meg, hogy mi nyugtat meg, mi van Rád pozitív hatással! Mi az a mondat, gondolat, babakori fénykép, közös fénykép a hűtőn, ami kizökkent és sokkal fontosabbá teszi magát a gyermekeddel való kapcsolatot, mint az a történés, ami miatt éppen ideges lettél. A gyermek láthatja, hogy Te dühös vagy, és hogy hogyan nyered vissza a nyugalmadat, „látványosan” is történhet mindaz, ahogy lenyugtatod magad, ezzel nagyon sokat tanul ő is. Kimehetsz inni egy pohár vizet vagy arcot mosni. A gyerekekben tiszteletet ébreszt az, ha egy felnőtt vállalja az érzéseit és tudja azokat kezelni.
Hogy milyen mondatok segíthetnek megnyugodni? Például: „Nekem itt most nem kell nyernem.” vagy: „A szeretetet választom.”
Kíváncsi vagy az én mantrámra?
Hiszek abban, hogy apró lépésekkel nagy változásokat lehet elérni. Ne máról holnapra akard a teljes listát betartani, szép sorban haladj a felsorolt ötletekkel.
Próbáld ki őket, működnek!
Sok sikert és nyugodt napokat kívánok!
forrás: i.huffpost.com, birdasaurus.tumblr.com, ahaparenting.com/blog/How_To_stop_yelling_at_kids
