Ha egyszer használati utasítást kell írnom, a „gyerek” témakörben, az biztos, hogy a legfontosabb eleme az lesz: Soha nem próbáld lefektetni este 8 és reggel 6 között – teljesen esélytelen. Amint kiejted a szádon a „Lefekvés!” szót, vagy megpróbálod ágyba vinni, ő azonnal maximum üzemmódba kapcsol, és őrült búgócsigaként kezd pörögni, amíg le nem merülnek az elemei. De mivel lemerült elemű búgócsigával még senki sem találkozott, az este alvó gyerek megmarad városi legendának.
Bezzeg, ha magára hagyod egy fél pillanatra a bevásárló kocsiban. Vagy már csak 3 perc van hátra a több órás utazásból. De elalszik a földön játék közben, egy kiflicsücsökkel a szájában két falat között, mindegy is – ha jön az álommanó, nincs menekvés! Jön, lát és győz, a gyerek pedig alszik, bárhol, bármikor, bármilyen körülmények között, ülve, hasalva, fekve, fejen állva.
Csak azt árulja el nekem valaki, hogy mégis mi a fenét csinál az álommanó este 8 és reggel 6 között? Gondolom, ő bezzeg akkor alszik.
