A háziállatok jók. Egy fárasztó, idegbeteg nap után a lábaid alatt sertepertélő kutya, aki alig várta, hogy hazaérj, az öledbe telepedő, berregő macska, aki alig várja, hogy megsimogasd, képes az összes feszültséget kivarázsolni az emberből. Ok, mondjuk én eléggé érintett és meglehetősen elfogult vagyok, 2 macskával, 25 hallal és egy Gedeon nevű kaszáspókkal a fürdőszoba sarkában, de az állat, akár kutya, akár macska, hörcsög, barnamedve, sárkány, griffmadár, szóval mindegy is, ők a barátaink. És léteznek olyan helyzetek, amikor ennél akár többek is.
Mikor a kiskorú megszületett, még három macskánk volt a készletben. Volt még egy macskapasink, egy hófehér veszedelem, aki sajnos süketen született, úgyhogy borítékolható volt, hogy ha az egyre aktívabb és macskamániásabb kiskorú váratlanul ráveti magát hátulról, reflexből karmolni fog. Vettünk tehát egy mély levegőt és új gazdit kerestünk neki, mielőtt vér folyt volna. A választás egy 11 éves, félénk, kissrácra esett, aki (hollywoodi történet) egyik fülére egyáltalán nem hallott. Első pillanatra szerelembe estek (érdekes, hogy előtte nem akart süket macskát, egészségeset szeretett volna), az anyukája beszélte rá, akivel sokáig tartottuk a kapcsolatot, és néhány hónap múlva elmondta, hogy egy jegyet javult a srác átlaga, vidámabb és nyitottabb lett, szerinte egyértelműen a cicához fűződő kapcsolatának köszönhetően.
Gyógyító állatok
Van egy Homérosznak tulajdonított állítás, miszerint, ha egy vak hozzáér egy szent kutyához, a látása visszatér. A helyzet ennél azért ugyan bonyolultabb, de az állatok gyógyító, terápiás hatása nem 21. századi felfedezés.
Kimondottan terápiát először a 18. században, használtak érzelmileg elmaradott emberek kezelésre, Philadelphiában. A betegek nyitottabbak, nyugodtabbak, aktívabbak lettek, könnyebben teremtettek kontaktust orvosaikkal, ápolóikkal. Washingtonban, az 1920-as évek elején a St. Elizabeth kórház pszichiátriai programjához szintén állatokat, jelesül lovakat használt, autista, hiperaktív, látás és figyelemzavaros, magatartásbeli problémákkal küzdő emberek számára, ami a lovaglás és lovastorna mellett a lovak gondozását is jelentette. Ezen tevékenység alatt mély kapcsolat alakult ki állat és beteg között, nagyban segítve ezzel a kezeléseket és az emberi kapcsolataik normalizálódását. Ettől számítva exponenciálisan nőtt az állatterápia jelentősége és hatékonysága is.
A klinikai pszichológiában már Sigmund Freud is alkalmazta kezdetleges formában, csau-csauját hordta be a kezelésekre, mert megfigyelése szerint így sokkal könnyebben nyíltak meg a betegei. Aztán 1968-ban a Yeshiva egyetem pszichológusa, Dr. Boris Levinson egyszer nem tudta hol elhelyezni a kutyáját annak orvosi vizsgálata után, ezért kivételesen bevitte a rendelőjébe, ahol épp egy beilleszkedési zavarokkal küzdő kisfiút kezelt, addig hosszú hónapokon át sikertelenül. A kutya láttán az addig teljesen passzív, interakcióra képtelen gyerek felélénkült, simogatni kezdte, beszélt hozzá, kommunikált az orvossal, megnyílt, feloldódott.
Amerikai kutatások szerint az állattartás segít a depresszió és a letargia kezelésében, csökkenti a magas vérnyomást, megelőzheti az allergia és bizonyos szívbetegségeket kialakulását. Egy vizsgálat során 500 kisgyereket figyeltek születésüktől egészen 7 éves korukig. Ott, ahol a gyerek kutya, macska, vagy valamilyen háziállat mellett élt kevesebb volt az allergiás, mint az állat nélküli otthonoknál. A kutatás szerint minél korábbi a rendszeres kapcsolat, annál kisebb az asztma kialakulásának veszélye is. Japánban az IAHAIO 10. konferenciáján kínai tudósok publikáltak hasonló eredményeket. A vizsgálat eredményei szerint a kísérletükben megfigyelt több mint 3000 gyerek fele élt kutyával egy háztartásban, ők többet mozogtak, ritkábban betegedtek meg és jobban aludtak, mint társaik. Mivel a vizsgált kínai településeken a 90-es évekig teljesen tilos volt kutyát tartani, így a különbségek sokkal szignifikánsabbak.
Dr. Birgit Stetina a Bécsi Egyetem orvosa is érzelmileg sérült betegek két csoportját kísérte figyelemmel, az egyikben a beteg egy kutyával élt együtt, a másikban a betegeknek nem volt állatuk. Az első csoport, addig szociálisan teljesen érzéketlen paciensei igen erős érzelmi kötődést alakítottak ki az állatokkal, aminek hatása pozitívan befolyásolta a közösségeikbe való beilleszkedést.
Miben segítenek az állatok a gyerekeknek?
Dr. Anke Prothmann a Lipcsei Gyermekpszichológiai Klinika Állatokkal Támogatott Terápia Csoportjának vezetője autista gyerekek fejlesztésével foglalkozik. Nemzetközi statisztikai adatok szerint az utóbbi fél évszázadban ugrásszerűen nőtt ezen gyerekek száma, míg 1943-ban 10000 gyerek közül átlag négy, addig 2002-ben már 10000-ből 600 beteg küzd az autizmus enyhébb illetve drasztikusabb válfajával. A doktornő szerint ezen a területen a legkiemelkedőbb a terápia hatása. A kutyák és a lovak szerepe szinte pótolhatatlan a gyerekek szociális viselkedésének javulásában, a kényszeres mozgások elhagyásában, valamint a beteg és az őt kezelő orvosok interakciójának kialakulásában. A csoport hosszútávon figyelte az autista gyerekeknek a kutyához, az emberhez és adott tárgyakhoz való viszonyát, aszerint, hogy milyen hosszú ideig, hányszor és milyen intenzitással teremt kapcsolatot velük. Mind a három szempontból a kutya került a legelső helyre, még azok esetében is, akik a kísérlet megkezdése előtt féltek a kutyáktól. Magyarországon a Kutyával az Emberért Alapítvány a zászlóshajója az állatterápiás kezdeményezéseknek, etológusok, pszichológusok és kutyakiképző szakemberek együttes munkájának eredményeképpen 2001-ben elindult egy pszichoterápiás csoport, személyiségfejlesztő program autista gyerekek részére. A kutatások eredményeit, sikereit és jelentőségét talán Prof. Dr. Erhard Olbrich, szavai jellemzik leginkább: „Észre kell tudni venni, hogy nem az a lényeg, hogy a beteg gyerek a kutya megsimogatása után hány milliméterre nyitotta ki a kezét, hanem az, hogy kinyitotta.”
Down- kóros gyerekeknél kifejezetten ajánlják az állatokkal, főként kutyával, lóval való kapcsolatot, ezek segítik a gyereket a hétköznapi dolgok megértésében, az utasítások elfogadásában, valamint a maguk ellátásával kapcsolatos feladatok elsajátításában. Az állattal élő betegeknél jelentős kommunikációs próbálkozást, élénk szociális megnyilvánulásokat lehetett megfigyelni, valamint egyszerűbbé vált az általános emberi értékek elfogadása és ezek alkalmazása.
Kutya gyerek mellé
A barátságos, nyugodt háziállat mozgásfejlesztésre is kiváló, a gyerek először csak megfigyeli, később már utána fordul, megpróbálja elkapni, kúszik-mászik, felhúzza magát, hogy elérje, feláll, hogy utána fusson, mikor pedig utoléri, együtt hemperegnek a szőnyegen.
A szereteten és tiszteleten, egymás megismerésén alapuló állat-gyerek kapcsolat növeli a gyerekek önbizalmát, erősíti a non-verbális kommunikációt, türelemre, empátiára nevel. A gyerekek sokat olvasnak az állataiknak, „megbeszélik” velük az élet nagy kérdéseit, elárulják féltett titkaikat, így a közösségekből érkező stresszt is könnyebben tudják kezelni. A háziállatok által barátságokat lehet kötni és szorosabbra fűzni és kiváló a gátlásosság feloldására is. Az állatok gondozása, ellátása felelősségre nevel, keretet ad egy napnak, és ha az egész család együtt gondoskodik az állatról, a szülő – gyerek – testvér kapcsolatot is erősíti.
Szóval azt javaslom, tartsunk állatot, lakásban (ez persze állatfüggő), udvaron, kutyát, macskát, lovat, kecskét, bármit, ami közel áll a szívünkhöz, tartsuk őket méltó körülmények között, tisztelettel, és ami a legfontosabb: szeressük őket, mert megérdemlik.
Kép forrás: theawesomedaily.com, eddiejuddphotography.com, grandmas-dreams.tumblr.com, shumilovaelena.35photo.ru
