Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem néha tele a hócipőm. Egyszerűen vannak olyan napok, amikor fáradt vagyok, nyűgös vagyok, elegem van, beszippant a mókuskerék. Néha úgy érzem, két rohanás között a fél életem játszótereken töltöm, vagy valami hercegnővel folytatok vég nélküli beszélgetést.
Igen, vannak rossz napok. Amikor sok volt a munka, fárasztó volt a főnök, felidegesített egy kolléga, utána rohanni kellett a városon át a gyerekért, és akkor még be kell menni vele a játszótérre, mert le kell valahogyan vezetnie a felgyülemlett feszültségét. Akármilyen hulla vagyok, azt nem lehet kihagyni. Aztán futás bevásárolni, onnan haza, összedobni valami vacsorát, átnézni a házit, hát csoda, hogy ilyenkor nap végére már tele lesz az ember hócipője? Hogy szívünk szerint nem akarunk semmit, csak meginni egy pohár bort és egy könyvvel a kezünkben bekuporodni a kádba, egy illatos, relaxáló fürdőre? Hát húzd ki a kezed a biliből Anya, ez még mindig nem a nap vége, hiszen ekkor áll meg előtted a gyerek, hogy kártyázzatok, vágjatok bele egy másfél órás társasba, vagy meséljétek el a Csingilinget, úgy, hogy a teljes szereplőgárdát neked kell eljátszanod. Hát tegyük a szívünkre a kezünket: mindannyiunk fejében megfordult már a gondolat, hogy az egész garnitúrát kidobjuk a fenébe és bebújunk az asztal alá egy bunkerbe.
{adselite}
Ilyenkor az embernek nincs más esélye, mint megpróbálja elterelni a gyerek figyelmét. Keres valami olyan tevékenységet, amibe nem kell nagy energiát befektetni, ahol csak leül és nyugodtan, csendben játszik. Én például mostanában legózok. Az mindig beválik, még ha a lányomnak nincs is kedve játszani, ha én leülök összerakni valamit, akkor előbb-utóbb ő is odajön, figyel, majd maga is elkezd építeni. És arra jöttem rá, hogy élvezem a dolgot. Nem csak azt, hogy addig nyugi van, nem csak azt, hogy együtt vagyunk, hanem azt is, hogy felnőtt fejjel önfeledten tudok örülni, ha valamit elkészítek. Ha sikerül valami problémára kreatív megoldást találnom. És úgy tűnik, a gyerekre is jó hatással van, a zaklatott napok lezárásaként pont egy ilyen nyugodt tevékenységre van szüksége, erre van szükségünk mindkettőnknek, hogy ne menjünk egymás agyára. Legutóbb például Hamupipőke kastélyát raktuk össze, ami egy igazi hercegnős játék, úgyhogy a Lego Disney Princess készletét szerintem minden kislány imádná. ITT olvashattok róla egy fényképes beszámolót is!
Nehéz higgadtnak és nyugodtnak maradni, minden nap, minden helyzetben. Nem is sikerülhet, mindenkinél elszakad néha a cérna, ha épp nem vágyik semmi másra, csak egy kis csendre és nyugalomra, de annak esélye sincs, mert ott a gyerek, akivel foglalkozni kell. És akkor is kell, ha épp nincs kedvünk. Mert ott van és szüksége van ránk. Érdemes ezekre a helyzetekre megtalálni azt a közös programot, játékot, tevékenységet, ami mindkettőtöket leköt. Ami mindkettőtök figyelmét eltereli az aktuális gondokról, amivel mind a ketten jól szórakoztok, hogy éjszakára már ne vigyétek magatokkal a napi feszültségeket. Ne legyen lelkiismeret furdalásotok, hogy nincs kedvetek belebonyolódni az ezredik szerepjáték partiba, vagy nincs energiátok elkezdeni egy hosszú társast, hiszen úgysem tudnátok koncentrálni, inkább keressetek valami csöndes, kreatív közös tevékenységet, hiszen legyen az lego, színezés, gyurmázás, vagy bármi, a lényeg úgyis az együtt töltött idő. Hogy élvezzétek egymás társaságát, hogy a külön töltött nap után tudjatok egymásnak örülni, hogy az a „jóéjt” puszi egy nyugodt és békés este lezárásaként csattanjon el.
