Nem ismerek személyesen olyan szülőt, aki nyíltan bevallotta volna, hogy utálja ezt a szerepet. Azonban az internet „nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek” működési elve miatt, már számos ilyen cikkbe, vagy éppen bejegyzésbe belefutottam már.
Senki sem szereti, vagy éppen meri őszintén bevallani, hogy nem szereti a szülőszerepet, hogy megbánta a szülővé válást. Fontos, hogy ez sok esetben messze nem arról szól, hogy az adott szülő a gyermekét utálja, neheztel rá, jóval gyakoribb, hogy magával a feladattal, a szülőséggel járó teherrel képtelen megbirkózni. Azt ugyanis nem lehet visszacsinálni, maximum kihátrálni belőle, elhagyni a családot, ám ezzel egyszerre be kell vallani azt is, hogy szülőként elbuktunk.
Aki valaha szült, vagy nevelt már gyermeket, az megerősítheti, hogy ez igencsak nehéz munka. A tervezett gyermekek esetében a szülők tanfolyamokkal, könyvekkel, tapasztalatok begyűjtésével készülnek erre a feladatra, de még ők sem lehetnek biztosak abban, hogy fel tudnak készülni. Akkor gondoljunk bele, mi vár azokra a szülőkre, akik idejekorán, nem túl ideális körülmények közé vállalnak gyermeket, vagy viszonylag váratlanul néznek szembe a kihívásokkal. Én azt gondolom, soha, semmi nem készíthet fel a kemény valóságra, arra, hogy valójában milyen a mindennapos szülői-lét. Az igazság az, bármennyire is próbálkozol, teljesen normális, ha néha azt gondolod, bedobod a törölközőt. Sőt, úgy vélem, annál gyakrabban gondolja ezt az, aki a legtöbbet és a legerősebben próbálkozik. Éppen úgy, ahogy a szülés során, a gyereknevelést illetően is időről időre eljönnek azok a pontok, amikor úgy érzed, már nem bírod, és iszonyúan eleged van, valahogy legyen vége az egésznek.
Ezt a témát gyúrta egy cikkbe Jennifer Senior író is, aki az évek során végzett kutatásokat és tanulmányokat elemezte, majd készített egy TOP10-es listát arra vonatkozóan, miért utálnak a szülők szülőnek lenni – akkor is, ha tagadják.
Photo by Nathan Dumlao on Unsplash
1. A mindennapok monotonitása
Unalmassá ismételt monológ: a napirend nagyon fontos a gyerekeknek. Mire azonban ide eljutsz, már túl vagy a monotonitás felsőfokán, hiszen egy csecsemővel másról sem szól az élet, mint a négyes körforgásról: evés, alvás, pelenkázás, pici mosolygás – vagy sírás. Ez ismétlődik napokon, heteken, hónapokon át, éjjel-nappal, eltérő sorrendben. Én erre az időszakra gyakorlatilag alig emlékszem, teljesen olyan volt az egész, mint egy állandó robotolás alvásmegvonással vegyítve.
2. Nincs szabadság
Bármilyen kemény is a munkád, van szabadnapod és minden nap vannak szabad óráid. Még, ha csak aludni is jársz haza, akkor is tudod, hogy lefekszel, és pihenhetsz. Nos, az anyák élete nem ilyen. Ez a munka éveken keresztül tart és nincsenek benne szünetek, betegszabadságok, mert ha mégis sikerül elszabadulni, akkor is csak fizikálisan távolodsz el, fejben egyszerűen nem megy.
3. Karrier-visszaesés
Lehet, hogy a gyermekáldás előtt nem voltál egy kifejezetten karrierista beállítottságú nő, de ha igen, akkor ez az időszak nagyon megviselhet. Egyébként is, így viszont főleg. Amikor folyton otthon vagy, pelenkákat cserélsz, ebédet főzöl (amit a kicsik persze undorodva tolnak el maguktól), akkor nem csoda, hogy elkezd nyomasztani a gondolat: mindeközben még a karriered is a lista végére került.
4. A gyerekek sokba kerülnek
Nincs olyan nő, aki ne olvasta még, hogy „a gyerekeket csak szeretni kell”. Hát nem, nagyon nem. Óriási tévedésben él, aki azt gondolja, hogy gyermeket vállalni olcsó. Lehet spórolni, és nem kell megvenni mindent újonnan, és egy csomó dolog egyébként is felesleges. Azonban vannak kötelező és megkerülhetetlen dolgok, amikre muszáj költeni, és bizony az apró kiadások is összeadódnak az évek során.
5. Alváshiány
Míg mondjuk egy pénzügyi költségvetést nem lehetetlen testre szabni, addig más a helyzet az alváshiánnyal. Erre nincs ráhatásunk, csak egészen kis mértékben tudjuk befolyásolni, hogyan alszik a gyermekünk, milyen a bioritmusa. A legtöbb újdonsült anyának semmi másra nincs ereje a nap végén, mint ledőlni az ágyba, és azonnal elaludni.
Photo by Nathan Dumlao on Unsplash
6. A szabadság elvesztése
Spontán randi az éjszaka közepén? Az utolsó pillanatban megszervezett baráti találkozó? Ezek azok a dolgok, amik felejtősek lesznek, amint szülő leszel. Még rosszabb a helyzet, ha nem csak te lettél anya, hanem a barátnőid is. Muszáj jó előre leszervezni minden programot, de a szabadság nem csak a „nagyobb” volumenű eseményeket tekintve vész el: arra is fel kell készülnöd, mikor viszed le a szemetet, mikor tudsz egy kis időt csippenteni magadnak a napodból, amíg megihatsz egy kávét – vagy befejezheted azt a munkát, amivel már napok óta késésben vagy.
7. Társadalmilag elszigetelődsz
Azok az új kismamák, akik egész nap egyedül vannak csecsemőikkel vagy kisgyermekeikkel, tökéletesen azonosulni tudnak ezzel a ponttal. Reméled, hogy legalább ösztönző beszélgetést folytatsz a babáddal és alig várod, hogy megszólaljon… Ez még egy jó ideig egyoldalú lesz, de legalább túlnyomórészt úgy néz ki, mintha figyelmesen hallgatna. Persze a tényen nem változtat, hogy a társadalmi érintkezéseid drasztikusan csökkennek.
8. Háttérbe szorul a szerelem
Bár a gyermek sokak szerint a párkapcsolat megkoronázása, kijelenthetjük, hogy mégis maguk a gyerekek jelentik az egyik legnagyobb fenyegetést a házasságra. Nincsenek lopott találkák, váratlan randik, fesztelen, vagy éppen zavartalan szeretkezések. Túl sok a fáradtság, a konfliktus, a meg nem értettség és a stressz. Egy ilyen óriási próbatételt csak azok a párkapcsolatok élnek túl, amik valóban erősek és szilárd alapokon állnak.
9. A stressz soha nem ér véget
Attól kezdve, hogy gyermeked megszületett, te felelsz az életben tartásáért, az etetéséért, az öltöztetéséért, az oktatásáért és minden egyébért, ami a biztonságával és jólétével kapcsolatos. És amíg élsz, az érte való aggódásod soha nem ér véget. Már csak erre gondolni is stresszes!
10. Eltávolodsz a gyermekedtől
Minden nehézség ellenére, az évek során elszakíthatatlan kapcsolat alakul ki a szülők és a gyermekek között. Aztán jön a kamaszkor és annak a rendje, módja szerint megtörténik az elválás, az elszakadás, amire egyébként nagyon is vágytunk időnként, de sosem akartuk valójában átélni.
