A szépség, a csinos megjelenés fontos, de mindez csak a felszín. Bár ezzel a legtöbben tisztában vannak, a fizikai szépség értékelésétől elrugaszkodni nem könnyű, főleg nem akkor, amikor éppen a saját gyermekeink vonásaiban gyönyörködünk.
Nem is feltétlenül kell, hiszen fontos, hogy fiaink és lányaink egyaránt tudják: valódi szívtiprók és a legszebbek a világon. Azonban – különösen a lányok esetében – nagyon lényeges, hogy a kicsik tisztában legyenek azzal, nem a szépségük a legfontosabb és főleg nem az egyetlen pozitív tulajdonságuk.
Nincs könnyű feladatunk, és ezt én is érzem a saját bőrömön, lévén, hogy egy gyönyörű kislány anyukája vagyok. Pontosan tudom, hogy a többi anyukához hasonlóan az én gyermekek is meseszép, és ezt a visszajelzést rendszeresen megkapja a környezetéből – nem csak tőlünk. Amikor összefutunk egy ismerőssel az utcán, azonnal olyan dicséreteket kap, hogy milyen szép a haja, jaj, de csinos a ruhája és persze milyen bájos az a tündéri babaarca. Na és a hosszú combjai!
[quote width=”auto” align=”none” border=”#b94783″ color=”#444″ title=” „]A lányaink megjelenésére való összpontosítás felnagyítja azokat a kulturális üzeneteket, amelyek szerint a nőknek bizonyos módon kell kinézniük, meg kell felelniük néhány fontos elvárásnak.[/quote]
Mondanom sem kell, ezek lehetetlen szépségnormák, amik irreális elvárásokat állítanak a nők elé és ez már rövidtávon is lelki sérülésekhez vezet.
Régóta tudjuk, hogy a legfiatalabb években, amikor a nőiség még kevésbé számít, a kislányok magabiztosak, szókimondóak és odaadóan bátrak. Kezdő tudósok, akik éppannyi önbizalommal telve vállalkoznak a „fiús” feladatokra, mint nemtől függetlenül a kortársaik. Erődöket építenek, várakat a homokban, botokkal játszanak és sarat túrnak, pókokat fognak. Legkésőbb a kiskamasz-kamaszkorban azonban minden megváltozik. A lányok gyakran iszonyúan kritikussá válnak saját képességeikkel szemben és sokkal inkább a megjelenésükre koncentrálnak, mint korábban bármikor. Megváltoznak a baráti kapcsolataik is, amikor rájönnek arra, hogy a megjelenésük előnyükre, vagy éppen hátrányukra szolgálhat – ezzel beindul a versengés.
A kutatások azt mutatják, hogy a saját magukat tárgyiasító lányok nemcsak kevésbé boldogok, hanem nagyobb nehézségekkel küzdenek a kognitív feladatok elvégzése során – tudtuk meg a Psychology Todayen megjelent, témába vágó cikk nyomán, amit Jo-Ann Finkelstein publikált.
De mit tehetünk mi, szülők?
Szülőként olyan kultúrában nőttünk fel, ami tárgyiasítja a nőket, így nem csoda, hogy tudat alatt is folyamatosan vizslatjuk a lányainkat és a kedvükben járunk, bókolunk nekik, dicsérgetjük őket. A mi feladatunk az, hogy megtörjük ezt a hullámot, és a lányainkat ne csak azért szeressük, mert meseszépek!
Összpontosíts az eredményére és a jellemére! Szülőként komoly befolyásunk van arra, hogyan látják magukat a gyermekeink. Ügyelnünk kell rá, hogy legalább annyiszor hallják, mennyire kedvesek, okosak, ügyesek, talpraesettek, bátrak, empatikusak, éles eszűek, stb., mint amennyiszer azt mondjuk nekik, hogy szépek és csinosak. Észre kell vennünk, melyek azok a tulajdonságaik, amik jóval fontosabbak a hosszú hajuknál és a bájos mosolyuknál.
Mérlegeld, mennyire fontos a külcsín! Valószínűleg nem gondoltál erre, de minden alkalommal, amikor leteremted a lányodat egy koszos ruha, vagy egy szétesett frizura miatt, akkor a külsőségek fontosságát hangsúlyozod. Nehéz ettől elvonatkoztatni, de mielőtt elsimítod a haját, vagy leveteted a ruháját, hogy kivasalhasd, kérdezd meg magadtól: mennyire fontos ez? Elvárjuk a lányainktól a maximális odafigyelést a megjelenésükkel kapcsolatosan, majd amikor kamaszkorban végre megpróbálnak ennek eleget tenni, nem értjük, miért elégedetlenek folyton magukkal… Van, amikor számít a megjelenés, a fellépés, de nem szabad erre felesleges és főleg hangsúlyos időt szánni.
Ne kritizálj másokat! Ahogy mindenben, úgy a gyermekek abban is példát vesznek rólunk, miként kommentáljuk nőtársainkat – vagy éppen saját magunkat. A kutatások már többször kimutatták, hogy azok az anyák, akik negatívan véleményezik magukat, vagy másokat, megtanítják gyermekeiknek (nemtől függetlenül), hogy ez teljesen normális. Miért is várjuk el lányainktól, hogy elégedettek legyenek magukkal, amikor folyton a saját hibáinkra helyezzük a hangsúlyt? Miért gondoljuk, hogy leszidhatjuk őket, amikor megjegyzéseket tesznek másokra (vagy magukra), megítélnek valakit a megjelenése alapján, mikor pont ezt tesszük mi is?
Vedd észre, milyen csodálatos a tested! Nincs könnyű dolgunk, hiszen amitől megóvni kívánjuk a lányainkat, attól mi magunk is szenvedünk. Nehéz jó példával elöl járni, hiszen ránk is a tökéletesség nyomása nehezedik. Gyógyító út lehet, ha észrevesszük és a gyermekeinknek is megmutatjuk, milyen csodákra képes a testünk. Már eleve a mindennapos létezés, a gyógyulás, a fejlődés egy csoda. És akkor még szó esett arról, hogy ha akarunk, akkor maratont futhatunk, átúszhatjuk a Balatont, saját, két kezünkkel építhetünk egy kerti kisházat, vagy nevelhetünk gyümölcsöket a fán. Mutass megbecsülést a saját tested működésével kapcsolatosan és rendszeresen bátorítsd erre a kislányodat is!
