Azon tűnődtem a minap a játszótéren ülve, hogy vannak olyan szavak, és kifejezések, amelyek használata majdhogynem bűn, ha anyaként ki merem ejteni a számon. Azok bizonyos „N….” betűvel kezdődő szavak, és társaik…
Éppen kezdtem belemerülni gondolataimba, és az előítéleteimet csitítani magamban, amelyek hangosan dübörögtem a fejemben, félve attól, hogy arcom bizony tükrözni fogja nemkívánatos gondolataimat a játszin. Egy gyerek hangos kiabálása, a frászt hozta rám, úgy üvöltött, hogy azonnal magamhoz tértem. Hálát adva az égnek, és belső megnyugvást érezve a játszó gyermekemre pillantottam: Hála a Jóistenekkek,most nem az enyém ordít, és egy kellemes érzés máris a hatalmába kerített. Szóval az ordibálás oka az volt, hogy a 2 év körüli cukiság le akarta cibálni a másik 2 év körüli jóképű legényt a bicikliről, mert meglátta, hogy ő azzal játszik, ami az övé, és amiről addig a pillanatig azt sem tudta, hogy létezik. Láthatóan anya nem volt a helyzet magaslatán, és nem merte használni, azt a bizonyos „N…” betűs szót, hogy véget vegyen ennek a kegyetlen viselkedésnek, inkább leszállította szegény „biciki-bitorlót”, hogy a fia a pad mellé dughassa el. Tétlen volt, nem kezelte a helyzetet, megpróbálta, de kudarcba fulladt, a gyermek míg határozottan használta a „NEEEEM ADOOOOOM” ördögi ordibálást, anyuka egyre inkább elfogyott. Nemhogy nem mert ellenkezni, a játékszerévé vált a gyermeknek. Annyira sajnáltam szegény anyukát, valószínű szégyellte is az adott szitut, azért nem ment bele a veszekedésbe és inkább engedett. …merthogy igen, sokszor, már belefáradunk az esetleges ellenkezésbe, és bármi is történjen inkább engedünk. Egyszerűbb azt tenni, amit a gyerek diktál,mintsem azt mondani, hogy „NEM!” Egy ideig ez talán még nem is olyan fárasztó…de ez a gyermek növekedik az ő igényeivel együtt. Azt mondják akik előttem járnak nagyobb gyerekekkel, ha most nem teszem helyre a dolgokat, és nem szabok határt, el fogok bukni. Ez pedig annyit jelent, hogy nehéz lesz. 🙂 Én hiszek Nekik, mint annak is, hogy hibázni az anyaságban is ér.:) Folytonos küzdelem, megalkuvás, és bűntudat. Na persze annál több boldogság, ami együtt jár az anyasággal. Amíg nálad van a gyeplő, és következetes vagy, nagyon jól együtt lehet működni a gyermekeddel. Sír az utcán? Ordít a boltban, hogy vedd meg neki azt a játékot, amivel otthon 1 percet fog játszani?? Tegye. Szerinted az enyém soha nem ordított még a bolt közepén? Nem verte magát hanyatt az utcán, és megvetve sétáltak el mellettem az emberek, hogy a gyerek a hátán „brékelt” 3 évesen üvöltve, mert nem teljesítettem a kívánságát? Mondtam, hogy „NEM”, kivártam türelmesen, és többén nem fordult elő. Nem leszel attól rossz anya, hogy szabályokat állítasz fel, és ki mered mondani azt a bizonyos „NEM” szót, amelyet fokozhatunk még mondatokba foglalva: „Nem szabad! „ Alvás idő van, nem nézheted tovább a mesét” stb…Nem kell körbeírni ezt a szót, nem fog sérülni a gyermek lelkivilága, ha ezt kimondod a gyermeked érdekében.Ha pedig még hangot is adsz neki, nem fog megkövezni érte senki. Anyák vagyunk, és akár hiszed, akár nem, ugyanazzal, legalábbis hasonló problémákkal küzdünk. Legalább önmagunk előtt legyünk őszinték, a facebookon az más tészta.:) Legalább az érzéseink legyenek őszinték. …és belefér-e, hogy néha kicsússzon a szánkon egy „B” betűs szó? Nálam igen. Ritkán. Nagyon ritkán. Na jó, hazudtam…vannak napok, hogy gyakran, és vannak hetek, hogy ritkán. Ez vagyok én. Őszinte magamhoz és az érzéseimhez.:)
