Amikor anya beteg,….és itt pont. Itt be is fejezhetném a még el nem kezdett cikket, hiszen anya, ha beteg, akkor sem lehet Beteg!
Láttatok Ti már, vagy hallottatok Ti már olyan kisgyermekes anyáról, aki úgy igazán Beteg lenne az influenzás időszakban?
Imádom ezt az időszakot. Jönnek a gyerekek hozzák haza ezt az átkozott„gyerekbetegségeket”, amin ők 2 nap alatt túljutnak, minket meg úgy odavág, hogy örülünk, ha vagyok, és ahogy nagymamám mondta mindig, “és van egy lyuk a fenekemen.” Ha engedem, végem. ÉS vége a családi idillnek is.
Baromira megfáztam, érzem belülről, hogy nyom a láz, de nem adhatok neki teret. Pedig szeretne elhatalmasodni felettem, a torkomban égető érzéssel kaparász, és tüzet gyújt egész testemben.
Hátam mögött egy erős és áldott jó férjjel sem tehetem meg, mert felfordul az életünk. Amikor anya beteg, és alig lát ki a takonytól elhomályosodott arca mögül, akkor sem állhat meg. Tartania kell magát, hiszen ott van egy aprócska, netán kettő vagy három…gyermek, akinek szüksége van Anyára. Annyira jó lenne, egy pohár citromos teát szűrcsölve a Sex és New York vagy valami „nézzünk ki a fejünkből filmet” nézni, miközben a seggünket a pamlagra helyezzük- legalább ilyenkor-, de nincs megállás.
Anya nem lehet beteg!- már mantráznom sem kell magamban, mert a tudatallattim ezt tudja.:)
Anyának helyt kell állnia ,még akkor is, ha életünk párja egy áldott jó ember, hiszen ha anya összeomlik a család is beteg lesz. A belülről nyomó láz, és két köhögés közepette elképzelem, hol és hogyan is tudnék megpihenni. A konyhában tornyosuló mosatlan közepén, vagy a tűzhely mellett melegedve, ami legalább átmelegíti a testemet, vagy a mosógép előtt heverő ruha kupac tetején, netán a vasalódeszkára könyökölve, vagy a babakocsira támaszkodva, miközben rohanok a gyerekekkel…Minimalizálom a teendőket, de még így is marad jócskán.:) Nem megy. Anya erős, nem létezik betegség. Erősnek kell maradni minden körülmény között, hiszen szükség van rám. Várom az estét, amikor lecsendesedik a ház, és kiélvezhetem a forró teát szűrcsölve, hogy beteg vagyok. Magamra húzom a takarót, életem szerelme átölel, és hallgatom a csendet, élvezem, hogy fekszem, és érzem, ahogy a betegség kiteljesedik bennem.
Most megengedhetem magamnak. De csak reggelig, amikor minden kezdődik előről kezdődik. DE hiszek benne, hogy holnap minden jobb lesz, én is jobban leszek, és már nem vonszolom magam, hanem újra helyt állok a nap folyamán.
Drága Anyukák, ha magatokra ismertetek, sok erőt, kitartást! Igyatok sok citromos teát, egyetek egy marék fokhagymát, hatalmas ölelés Nektek!
