Bejegyzésem nem biztos, hogy érdekes lesz számodra, hiszen nincs pánikkeltés, nincs hisztéria, nincs rettegés, amiben generálhatnánk a bennünk már tomboló feszültséget.
Tavasz van, boldognak kellene lenni, a napsütésben fürdeni, melyben a hangos gyerekkacagások megcsillannak. Kellene, de helyette a levegőben lévő félelem marcangolását érezni, a vihar előtti csendet, ahogy a lelkünkig hatol, melyben nem a felszabadult gyermekek hangjától hangos a város, hanem a „vírus zajától”.
A pánik nem egyenlő a félelemmel!
Képzeld el, hogy egy repülőgépen utazol, minden a legnagyobb rendben. A gyermeked melletted ül, odapillantasz, és biztonságban érzed magad, egészen addig a pontig, míg egy nagyobb rázkódás után bemondják, hogy mindenki tegye fel a maszkot magára. Ennek hatására pánikhangulat lesz úrrá a gépe. A végére még annak is görcsbe rándul a gyomra, aki a leghiggadtabban kezelte a helyzetet. Hiába nem a zuhanást jelentették be, mivel nincs pontos információja a történtekről, az utasok többségén pedig a rémületet látja, ő is FÉLNI kezd. A félelem veszi át a hatalmat, ami torz gondolatmenetet hoz létre.
Félsz, ezt megosztod másokkal, melyre ők is félelemmel reagálnak, amire benned még inkább nő félelem érzése, és ez éppoly gyorsan terjed, mint egy vírus.
Visszatérve a repülőgépes történetre: Te mit tennél? Először magadra adod a maszkot vagy a gyermekedre? Csak úgy tudsz segíteni neki, ha előbb magadat biztonságba helyezed!
A vírus – amit én most pániknak nevezek, mert ez előrébb jár, mint a valódi probléma gyökere -, beszivárgott a médiába, a játszóterekre, a mami csoportokba, mindenhova, míg végül a gyerekeinket is megfertőzte, akik szintén rettegnek egy olyan betegségtől, amiről lényegi fogalmuk sincs, épp, mint nekünk. Egyszerűen éhezünk arra, hogy a koronavírusról olvassunk, hogy rettegésben tartsuk az elménket. Kényszerít valaki arra, hogy a századik hírt is elolvasd a COVID-19-ről? Ha elkezded, nincs megállás! Akkor mi a megoldás? Nem tudom. Egy biztos, tenni nem tudok a tények ellen: a koronavírus jelen van. Várok, és próbálok higgadt maradni.
Nem vagyok abszolút tájékozott, de félretájékozott sem a koronavírus kapcsán, így nem tudok számokkal dobálózni, a világ történéseiről írni, és tudod miért? Mert nem érdekel. Pontosabban attól, ha felveszem a ritmust, és elolvasom a gyakran csupán rémkeltő híreket, megosztom azokat, hozzászólok, rohanok a boltba felvásárolni a készletet, nem leszek előrébb. A vírus engem is és a családomat is utolérheti, akkor is ha pánikolok, és akkor is ha nem. Mielőtt kicsapnám benned a biztosítékot, nem arról van szó, hogy félvállról veszem. Félek-e? Igen, félek. Nem magamat féltem, hanem a szeretteimet. Bennünk anyákban van egy őserő, ösztön, ami azonnal megsokszorozódik, ha a gyermekeinkről van szó, amikor gyermekeinket nem érezzük biztonságban. Értük bármire képesek lennénk. Valójában így vagy ezzel Te is! Félted a gyermekedet, a párodat, a szüleidet, a testvéredet… a szeretteidet. A hisztérikus pánikhangulat azonban nem old meg semmit.
Drasztikus korlátozásokra szükség van? Bár eddig is ritkán jártam színházba, moziba, szórakozóhelyekre, nem vagyok világutazó sem, de maga a tény, hogy meg kell ülnöm a fenekemen, hogy nem utazhatok haza a szüleimhez, akiket imádok, kimozdít a komfortzónámból. De mit tudok csinálni? Két választásom van: vagy felveszem a tempót, és „B” tervet készítek, vagy megőrülök, azon kattogva, hogy mi lesz velünk. Én az előbbi mellett döntöttem, és bízom abban, hogy ez mind értünk van és nem ellenünk.
Miután elmentél és bevásároltál, higgadj le! Tegyél be egy filmet, ami nem a világvégéről szól, főzz egy finom vacsorát a családodnak, vegyél elő egy társast és játszatok este együtt, ültess virágot. Ha másért nem, a gyermeked miatt próbálj meg derűs maradni, és így átvészelni ezt a nehéz időszakot.
Anyaként a legfontosabbnak azt tartom, hogy higgadtan kezeljem a helyzetet, és ne parádézzak. Alkalmazkodom a jelenlegi állapothoz, és nem cirkuszba megyek hétvégén, hanem a Pilisbe kirándulni. Megmosom a kezem, és a gyerekeimben is tudatosítom, hogy a kézmosás „életet” ér. Bepakolok nekik egy tisztasági csomagot, ami nekem is volt gyerekoromban a táskámba – kis törülköző, szappan. Kerülöm a zárt helyeket, nem megyünk játszóházba, adom a vitamint, és bízom benne, hogy hamarosan bejelentik, a vírus lecsengett, minden a legnagyobb rendben, és elmehetek a Tankcsapda koncertre, ami elmaradt.
Ha nagyon kíváncsiak vagytok a történésekre, válasszatok egy olyan hírportált, amiben megbíztok, és nem pánikot kelt bennetek!
Vigyázzatok magatokra, egymásra!
