Kitti – nevezzük így – pánikbeteg. Egy ilyen betegség nagyban rontja az életminőséget, ám Kittinek van két gyermeke is, akik bizony érzik, hogy anya sokszor nincs jól.  Életét indokolatlan rettegés, agorafóbia és nagyfokú anyai bűntudat jellemzi, vagyis csak jellemezte, mert Kitti bizony rálépett a gyógyulás útjára.

„A lányommal voltam itthon, amikor az első pánikroham rám tört. Körülbelül két hónapos lehetett, a gyerekszobában aludt, én pedig a nappaliban, a kanapén ültem. Hirtelen olyan érzésem lett, hogy meg fogok halni, remegni kezdett a lábam, a kezem, szorított a mellkasom. Azt hittem infarktusom van. Nagyon megijedtem, de pár perc múlva elmúlt.

Este elmondtam ezt a férjemnek, és megbeszéltük, hogy legközelebb felhívom, ha ilyen történik. Teltek múltak a hetek, és odáig jutottam, hogy ha nem volt velem valaki, féltem kettesben elmenni a lányommal vásárolni. Idővel ugyan tapasztaltam hasonló pánikrohamokat, de ami igazán megkeserítette az életemet és ezáltal a családomét is, hogy kvázi tünetmentesen is féltem attól, hogy mikor és hol kap el egy újabb roham.

Amikor rávettem magam, hogy felkeressek egy pszichológust, a terápia elején kiderült, hogy újból terhes vagyok. A rettegésem ettől csak fokozódott, ráadásul az elején szedtem enyhe nyugtatókat is, szóval ez az egész csak rosszabb lett.

A lányom azért nem járt balettre, mert három megállót kellett volna mennünk busszal a foglalkozásra, de én képtelen voltam felszállni rá. Az anyai bűntudat és a szociális elsivárosodás lassan depresszióba sodort.

Kilenc hónappal ezelőtt végül megszületett a második gyermekem, és szégyen, nem szégyen, nem szoptattam, hogy visszatérhessek  a nyugtatókhoz. Azóta terápiára járok, tanultam több olyan önnyugtató módszert is, ami segít, ha elkapna a pánikrohamtól való félelem. A pszichológusommal egyébként sok mindent feltártunk a gyerekkoromból is, úgy érzem lassan, de biztosan haladok egy teljesebb élet felé, amiben mindent meg tudok majd adni a gyermekeimnek. „

Kitti példája remekül mutatja, hogy mennyire félre lehet értelmezni a pánikbetegség tüneteit, és hogy kezelés, figyelem nélkül hová fajulhat. Nagyon büszke vagyok arra, hogy ismerhetem Kittit, és bár a lánya nem járhatott balettre kicsiként, de egy olyan anya lesz előtte mintaként, aki keményen megküzdött azért, hogy mentálisan jól legyen, ami talán fontosabb értékkel bír, mint pár tütüs forgás.

{adselite}

Pánikroham bárhol és bármikor kialakulhat, lehetsz egyedül otthon, barátokkal egy kertben, rendezvényen, villamoson vagy épp a gyerekkel a játszótéren.  A hirtelen rád törő szorongás, menekülési kényszer, légszomj, émelygés, mellkasi görcs, izzadás, hidegrázás, szédülés épp úgy jellemezhet egy pánikrohamot, mint a semmiből érkező halálfélelem, rettegés, nyelési nehézség vagy a szapora szívverés.

Az első lépés, hogy felismerd és elfogadd a pánikbetegségedet!

Ezzel nem leszel kevesebb, sőt! A tüneteket beszéld meg egy hozzád közel álló személlyel, figyeld meg, hogy pontosan miket tapasztalsz és mikor, milyen élethelyzetben. A második, hogy tegyél ellene, tegyél azért, hogy elengedd a szorongást, a félelmet, a rossz közérzetet! Kezdj el meditálni, olvass önsegítő könyveket (például Nagy Judit: Üsd ki a pánikod!, Berghammer Rita: Pánikbeteg vagyok!), ismerd meg, hogy mivel állsz szemben – vannak, akiknek már ezek is rengeteget segítenek -, és utána fordulj szakemberhez, mivel a pánikbetegség szorongással járó pszichés zavar, így nem szabad félvállról venni.