Eljött az a pont, hogy a 36. hétben kijelentsem a várandóságom immár terhesség. Ez a 3. terhességem, és bár a babavárás is olyan, mint a szülés, vagyis a szép emlékeket elraktározod, a kellemetleneket pedig megszépít az idő múlása, nem emlékszem, hogy így besokaltam volna-e a végére, vagy ez a Hármaskának köszönhető-e.
Szó szerint tele van a tököm, vagy ha jobban tetszik, ma kiakadtam, sírva fakadtam, besokkaltam.
Nem akarok panaszkodni vagy ilyesmi, várom Hármaskát, úgy gondolom a férjem még jobban. Szerintem van neki egy titkos naptára, amiben visszafelé számolja a napokat. Nem is értem hogy tud elviselni az utóbbi napokban, hiszen én is egyre nehezebben viselem el magam.:) Azt hittem már túl vagyok a hangulatingadozásokon, a hiszti kirohanásokon, de csessze meg, egyik napról a másikra visszajött…és nem, egyáltalán nem gondolom azt, hogy Neki ezt kötelessége, hogy elviselje, mert én terhes vagyok. Tudod az az igazság, hogy én imádtam mindkét terhességem, és ezt a harmadikat is. Nagyon szeretem a kismama állapotot, szeretem, ahogy kerekedik a pocakom, ahogy a hormonoktól ragyog az arcom. Büszkén kihangsúlyozom a Nőiességemet, fürdök a bókok áradatában…
Talán van benne valami, hogy más huszonévesen szülni, és 30 év felett, arról meg nem is beszélve, hogy más az első babával állapotosnak lenni, és más a harmadikkal.:)
[quote width=”auto” align=”none” border=”#b94783″ color=”#444″ title=” „]
Míg az elsőnél és másodiknál a legszebb kismama naplót megvettem, hétről-hétre követtem a terhességem, most, örülök, ha este 9-kor még ébren vagyok, és emlékszem mi történt aznap.
Többet mozgok Hármaskával mint az első két terhességemet összevetve, amikor is rendszeresen jártam jógázni és tornázni. A két gyerek mozgásban tart.:)
Míg készültem a babavárásra, a 30. héten már minden a helyén a volt, most próbálok mindent gyorsan elrendezni, hogy mire jön a baba, a kiságy és a babakocsi meglegyen.
Amikor az elsőt vártam, még engem szolgáltak ki, most pedig akár terhes vagyok, akár nem, ha elhangzik, hogy „ANYA, ÉHES VAGYOK!”, nekem kell szolgálatban állni.:)
Elhagyok, elfelejtek mindent és immár HÁROMSZOROSAN! Tegnap sikerült elhagynom a bankkártyámat is (szerencsére megtalálták a boltban, és visszakaptam.)
Míg az elsőnél nem paráztam semmin, most egy igazi paragép lettem, ez is HÁROMSZOROSAN megnőtt bennem. Már két terhességen és két szülésen vagyok túl és para-mami vagyok.
Mire elpakolom a ruhákat, lihegek, és le kell ülnöm egy kis pihenésre. Na mindegy, de legalább mosogatnom sem kell, hiszen a pocakomtól nem férek oda a mosogatóhoz.:)
HÁROMSZOROS szeretetben részesülök, hiszen a férjemen kívül két apróság is állandóan sürög-forog körülöttem és várják a tesót. Ezért is jó Hármaskával terhesnek lenni.
[/quote]
Tudom mire lenne szükségem igazán? Egy óriási csokira vagy sütire vagy fagyira, de sajnos még erről is le kellett mondanom, mert terhességi cukorbetetegségem van, így csak ácsingózhatok egy szénhidrátban gazdag sütire. Vagy egy kiadós szexre, amiről szintén csak álmodozhatok, hiszen örülök, hogy vagyok.
Megküzdök a cipő felvétellel nap, mint nap, az egyik legnagyobb esti kihívás esténként, hogy elmenjek fürödni, és még esténként a másik kettővel is lenni akarok, mert imádom őket, és ahogy nekik szükségük van rám, nekem is rájuk.
Már csak 4 hetem van hátra, és megszületik Hármaska. A terhesség vége már csak ilyen, az utolsó napokat már a felkészüléssel, pihenéssel töltöm. Elfogadom, hogy eljött a mai nappal, hogy lazábbra kell vennem a gyeplőt, el kell fogadnom a segítséget, és élvezni a 3. trimesztert. Vettem két könyvet, amit addig kiolvasok, letöltöm a kedvenc sorozataimat, és csak magamra és Hármaskára koncentrálok, és a családomra. Pihenéssel és a legfontosabb feladatok elvégzésével töltöm a napokat. A többi megvár…
