A mese alapvetően jó hatással van a gyermek személyiségének fejlődésére, hiszen a bővül a szókincse, gazdagodik a fantáziája, a mese szereplőivel azonosulva beleéli magát különböző helyzetekbe, szituációkba. A gyermekeknek szükségük van arra, hogy felismerjék a jót, rosszat, átlássák az emberi kapcsolatokat. Mindezt átélhetik, ha mesélünk nekik vagy leültetjük a tévé elé, és önfeledten belemerülve bámulják a képernyőn megjelenő figurákat.
A mese mindig volt, van és lesz. Különböző formában jut el a csemetékhez és fogadják be. Egész kisgyermek kortól bátran meséljünk, mondókázzunk illetve énekeljünk nekik. A gyermekenek szóló mesekönyveket elővehetjük (keménykötésűek), melyekből olvashatunk, nézegethetjük a képeket, azonban nem kell a szöveghez ragaszkodnunk. Ha megpróbálunk egy rövid mesét elolvasni, és közben megunja a “kis hallgató”, akkor saját fantáziánkat kimerítve mondjunk 1-2 mondatot a képről, és lapozzunk tovább. Egészen pici kortól nyugodtan meséljünk és énekeljünk, amikor például a babakocsiban tologatjuk. Én rendszerint, amikor már láttam, és hallottam:), hogy a gyermekem már unja a sétát, mondókáztam és meséltem. Ezzel mindig sikerült időt nyernem, hogy hazaérjünk illetve tudtam, hogy jó hatással van a fejlődésére.
Mesefilmek forradalma
Persze nálunk is eljött a mesenézés időszaka. Veszélyes terület. Ha a lányom tehetné egész nap a TV előtt ülne, és a mesét bámulná. Igen, nem nézné bámulná. Amikor 10 hónapos volt, akkor kapcsoltam be Neki a TV-t először. Megvettem a Mondókák című DVD-t, Megnéztem vele, és onnantól kezdve egyedül nézhette. Persze nálunk is eljött a TV és a mesék forradalma. Betartottam 4 alapvető szabályt a mesenézéssel kapcsolatban, amit a mai napig követek:
1.először én nézem meg!: Nem nézhet olyan mesét a gyerek, amit én ne láttam volna. Ez nagyon fontos, mert a gyerekek azonosulnak a szereplőkkel, kis korban pedig még nem tudják elválasztani a mese és a valóság közötti különbséget! Amikor a lányom kicsi volt, hosszabb ideig azt mondta nekem: „Anya, huhog a fülem.” Nem szervi probléma volt, hanem lelki. A gyerekorvos első kérdése azt volt, hogy „milyen mesét nézett a gyerek?”
2. mértékletesség: Amikor főzünk, mosunk, takarítunk…..vagy éppen 10 percet szeretnénk magunkkal eltölteni, igenis nagyon jó, hogy létezik a TV, amit be tudunk kapcsolni a gyermekünknek. 🙂 Nézheti, de ne egész nap! A háttér tévézés sem ajánlott, inkább hallgassatok mondókákat vagy hangos könyveket.
3. következetesség: Egyik kedves ismerősöméknél hétköznap a TV nincs üzemmódban a gyerek részére, azonban hétvégén nézhetik. Amikor meghozod a szabályokat, akkor nincs kiskapu, engedékenység, leginkább az Ő érdekében. Gondold végig, hogy mikor nézhetik a gyerekek a TV-t és mennyi ideig. Például reggel és este egy mese.
4. nevelő és erkölcsi hatással legyen a gyermekre: mese és mese között alapvető különbségek vannak. Nem mindegy, hogy mit fogad be a gyermek. Biztos Te is tapasztaltad már, hogy a gyermeked a főhős bőrébe bújik, és vele együtt éli meg az örömöt, a bánatos, vele küzd a rossz ellen stb….ezzel is az erkölcsi tanulságok rögzülnek. Törekedjünk arra, hogy valóban tartalmas meséket nézzenek!
Tévé helyett diavetítő
Gyermekkorunk meséit eleveníti fel, és mindemellett összehozza esténként a családot, úgymond egy interaktív mese nézés. A gyerekek szeretik, és mégsem TV! Egyrészt tudjuk, hogy mit néz és hall a gyermek, mi olvassuk fel a mesét, és a legtöbb diafilm valóban erkölcsi tartalmat kölcsönöz a gyermek számára. Hiszen mindamellett, hogy szórakoztatóak, nevelő hatással is vannak a gyermekeinkre.
Milyen a jó mese?
– a gyermek életkorának megfelelő hosszúságú (egy 2 évessel ne akarjunk megnézetni egy 1 órás mesét. rövid mesék kötik le a figyelmét)
– nevelő hatással vannak a gyermekre
– erkölcsi tartalmat közvetít
– szórakoztató, de nem agresszív
– a gyermek fejlődésére jó hatással van
