Elönt a düh, és nem tudod, mit kezdj vele? Félsz tőle, elfojtod, magad ellen fordítod? Vagy épp ellenkezőleg, képtelen vagy uralkodni magadon, dühkitöréseid vannak? A harag energia, használjuk jól!
Ahogy minden érzelemre igaz, úgy a haragra is: nem érdemes minősíteni, azonnal pozitív vagy negatív előjelet tenni elé. A haragot általában elítéljük, anélkül, hogy megvizsgálnánk, honnan jön és mire való.
A harag nem haszontalan, hiszen jelzi, hogy valami nem jó nekünk. Változtatnunk kell valamin, meg kell védenünk magunkat egy helyzettől, hatástól, vagy ki kell állnunk magunkért. Ezen a ponton többfelé is el lehet menni. Az egyik lehetőség, hogy zsigerből támadok, vagdalkozom, hadakozok. Ezzel általában az a baj, hogy nem fogja megoldani a helyzetet, inkább elmérgesíti. A dühöm állandósul, sőt még bűntudatom is lehet. Ráadásul, ha rendszeresen szabad utat engedek az indulataimnak, nem leszek túl népszerű. Még több okom lesz a haragra, miközben tönkreteszem a környezetem.
Egy másik lehetőség, hogy csendben és alázatosan nyelek. Mert én jó vagyok, senkit nem bántok, inkább alkalmazkodom, vagy egyszerűen csak félek visszavágni. Hát ez sem egy szerencsés megoldás, mert az ilyen elfojtásokból csúnya betegségek tudnak kialakulni. Lelki szinten például a depresszió, fizikai szinten meg különböző stressz okozta és pszichoszomatikus betegségek. Úgy fogom érezni magam, mint akit senki nem ért meg, és akinek mindenki csak a vérét szívja. A harag tehát itt sem tűnik el, csak engem fog előbb-utóbb felemészteni.
{adselite}
Akkor tehát mit tegyünk?
Először is: Azonosítsuk az érzést! „Én most dühös / mérges / haragos vagyok. Fel tudnék robbanni! Agyon tudnám a másikat csapni!” Engedjük meg, hogy így érezzünk, anélkül, hogy mindjárt tennénk is valamit. Ha nagyon feszít, vonuljunk félre, és dühöngjük ki magunkat kicsit egyedül, biztonságos környezetben.
Ha sikerült megnyugodnunk, gondoljuk végig, pontosan mi bosszantott fel minket ennyire. Valakinek egy tette? Egy mondata? Vagy ő maga? Mi irritál benne? Emlékeztet esetleg az illető valakire, akit nem csípek? Vagy emlékeztet a helyzet egy korábbi, súlyosabbra? Jogos a dühünk, arányos? Esetleg túlreagáltuk valami miatt a helyzetet?
Ha úgy érezzük, jól körbejártuk a dolgot, jöhet a nagy kérdés: Mit tegyünk? Mihez kezdjünk most? Értelmes megoldás lehet például, ha arra törekszünk, hogy ne kerüljünk újra hasonló helyzetbe. De nem úgy, hogy elfutunk, elbújunk, és nem is úgy, hogy megsemmisítjük a másikat, hanem egyszerűen elmondjuk, mit szeretnénk, és mit nem. Van, hogy látszólag senki sem támad, mégis haragszunk, mert nem tudjuk magunk és mások előtt képviselni a saját érdekeinket, úgy, hogy azok célba is érjenek. Segíthet olyan mondatok megfogalmazása, mint: „Úgy érzem, hogy… / Azt szeretném, ha… / Kérlek legközelebb ne…”
Ha gyakran érzünk dühöt, haragot, és nehezen találjuk a megfelelő kiutat, szellőztessük ki segítséggel! A harag jelez, aktivál, ne hagyjuk, hogy a fejünkre nőjön, kezdjünk vele valami hasznosat!
