Kislányomat 9 hónapig és 6 napig hordtam a szívem alatt. Ezalatt gondosan elterveztem mindent – bár nem bírom a fájdalmat, természetesen fogok szülni, minek ide érzéstelenítés?!? Aztán volt egy szuper labdám a vajúdást segítendő, meg többórányi zeném – meditálós, lágy és durva metal zenékkel, amikhez vettünk egy remek lejátszót is. Megbeszéltük az orvossal, hogy kihasználhatjuk majd a gravitáció erejét és, hogy, bár fürdőkád nincsen, de a zuhanyt használhatjuk vajúdás közben relaxációhoz.
És mindezekre egyáltalán nem volt szükség…
Amikor letelt a 9 hónap és a 6 nap egy szerdai napon, ebéd közben, hirtelen elfolyt a magzatvíz. Vártunk egy órát, majd bementünk a kórházba, ahol 24 órát vártunk, hogy megszülessen a kicsikénk, de sajnos nem történt semmi. Nem voltak fájásaim, nem tágultam, a csodaszer oxitocin nem hatott. Így, nem volt más út, mint a császármetszés. A családunkban még senkinek nem volt ilyen, így sosem merült fel bennem, hogy ez előfordulhat velem és, bevallom, szinte semmit nem tudtam róla.
Aki már túlesett császármetszésen, tudja, hogy így elég sok meglepő kellett szembesülnöm a császármetszés kapcsán. Ti is így voltatok vele?
{adselite}
1. Ami engem az addig hallott infók alapján meglepett az az, hogy, nincs mit szépíteni, ez marhára fáj. Hiszen a csapból is az folyik, hogy azért választják a nők a császárt, mert az nem fáj. Már bocsánat, de ez hülyeség! Aki már túlesett ezen tudja, hogy milyen szörnyű az, ha az ember babája sír és 10 percbe telik felülni hozzá. Ráadásul nekem 7-szer adták be a gerincérzéstelenítést, amiből kifolyólag hónapokig nem tudtam derékból hajolni, ami különösen izgalmas, ha az embernek le kellene hajolni és felvenni a babát vagy be kellene pelenkáznia. Tehát, ha azért választaná valaki a császárt, mert fél a fájdalomtól jelentem, ez sem jobb, ráadásul a regeneráció is sokkal hosszabb.
2. Én úgy képzeltem, hogy szülés után az egyágyas kórteremben összebújunk majd hárman nyugodtan és ismerkedünk. Na, de császár után 6 órát fekve kell maradni az őrzőben, az ember nem mozdulhat, a fejét sem emelheti meg. Következésképpen késő estig ott feküdtem és a férjem a babával egyszer jöhetett be hozzám. Este pedig, amikor a kórterembe feltoltak, megengedték, hogy bemenjek a picikémhez pár percre és közölték, hogy másnap reggel 6-ra mehetek érte. Sajnos, amikor másnap 5:30-kor elindultam (1 méter/perc sebességgel), akkor elvágódtam a folyosón (a 36 óra „nem evés” és „nem alvás”, és a szülés összességében picit sok volt), így csak reggel 10-kor tudtam elmenni a piciért. És ez az, ami a mai napig a legjobban megvisel, hiszen 9 hónapot teljesen együtt voltunk, utána meg órákra nélkülöznie kellett engem a babámnak. Most már tudom, hogy sajnos, ha az ember császárral szül, akkor az első órákat nem tudja együtt tölteni a babával.
3. Császár után fontos a regeneráció! Régen a kórházakban 2 hétig maradtak bent a császárral szült nők, most ez 3-4 nap. Ja, és gyógytornász is ment hozzájuk, aki megmutatta, hogy hogyan üljenek fel helyesen és mutatott nektek egy komplett regeneráló feladatsort. Na, ez ma már természetesen mind nincsen, hanem saját magának kell az embernek mindezt megtalálni és kideríteni. Pedig nagyon fontos, hogy az ember gondoskodjon arról, hogy a hasa helyreálljon és itt nem az esztétikumról beszélünk, ami hosszú távon persze ugyanolyan fontos lelki szempontból. De, ha a hasizmok nem záródnak, kialakulhat sérv, a méh előreeshet és számtalan egyéb dolog. Mindezt az információt és a kapcsolódó feladatokat Franciaországban ingyenesen minden nő megkapja szülés után, mivel ez a hüvelyi szülésnél is ugyanolyan fontos…
4. +1 Kérjetek segítséget!!! Ez tényleg nem az a szituáció, amiben hősködni kellene. Anyukám 2 napig nálunk volt a szülés után, de igazából sokkal több kellett volna, csak én hazaküldtem, mert azt hittem, hogy meg tudom oldani. Hülye voltam!!! Ez olyan, mintha féllábúként akarnám lefutni a maratont, de a műlábat nem kérném hozzá. Egy friss hasi sebbel, ami akárhogy is, de trauma, az ember nem tud felugrani egy babához, ellátni a háztartást és saját magát.
