Ha van valami az életünkben, amit 100%-ig tökéletesen szeretnénk végezni, az a gyermekünk nevelése. De sajnos sokszor előfordulnak hibák, és ami még rosszabb, néha meg is ismételjük őket. Az ismétlés abból adódik, hogy tudjuk, hogy nem jól csinálunk valamit, de nem látjuk pontosan, mit is lehetne helyette tenni.
Vannak bizonyos hibák, amelyekkel rendszeresen keresnek fel szülők, ezekből írtam össze egy listát, hogy könnyebb legyen felismerned őket és lásd, hogyan tudod elkerülni ezeket:
1.Nem tudatosítjuk magunkban, hogy éppen miért vagyunk ingerültek, milyen szükségletünkre kellene figyelni és kielégíteni. Döntő fontosságú, hogy mennyire figyeljük saját magunkat, mennyire vagyunk tisztában saját igényeinkkel, szükségleteinkkel, amelyekre nem fordítunk elég időt, de kezelni sem tudjuk, amikor túl sok felgyűlik ebből az érzésből. Ne vessz el a napi rutinban, figyelj magadra és foglalkozz magaddal akár csak napi 5-10 percet is, profitálni fog az egész család belőle. Konkrét ötleteket a Beszéljünk Rólad! Hogy légy kedves önmagadhoz? cikkemben olvashatsz.
2.Visszahozzuk a saját gyermekkorunkban megélt szülői mintát, és olyanok vagyunk, amilyen soha nem akartunk lenni. A szülői minta egy olyan mélyen beégett program, amelyet csak nagy odafigyeléssel lehet átírni. Tudatosítsad magadban, hogy melyik viselkedésforma az, amin változtatni szeretnél, apró lépésekkel indulj el, és építs be új szokásokat a napi rutinokba.
3.Magunkra vesszük a gyerek „rosszalkodását”, visszabeszélését. A gyerekeknél a szófogadatlanság, a visszabeszélés mindig abból ered, hogy nincsen meg a nyugodt, szeretetteli kapcsolódás a szülővel. Légy tisztában azzal, hogy a gyermek a rosszalkodással segítséget kér Tőled, hogy kezelje azt, amivel épp nem tud egyedül megbirkózni. A visszabeszélés sem Neked szól: a frusztrációjától próbál így megszabadulni a gyerek. Ha mély, bensőséges kapcsolat van közöttetek és konfliktushelyzetekben is türelmes tudsz maradni, akkor a nyugalmad hatni fog a gyermekre is. „Ha gyermekeinket erős érzelmek árasztják el, az a dolgunk, hogy megosszuk a nyugalmunkat, nem pedig, hogy belépjünk a bennük uralkodó káoszba.”(L. R. Knost)
4.El akarjuk fojtani a gyermek érzelmeit, észérvekkel próbálunk hatni rá. Kisgyermekkorban az agy még sokkal fejletlenebb és a gyermek egyszerűen nem tud ok-okozati összefüggésben gondolkodni. Ebben az időszakban kizárólag az érzelmek számítanak, és ha erős érzések törnek ki belőle, akkor csakis érzelmekkel „érdemes” rájuk felelni. Ilyenkor csak az hat, ha együtt érzünk a gyerekkel, megöleljük, kifejezzük, hogy mennyire érthető, hogy ő most azt érzi, amit éppen érez és mellette maradunk, amíg megnyugszik.
5. Felelősséget akarunk vállalni azért, amit a gyermek érez, éppen átél. Manapság általános szokás, hogy felelősséget akarunk vállalni mások érzéseiért és hisszük, hogy vannak érzéseink, amelyekért mások felelősek. Ezt természetesen a gyermeknevelésben is így éljük meg, ha így gondolkodunk. Pedig ez nem így van! Sőt, óriási előnnyel indul a gyermeked, ha megtanítod neki, hogy megfigyelje, megnevezze az érzéseit, és, hogy felelősséget vállaljon értük. Ennek a megközelítésnek sok minden egyéb mellett egyik legnagyobb előnye, hogy a megtanulja, hogy lehet uralkodni az érzéseinken, segít az önszabályozás kialakulásában.
6. Bizonytalannak érezzük magunkat a szülői szerepben. A nők életében az egyik legnagyobb kihívás, hogy elégedettek legyenek magukkal az anyai szerepben. Ha folyamatosan szorongsz, bizonytalan vagy, akkor ezt a mintát ugyanúgy tovább adod, mint azt, hogy reggel-este fogat mosunk. Ne foglalkozz mások tanácsaival, és próbáld függetleníteni a családi, társadalmi nyomástól. Az a legjobb, ha bízol magadban, hiszed és tudod, hogy Te ismered a legjobban a gyermekedet!
7. Folyamatosan szórakoztatni akarjuk a gyereket. Nem kell! A rengeteg szervezett program, a kevés szabad tevékenységgel töltött idő nem szolgálja a gyermek előnyét. Sokkal több szabadidőt kell hagyni a gyereknek, mint amennyi manapság szokás, azzal sincsen semmi gond, ha éppen unatkozik a gyerek, sőt, kimondottan előnyei is vannak ennek. Ez ugyanis azt jelenti, hogy éppen időre van szüksége, hogy feldolgozza azt a sok mindent, ami történik vele, rájön, hogy mi érdekli őt a legjobban és a kreativitását is fejleszti. Szóval hagyjál neki időt (és egyben magadnak is) és engedd, hogy néha fedezze fel magának, hogy mivel foglalkozna a legszívesebben.
8. Nem tudjuk abbahagyni a türelmetlen viselkedést, kiabálást. Sajnos előfordul, hogy az ember bármennyire is tudatosan figyel és akar irányítani egy helyzetet, akkor sem sikerül és egyre ingerültebb lesz, egyre hangosabban kiabál. Megtörténik. Javítani tudsz a szituáción, hogy abban a pillanatban, ahogy észreveszed, hogy „süllyed a hajó”, megállsz és nem a „rakományra” figyelsz, hanem a hajóra, vagyis a gyerekkel való kapcsolatra. Megállsz, mély levegőt veszel, iszol egy pohár vizet és teljes figyelmedet arra fordítod, hogy megnyugodjál, és ne romboljál tovább. Erről itt írtam bővebben.
9. A gyerekkel együtt pörgünk egy kérdésen, ahelyett, hogy a megoldást keresnénk. Ha valamilyen probléma megoldásakor szócsatázásba megyünk bele, akkor az rombolja a kapcsolatot. Hagyj fel a „miért?” és „mit csináltál?” kérdésekkel, ettől egészen biztosan nem azt fogja érezni a gyermeked, hogy az ő oldalán állsz. Inkább arra irányítsad a saját és a gyermek figyelmét, hogy hogy jut közelebb a megoldáshoz és olyan kérdéseket tegyél fel, amivel a célhoz tud közeledni.
Ha vannak a fentiek között ismerős hibák, ne vádold magad, nem csak Te szoktad elkövetni őket. Gondold át, hogy melyik rossz szokásodtól szeretnél mielőbb megválni és tartsd szem előtt, hogy nemcsak a saját életedre lesz ez majd hatással, hanem életed egyik legfontosabb kapcsolatára!
Ha nem találod a helyed az „anyaságban” és szeretnél magabiztos lenni ebben a szerepedben, keress bizalommal: www.anyacoaching.hu
Képek forrása:
http://ct.counseling.org/tag/play-therapy/
http://www.lynntienken.com/parent-child-counseling/
www.educationnews.org
