Igen, létezik letehetetlen könyv – elolvastuk az Ubukubu zűrkalandjait
A nyolcéves lányom érdeklődési köre pont olyan, mint a kortársaié. Unikornisok. Pónik. Hercegnők. Minden, ami lányos, ugyebár.
Amikor megvettem Porzsolt Ami könyvét, az Ubukubu zűrkalandjait, nem is a nagylányomat szántam célcsoportnak, sokkal inkább a hatéves, bolygórajongó húgát és persze az öccsüket, aki odavan az űrhajókért. Azt terveztem, hogy közös programként elolvasom nekik az egészet.
A tervem ott dőlt dugába, hogy a nyolcéves két óra alatt (!!!) felfalta a könyvet. Konkrétan fel sem állt addig a kanapéról, míg be nem fejezte. Valahogy így nézett ki közben:
Ekkor jutottam el odáig én is, hogy jobban átnyálazzam a kötetet. És megértettem a siker okát.
A Napraforgó Könyvkiadó által jegyzett Ubukubu zűrkalandjai nem csupán egy meseregény. Teli van feladatokkal, vagyis próbákkal, amelyeket a kis olvasó együtt teljesíthet a szereplőkkel, és így maga is a történet aktív részesévé válik. És melyik gyerek ne akarna szerepet vállalni egy szuper kalandban?
A betűtípus kifejezetten gyerekbarát, és ideális a kezdő olvasók számára. Ahogy a hátsó borítón olvasható: „Az Ubukubu zűrkalandjai-sorozat első kötete az 5-7 éves gyerekek vizuális észlelését fejleszti, ezzel segíti az iskolakezdés nehézségeinek áthidalását, míg a betűtípus kimondottan a diszlexia-veszélyeztetett gyerekek számára könnyíti meg az olvasást”.
A történet teli van humorral, és nagyon jók a szereplők nevei is: Számtalan Szárnyú, Elmeszellem – Űrszörnyűről nem is beszélve. Ráadásul annyira izgalmas, hogy lehetetlen abbahagyni.
És hogy miről szól ez a meseregény? Ubukubu, aki a Kockabolygóról származik, egy kényszerű Föld-landolás után megismerkedik egy Memó nevű kisfiúval, aki végül vele tart Barangoló nevű űrhajóján. Míg a Kockabolygó felé vezető utat keresik, számos kalandba keverednek, és persze találkoznak a rettegett Űrszörnyű vadűrbandájával is. Űrszörnyű, akinek a nevét rettegéssel ejtik ki galaxis-szerte, különleges képességekre vadászik…
Miért érnek kincset az ilyen könyvek? Ez az életkor rettentően fontos a későbbi olvasóvá válás szempontjából. Emlékszünk a Harry Potter-őrületre: sokan a sorozat hatására lettek könyvmolyok, mert a varázslófiú kalandjai meghozták a kedvet az olvasáshoz. Mintha hájjal kenegetnének, mikor a gyerekeimet rabul ejti egy-egy könyv. És az Ubukubu ilyen!
A szerző pszichopedagógusként óvodás és kisiskolás gyerekek alapképességeinek fejlesztésével is foglalkozik, vagyis a feladatokkal színesebbé tett könyv sokéves tapasztalat gyümölcse. Ahogy fogalmaz: „A próbák többek között a gyerekek vizuális figyelmét, emlékezetét, formaészlelését, alakállandóság-észlelését, téri tájékozódását, vizuális analizáló képességét, megkülönbözető képességét és szerialitását fejlesztik”.
Végül csak sikerült felolvasnom a gyerekeimnek az Ubukubut. Egyaránt élvezte a hatéves, a négyéves, és a nagylány is végighallgatta, hiába ismerte már a történetet. És persze kiszúrta a borítón a nagy római egyest – naná, hogy van második rész! Holnap megyünk is beszerezni – azt hiszem, újabb szerelem jött az unikornisok mellé.
