Talán te is hallottál arról, hogy a kétévesek a legrosszabbak, de a YourTango egyik szerzője úgy véli, a háromévesek sokkal rosszabbak. Egész pontosan úgy fogalmaz, a háromévesek az új kétévesek, akik ráadásul valódi „seggfejek”.
Sarah Fadernek két gyereke van – mielőtt a másodikat bevállalta, még nem volt kétéves első gyermeke. Utólag úgy nyilatkozik, mindenképpen figyelmeztetnie kellett volna valakinek, hogy mi vár rá. Így most ő lesz az, aki utólag megteszi ezt a szívességet a világnak:
Nekem csak azt mondták, vigyázzak, amikor a gyerekem kétéves lesz, mert egyszerűen fegyelmezhetetlenné, kezelhetetlenné válik, mindenre azt fogja rávágni, hogy „NEM”. Nos, itt vagyok, és el kell mondanom, mindenki tévedett. A kétévesek nagy kihívást jelentenek, ez tény, de a dili nem múlik el egy éven belül. Ők a hároméves korosztállyal egyetemben a legnehezebb embereknek számítanak az egész világon. Jelenleg két hároméves él a házamban, és nincs hozzájuk fogható ismerősöm.
Kép: giphy.com
A lányom kereken három éves. Nem számít, mit mondunk, mondanak neki, hisztizik és nem hajlandó semmit sem megcsinálni. Példának okáért a minap megkértem, hogy vegye fel a nadrágját. Ő azonban közölte velem, hogy semmilyen körülmények között nem fogja felvenni a nadrágját, mert kék. Ő pedig lány, ami nyilván rózsaszín nadrágért kiált. Én türelmesen elmagyaráztam neki, hogy jelenleg nincs tiszta rózsaszín nadrágja. Kinyitottam a fiókokat, megmutattam neki, hogy tényleg nincs egyetlen egy árva rózsaszín nadrág sem, amit felvehetne. Őt ez természetesen egyáltalán nem érdekelte, és még mindig olyan rózsaszín nadrágot akart felvenni, ami egyszerűen nem létezik. (Nem csak nálunk, sehol máshol sem.)
Ma reggel kimászott az ágyból, és az első dolga az volt, hogy a gondosan megőrzött és méregdrága csészémet beledobta a WC-be. Összeszorítottam a fogaimat, és közöltem vele, hogy ezt ne merje még egyszer megtenni. Ő meg erre csak mosolygott. Hát nem ez a legidegesítőbb dolog, amit az ember ilyenkor megtehet?
És nem csak ő. A másik gyerekem háromszor eljátszotta ugyanezt. Egyértelműen úgy tűnt, a legkevésbé sem érdekli, mint mondok neki, meg akarta tenni és kész.
Kép: giphy.com
{adselite}
Sok haragomat visszafojtottam már, ahogy ma is, és korábban még jó néhányszor. Azt gondoltam, én dramatizálom túl a dolgokat, vagy hogy traumát okozok nekik, ha leüvöltöm a fejüket. Így hát inkább blokkoltam az érzéseimet, és azt éreztem, semmiféle irányítással nem bírok sem felettük, sem a helyzet felett. Úgy gondoltam, szar ember vagyok, és még szarabb anya. Vagy a gyerekeim egyszerűen megutáltak és kihívtak egy soha véget nem érő csatára. De nem csak ők ilyenek: ez egy világméretű járvány. Minden hároméves ilyen, egyszerűen történik velük valami, bekattannak, és ha tetszik, ha nem, seggfejek lesznek – és a szüleik is pont úgy érzik magukat, pont úgy tépelődnek, ahogy én.
Nincs más módszer, mint túlélni. Ők mindent megtesznek, amit akarnak, és rohadt magasról tesznek rá, ha azt mondod, ne tegyék. Valójában, ha azt mondod nekik, hogy ne dobálják M&M-el a macskát, akkor egyre többet fognak hozzávágni, egyre nagyobb erővel, és szándékkal, hogy a pofáját eltalálják. Öröm az ürömben, hogy nem maradnak sokáig ekkora seggfejek, a viselkedésük „csak” egy évig tart. Amikor belépnek a négybe, könnyebb velük tárgyalni, és fokozatosan reagálnak a megvesztegetésre. Szóval van remény.
Úgyhogy, ha éppen egy hároméves kis bunkóval foglalkozol, lélegezz mélyeket, és gondolja arra: van fény az alagút végén. Meg is találod… Úgy tizenkét hónap múlva.
Fotó: howcast.com
