Amikor már a pocakomban volt a lányom, sokszor elképzeltem, milyen lesz majd vele az élet. Persze jöttek a riogatók, hogy nem fogok aludni, a dackorszak is egy rémálom lesz, de nem hittem nekik. Ő az én gyerekem lesz, és tudok majd rá hatni. Nos, ekkorát talán egész életemben nem tévedtem.

Mutatok pár példát arra, ahogy én képzeltem a gyerekkel való életet és ahogy a valóságban zajlott.

 {adselite}

Figyelem, aki nem bírja a humort, az iróniát, az ne olvassa tovább!

– Amikor ő alszik nappal, én gyorsan rendbe szedem a lakást.

Szerintem sokszor előbb elaludtam, mint ő, mindezt ringatás közben, állva.

– Egyből rá fogok érezni, hogy épp miért sír.

Nos, nem sikerült. 2 hónaposan is a sírásra végigvittem a szokásos kört – pelus ellenőrzés, cici, átöltöztetés, betakarás-kitakarás, csörgőzés, hurcolás. Ezekből rendszerint valamelyik bevállt… amikor egyiksem, akkor kétségbe esve hívtam fel anyámat, hogy „Alkalmatlan vagyok az egészre, azonnal öltözz és gyere át!”

– Nem lesz itt semmi gond, hisz a fogzás enyhítésére számtalan kenőcs, rágóka áll már rendelkezésre.

Épp csak olyan volt az egész, mintha a gyerekből az Alien akarna kitörni, én meg rendszeresen pánikba esve ébredtem meg éjjelente a sírásra, mert ugye a fogak csak éjjel nőttek fájdalmasan, nappal szimplán csak tocsogtunk a nyálában, így olyan volt, mintha hetekig egy bernáthegyivel és egy kis vérhörcsöggel élnénk együtt.

– Hamar hozzá fogom szoktatni, hogy egyedül, a saját kiságyában aludjon el.

5 hónaposan az altatás folyamata; ringatás-járkálás-éneklés egyszerre, ha bármelyik kimaradt, vagy túl lassan zajlott, hangos nyüszörgés övezte. Ez így ment röpke 30 percen át, majd óvatosan, lassan behelyeztem a kiságyába, kiosontam, és halkan becsuktam az ajtót. 5 alkalomból háromszor, mire beértem a szobába és elhittem, hogy ezzel vége a napnak, felébredt és sírni kezdett.

– A dackorszakot nyugodtan fogom kezelni, sok humorral.

Amikor a 2 évesemnek nem adtam elég gyorsan a kiflicsücsköt a közértben, ő  ordítani kezdett,beleharapott a lábamba, sírógörcsben tört ki, majd a földre vetette magát és elkezdett vegrődni, mint egy partra vetett cápa… Nos akkor komolyan elgondolkodtam, hogy esetleg írok egy e-mailt a Vatikánnak, érdeklődve, hogy mik az ördögűzés feltételei.