A mese fontossága a gyermek életében

Régebben az emberek sokkal többet meséltek. Nem csak felnőtt a gyereknek, hanem felnőtt a felnőttnek is. Természetesen haladunk a kor adta virtuális-elérési lehetőségekkel – tv, számítógép, okostelefon, Ipad, videó játék…stb. Ám nem szabad elfelejteni sem a mesélést, sem a mese befogadását.

{adselite}

A mesékben az a jó, hogy kedvünkre formálhatjuk őket, ellenben egy adott mesefilmmel. Reagálhatunk általuk többek közt a gyermekben felmerült kérdésekre, feloldhatjuk a félelmeit, elősegíthetjük a családi erkölcs rögzítését, megismertethetjük a társadalmi normákkal.

Nem kell feltétlen csak az altatáskor használni ezt a csodafegyvert. Hosszabb utazások alkalmával, postán sorban álláskor, vagy csak úgy napközbeni szórakozásra is remek megoldás. Mesélhetünk fejből egy, már ismert történetet, vagy kitalálhatunk mi is – érdemes a gyereket megkérdezni, hogy ki legyen a mese főhőse, vagy épp adjon meg egy cselekményt, ami köré aztán felépítjük a történetet. Ez utóbbi azért is szuper, mert a lurkó olyan témát fog bedobni, ami mostanában történt vele/ nem érti/ szeretne róla többet hallani. Nálunk például volt egy hosszabb orvoshoz járkálásos időszak, és minden este doktornéniset kellet mesélni; „Apa beütötte a lábát és elment a doktornénihez”.

Félelem feloldására is remek teret ad. Tegyük fel, hogy fél a szörnyektől. Gondoljuk át, hogy mit akarunk neki üzenni; nincsenek is szörnyek, vagy vannak, de nem kell tőlük félni, mert mind nagyon aranyos, vagy épp vannak, de csak a rossz gyerekeket ijesztik meg. Utána már csak egy rövidke történet kell és kész is.

Amennyiben nem megy a fejből mesélés, semmi gond! Keressünk olyanokat, amik gerincét könnyen meg tudjuk jegyezni és a többit mi magunk adjuk hozzá.
Természetesen az is remek, ha könyvből olvasunk fel. A képes könyveket a gyermek is nézheti velünk, gyakran át is veszi a szót.

Egy mese akkor igazán jó, ha a gyermek azonosulni tud a főhőssel. Rajta keresztül él- és old meg bizonyos helyzeteket, ismer meg különböző szituációkat, vagy csupán elrepíti őt egy csodákkal teli helyre, ahol olyan dolgok történnek meg, melyekre a való életben kevés esély mutatkozik.

Nem szabad elfelejteni a mese szerepét a beszéd, és a szókincs fejlődésében sem. Hallja a szavakat, a mondat szerkezeteket. Ne féljünk olyan kifejezésektől, amik idegenek lehetnek a pici számára. Amikor már elkezd beszélni, rá fog kérdezni, hogy az micsoda, így növelhetjük észrevétlenül a szókincsét. Először csak rövidebb mondatokban meséljünk, ne használjunk bonyolult – pl. passzív – szerkezeteket, mindig figyeljünk a hanglejtésünkre. A legjobb, ha mi is átéljük a mesét és úgy mondjuk el, utánozzuk a különböző szereplők hangszínét, erősen hangsúlyozzunk. Igazi kihívás, mikor halkan beszélünk és úgy kell utánozni a vonat pöfögését, vagy a tündér pálcájának csilingelését.

A mese szerepe különböző korú gyerekek esetében

Egy pár hónapos csecsemő is élvezi az osztatlan figyelmet, azt, ahogy a szülei hangját, hanglejtését hallgathatja. A mesélés előfutára a mondókázás, énekelgetés.

1-2 éves gyermek esetén áttérhetünk a képes kis könyvekre, amikből felolvasunk neki napközben. Ezek története egyszerű, rövid, könnyen emészthető -” A kis pók szomorú volt, mert senki se akart vele játszani. Ezért szőtt egy hálót, amin lehetett ugrálni. A többi bogár rájött, hogy a kis póktól nem is kell félni, és egész estig együtt ugráltak a hálóból szőtt trambulinon.” Az is szuper, ha állatokról mutatunk képeket és utánozzuk a hangjukat, majd egy mondattal elmondunk róluk valami érdekeset; „Ez az oroszlán. Az oroszlán azt mondja, hogy Vááá. Az oroszlán az állatok király.” A versek rímei is nagyon meg tudják fogni az ilyen korú csemetét. Hallgassunk vele versmondókat, vagy szavaljunk mi magunk nekik. Petőfi Sándor: Arany Lacinak című verse például remek választás, mivel rövid sorokból áll, és jól lehet hangsúlyozni. „Laci te/ Hallod-e? /Jer ide/ Jer, ha mondom/ Rontom-bontom/ Ülj meg itten az ölemben…”

2-4 éves korban a pici gyakran igényel plusz információkat a mese közben – Mi ez? Hogy nézett ki? Ebben a korban még kialakulóban van a képzelőerő, mely sosem látott dolgokat is az ember szeme elé tud tárni. Érdemes ilyenkor olyan történeteket mondani, aminek helyszínén már ő is járt – pl. a park, az óvoda, a játszótér -, vagy épp olyan állatokról mesélni, amiket már látott korábban. Az ilyen korú gyereket, ezért azok a mesék kötik le leginkább, amikben az életéből kiemelt részletek szerepelnek – szuper, ha az aznapi kis történéseiről mondunk egy összefoglalót, de több, picik hétköznapi életét feldolgozó mesekönyvet is lehet kapni. Azt is észrevehetjük, hogy gyakran kérik ugyanazt a mesét. Ennek oka, hogy megtetszik nekik, ám vannak részletek,fogalmak amiket nem tudnak még teljesen elképzelni, megérteni, vagy megjegyezni.

A 4-6 éves már remekül megkülönbözteti a mesét a valóságtól. A képzelőereje is sokkal fejlettebb, de a hosszabb, több cselekményszálon alapuló történetek még nem kötik le. Itt már megjelennek a Miért? Hogyan? kérdések. Míg korábban elfogadta a mesét úgy, ahogy hallotta, most már közbe szól, megpróbálja alakítani a történetet.

6-7 évesen az elvont gondolkodás előrehaladtával értik meg és élvezik igazán a teljesen fiktív – pl. tündérmesék – és a tréfás meséket. Innentől olvashatunk közösen is – egy bekezdést ő, a másikat te.

Miért jó tehát mesélni?

Pontot tesz az esti lefektetés végére

Aktuális élethelyzetet, tanulságot tudunk általa közvetíteni

Személyre szabható

Elősegíti a gyermek érzelmi-, értelmi és etikai fejlődését

Fejleszti a gyermek képzelőerejét

Szorosabb kapcsolatot eredményez a szülő-gyerek közt

Remek időtöltés

Segíti a szép beszéd fejlődését, az összetett mondatszerkezetek kialakítását, a különböző idejű igék és ragozások használatát, valamint a szókincs bővülését