35 éves vagyok, 13 éve vagyok együtt a most már férjemmel, akivel tavaly volt az esküvőnk. Mivel hogy mi minden évben külföldön nyaralunk ezért, volt egy titkos meglepetés esküvőnk Cipruson, ahol csak ketten voltunk és októberben egy családnak tartott templomi szertartás. Csodálatos nap volt mindkettő. Az egyik legboldogabb pillanatom az volt amikor aki férjem aki hááát…., házasságellenes volt, az esküvő után azt mondta hogy ez tényleg nem csak egy papír, ez annál több….:)
Nekem ez nagyon jól esett, mivel nekem nagyon fontos a házasság, az elköteleződés, 35 évesen már nem szerettem azt mondani a 40 éves páromnak, hogy a barátom, kedvesem… Más azt mondani hogy a FÉRJEM.
Köztünk az együtt töltött 12 év alatt soha nem volt téma a gyerekkérdés, vagy ha mégis feljött mindketten azt mondtuk hogy nekünk nem lesz gyerekünk, férjem szerint mi ketten vagyunk egy kis család, ide már nem fér bele egy harmadik személy. Sőt ő kimondottan gyerekellenes, őszintén megmondom hogy amikor én is pénteken hazatértem a napi 8 órás óvónői állásomból amikor az egész hetet 28 gyerekkel töltöttem, nem igazán jutott eszembe hogy nekem kellene gyerek… Úgy hogy mi hárman vagyunk lányok testvérek, de mindig azt mondtam hogy én akkor akarok gyereket vállalni ha jön az az érzés hogy igen, szeretném és ne csak a társadalmi elvárás miatt, hogy már menyi idős vagyok, és ki fogja majd rám nyitni az ajtót… stb. Ezért nem fogok.
Szeretem, imádom őket, nagyon jól érzem magam a munkámban, de az az őrült nagy felelősség naponta, az kimerítő. Olyan jó hazamenni a csöndbe, nyugalomba, amikor este főzünk egy teát- beszélgetünk, filmet nézünk, hétvégente kirándulunk, vásárolunk, nyaralunk, wellnessezünk. Senkiért nem tartozunk felelősséggel, csak magunk és a párunk iránt. Nem kell azon agyalni, hogy te mész a gyerekért, beteg lett-jaj, szülői értekezlet lesz stb. Kimondom mi jól élünk és szeretjük ezt a lehet, hogy mások által unalmasnak látott életünket.
{adselite}
Testvéremnek egy éve az esküvőm előtt 1 hónappal született meg a második kislánya, egy utcába lakunk így a kapcsolatunk még szorosabbá vált, amikor hetente többször mentem babázni.
Pár hónapja vettem észre, így, hogy jövőhéten október 12.-én leszek 36 éves, és elkezdett motoszkálni bennem, hogy lehet, hogy nem szeretném kihagyni az életünkből a gyereket. Igen, szeretem az életünket, de szeretni fogom így 10 év múlva is? Úristen, lehet, hogy azért agyalok ezen, mert nyom össze a korom, és félek, hogy kifutok az időből? Vagy ez tényleg már az az érzés? De mi lesz, megváltozik az egész életünk? Fogom szeretni ugyanúgy a férjemet, lesz rá elég energiám, változni fog a kapcsolatunk? Szeretem a munkámat, hagyjam ott a gyerekeket az oviba? Nem vagyok már öreg ehhez? De a férjem hallani sem akar gyerektől…ezernyi kérdés a fejembe…
Olyan furcsa dolog történt pár hete… Biztos másokkal is megesett már, hogy olyat álmodtak, ami olyan valóságos volt, hogy szinte fájt amikor felébredtek, és nem az álomba találták magukat. Azt álmodtam, hogy a férjem és köztem feküdt az ágyba egy fél év körüli kislány fehér rugdalózóba, gyönyörű volt, és mindketten csodálva néztük. Láttam hogy hol a kiságya a szobába, tudtam és éreztem, hogy ott van velünk, és ő a mi babánk. A nevét is tudtam. Amikor felébredtem reggel, nem is tudom elmondani milyen szintű hiányérzetem volt, hogy Úristen hol van ami kisbabánk, majdnem sírtam, hogy nem, ő nincs itt. Este amikor hazajött a férjem a munkából elmeséltem neki, hogy milyen valóságos álmom volt, és mondtam neki, hogy te is BOLDOG voltál, láttam a büszkeséget, örömöt, boldogságot. Meglepődött, nem igazán szólt, de láttam rajta, hogy megérintette a dolog…
Soha senki fölött nem szabad pálcát törni, hogy miért nincs (még) gyereke? Lehet, hogy több évnyi próbálkozás után sem jön össze, lehet, hogy ő magát nem érzi elég érettnek a feladathoz, de arra is rájöttem, hogy nem is biztos, hogy mindenkinek anyává kell válni. Valószínű ha lesz gyermekem , már csak egy lesz a korom miatt is, annak ellenére, hogy tudom, hogy milyen jó ha az embernek van testvére.
Nem tudom mit hoz a jövő, de lehet hogy ez egy jel volt, hogy egy kis lélek szeretne leszületni hozzánk…..
