Elgondolkoztatok már azon, miért van, hogy mi anyukák csak a pozitív élményeket osztjuk meg a családtagokkal, barátokkal? Hol maradnak a vicces bakik, vagy épp az apró hibák? Én most színt vallok.
{adselite}
A ciki sztorik valahogy sosem látnak azonnal napvilágot, csak amikor az idő megszépíti őket, vagy mi magunk túltettük rajta magunkat, és már a lelkiismeretünkkel is elszámoltunk. Én imádom a legtöbb bakimat, persze dicsekedni én sem azonnal szoktam velük.
Egyáltalán kivédhetőek a bakik és az apró balesetek?
Jázmin minden mozdulatát, cselekvését lelkesen jegyzetelem, fényképezem, videózom. A csetléseket botlásokat, pedig próbálom elfelejteni. Pedig, ha belegondolok, akkor azok még aranyosabbak is lehetnek, mint a már unalomig hallgatott első mosoly, oldalra-, hasra-, majd visszafordulás, és társai.
Az első pelenázás baki
Szülést követő másnap megkaptam a kicsi manót, majd elmondták, hogy minden etetés előtt pelenkázzam be, ezzel feltudom ébreszteni, ha éppen aludna. Én lelkesen pelenkáztam, minden kelléket szépen kikészítettem, mély levegőt vettem és elkezdtem. Kicsomagoltam, örömmel konstatáltam, hogy csak pisi, aztán áttörölgettem, jött a krém, és a tiszta pelus, visszacsomagoltam, és hihetetlen büszke voltam magamra. Ezt aznap még jó párszor megismételtem, majd az első arcon csapás a fürdetés után ért. Visszakaptam tisztán és illatosan, eljött egy következő tisztába tevés, amikor is nem értettem a tépőzár miért elől van, holott én eddig hátra tettem. Igen a gyereket egy teljes napig fordítva pelenkáztam be. Akkor rémes anyának éreztem magam, hogy még ezt se tudom.
Koppanás a kiságyban
Éppen hogy elmúlt egy hónapos, már rutinszerűen tettem be a kiságyba, és a mai napig nem tudom, hogyan, de kirúgta magát a kezemből, és koppant egyet. Na, nem kell nagy esésre gondolni, ez csak egy bemelegítő 3-4 cm-es magasság volt.
Murpy, hogy aznap pont vendégeket vártunk, akik félórával az eset után meg is érkeztek. Gondolhatjátok, hogy nem ezzel indítottam a lelkes beszámolómat. A minap pedig elnéztem milyen ütéseket mér saját magára játék közben, és már értem, hogy az tényleg csak bemelegítés volt.
Emlékeztek még az első komoly landolásra? És azokra a mondatokra, hogy ne hagyd a gyereket az ágyon, mert egyre többet forog, és le fog esni?
Leesett a baba
Tényleg csak pár percre hagytam magár, az ágynak egy biztonságos részében, amíg kiszedtem a streilizálóból a dolgait. Majd meghallottam azt a hangot, amit azóta sem tudtam elfelejteni, egy nagy koppanást. Berohantam felkaptam a síró gyereket, aki tényleg csak addig sírt még oda nem értem. Lehet nála inkább a meglepettségtől tört el a mécses. Én meg remegő kézzel hívtam az apját, hogy mi történt. Megnyugtatott, hogy ne aggódjak, fog még ettől nagyobbat is esni. Hát köszi. Mondjuk egy ejnye-bejnyétől se éreztem volna jobban magam. Na gyorsan a pelenkázóra tettem a gyereket, majd tetőtől talpig átvizsgáltam. Aztán visszatettem az ágyra, és teszteltem, hogy nem-e fél. Lett egy kis kék-zöld folt Jázi homlokán, és ennyivel meg is úszta szerencsére, bezzeg én jó sokáig emésztettem magam.
Elhatároztam, hogy a gyerek többet nem játszik a nagy ágyon felügyelet nélkül. Ugye nem kell elmesélnem mi történt egy héttel és két nappal később. Mázli, hogy ezt már apával együtt bénáztuk el.
Első találkozás a vízzel
Éjszakai etetés során, automatikusan vittem be neki a cumisüveget, amibe a víz már be volt készítve, én azt hittem a tápszer is benne van… Jázi csak forgolódott, köpte ki a cumit, én meg nem értettem miért. 20ml-vel később rájöttem; szegényem meleg vizet ivott az éjszaka kellős közepén. Neki valószínű így volt jó, mire visszaértem a tápszerrel, már szépen aludt, a sima, nem meleg vízre nappal pedig azóta se tud rá nézni.
És hol van még az első horzsolás, biciklivel való esés, hintából kiesés, és társai?
