Összeházasodtunk. Mielőtt ezt megtettük volna, már egy ideje az járt a fejemben, hogy ha eljön az esküvő, utána 10 perc múlva már terhes akarok lenni! Bár kicsit féltem nem rontjuk-e el ezzel, mert az a tapasztalatom, hogy a házasság valahogy gátolja a teherbeesést. Mintha fordított arányosság lenne köztük, mert az ismeretségi körömben több házaspár is kétségbeesetten próbálkozik évek óta, hónapról- hónapra átélik a keserű sikertelenséget, akik pedig csak úgy együtt vannak papír nélkül, azoknál szép sorban beköszönt a gólya. Fél év kellett, hogy hála Istennek megcáfoljuk ezt a tézist. Nehéz félév volt, de mégis szerencsésnek mondhatom magam, hogy spontán sikerült! (Hajjaj, annyi gyertyaállást még sosem csináltam, mint akkor…)
Aki kisbabát szeretne mindenre képes. Igaz a mondás, miszerint egy nő az életben két dologért mindent megtesz: az egyik, hogy ne legyen gyereke, a másik pedig, hogy legyen gyereke. Így amikor már én is a „legyen gyereke” fázishoz értem, akkor kezdtem kicsit megbolondulni. Természetesen csak mikor jöttek az ún. piros betűs ünnepek, és szembesültem vele, hogy ez most megint nem sikerült, és egy újabb hosszú hónap kell, hogy elteljen. Pedig én már éreztem! Annyira biztos voltam benne, hogy most tutira sikerült!
{adselite}
Sokat olvasgattam, hogy megtermékenyítés után mik fognak történni a pocakban. Két nap múlva, öt nap múlva, blasztocita, beágyazódási vérzés és társai. Menstruációszerű tünetek, de aztán mégsem. Hányszor volt ilyen! Negatív terhességi tesztek sora, elkeseredés, összeomlás. Az ember ilyenkor könnyen meghülyül, bizakodik, reménykedik, de sajnos a végén csak pszichésen kikészíti magát (és a párját) és az egész egy tortúra lesz. A környezetemben meg mindenki csak mondta, hogy türelem, majd sikerül! Igen, könnyű azt mondani. Próbáltam megfogadni, lenyugodni, elhessegetni a gondolataimat, de nagyon nehéz!
Ekkor jöttek a különféle praktikák, segédeszközök. Derítsük ki, mikor van a peteérésem! Hohó, van erre egy csomó teszt, nahát! Próbáltam többféle lepisilőset, hőmérőzést, a neten egy csomó kalkulátort, kissé undi (de érdekes) dolgokat, de végül a köpetvizsgálós jött be nekem. Igen, elég viccesen hangzik, de hát ez ilyenkor hót’ komoly! Igazából nem tudom, hogy emiatt-e, de mikor megvettem a kis nyálvizsgálós mikroszkópot, abban a hónapban fogant meg a kisfiam! Már ezzel kapcsolatban is el voltam keseredve, mert sosem láttam semmit benne. Eljött a középidő, mikor elvileg kéne lennie a peteérésnek, de nem bírtam a mintázatra ráfogni, hogy pálmafa. (Egy ilyen kép rajzolódik ki a nyálban, mikor fogamzó képes a nő. Milyen érdekes…) Aztán még pár napig megcsináltam és kb. a ciklus 17. napján tényleg volt valami kis pálmafám. Szóval igen, ez értette meg velem, hogy nekem speciel kicsit később van a peteérésem, mint azt vártam volna.
Egy pénteki napon kellett volna megjönnie. Aznap, hazafelé menet, gondoltam azért veszek egy tesztet. De nem szédítem magam, szigorúan csak másnap reggel csinálom meg, ha még tényleg van rá okom. Aztán reggel kidobott az ágy, alig bírtam aludni. A hasamban már éreztem egy enyhe kis fájdalmat, hogy ez bizony ma meg fog jönni. De ajj, ott a teszt, ott kísért a polcon, és mindketten tudjuk, én is és a teszt is, hogy úgyis megcsinálom. Végülis megcsinálhatom, mert még nem jött meg, ez volt az egyezség. Kiszaladtam a WC-be. Pont egy olyan gagyi tesztet sikerült venni (már nem akartam rá több pénzt kidobni), amit egy kis összegyűjtött vizeletbe kellett tenni. Nah, jó, tálka elő, pisi, belerak. Nem merek odanézni! Nézem a csempét, hú, ott van egy nagy koszfolt… Aztán csak visszanézek a tesztre, és…., és…, huhhú, felveszem a szemüvegem, de mintha a második csík is kezdene kirajzolódni. Uhh, de fura érzés! Igen, ez elég határozottan két csík, azaz pozitív! Elordítottam magam! A férjem szombaton reggel 7 órakor arra kelt, hogy én a WC-ben ordítozok, hogy uhh, ez komoly? Bakker, pozitív! Ez pozitív!:) Egész nap meg se mertem mozdulni, nehogy valami baja legyen! Nagyon jó érzés volt, és egyben nagyon furcsa is. Erre vágytam és végre sikerült! Nagyon kapaszkodj kisbabám, nagyon vigyázok rád! Jó kis család leszünk!
Fotó: pinterest
Igazából sokszor elképzeltem már, milyen lesz, ha a tesztem pozitív lesz. Fogok-e sírni, vagy eufória, vagy nem is tudom. De nem olyan volt, mint képzeltem. Sosem olyan. Jó nagy lecke ez az egész arra, hogy ne képzelegjünk oly sokat, mi lesz, hanem a mában éljünk! Talán ez a szemléletmód a ráhangolódást is könnyebbé teszi, egyszerre csak egy dologra koncentráljunk, a mai napra és bár nem mindig egyszerű, de pozitívan és vidáman vegyük az élet akadályait. Azért a cél az ott lebeg mindig. Biztos minden okkal történik, ki kell várni a megfelelő időt, a megfelelő babát, aki hozzánk akar jönni! Mert jönni fog! Sosem szabad feladni! Ki kell tartani!
U.i.: A pozitív tesztet elettem, gondoltam legalább a szülésig megőrzöm. Szülés után nem sokkal tényleg kidobtam, mert már itt az élő bizonyíték és hát, kicsit állott pisi szaga is volt már…
