Az apák csodás lények, mert próbálnak helytállni a gyerekek életében, de persze a maguk módján. Minden próbálkozásukat érdemes méltatni, nehogy elveszítsék a hitüket abban, hogy menne nekik ez egyedül is. Menne? Hm, nos mindenki nézzen maga mellé, és döntse el. Ami biztos, hogy az „apás délutánok” remekbe szabott sztorikkal szolgálnak majd a későbbi családos történetmesélések alkalmával; mikor apád felöltöztetett…
Nézzünk meg néhány témakört, amiben az Apák, a teremtés koronái képességeikhez mérten szuperül teljesítenek… avagy mégsem;
Öltöztetés
Gábor – 36 éves, 1 gyermek édesapja
„Időnként én viszem reggel óvodába Hannust. Ez eléggé megzavarja a reggeli rutinomat, mely kávéból, tusolásból, öltözésből és indulásból áll, röpke 30 perc alatt. A lányom azonban egy igazi hiszti szörny, aki a 4 éves fejével pontosan kigondol dolgokat, és nem enged belőlük. Az elején még próbáltam harcolni vele, de pár alkalom után rájöttem, hogy elég nekem egy nővel küzdenem itthon. Szóval onnantól Hannus maga választja a szettjeit – ezt a szót tőle tanultam -, így általánossá vált a Csingilingiginig, vagy micsoda jelmez, kis pörgős szoknyák és bizonyos figurás felsők. Elsősorban az a masnis macska, vagy a minnie egér. Ha épp nem talál valamelyikből felsőt, ott elszabadul a pokol, úgyhogy én rejtegetek egy macskásat a saját ruháim között, amolyan vésztartaléknak. Szerencsére a haja rövid, így azt maximum meg kellene fésülnöm reggel, de én arra nem vállalkozok. Időjárástól függően azért még zajlik az ajtóban egy kis könyörgés-fenyegetés, mert télen persze szandált akar -amit már ki is nőtt -, nyáron meg gumicsizmát. Van azonban, hogy itt is hagyom magam, kint úgyis bedobom a kocsiba, nagy baja nem lehet. „
{adselite}
Lajcsi – 42 éves, 2 gyermek édesapja
„Én igazi parapapi vagyok, mindig félek, hogy meg fognak fázni, ezért a lehető legtöbb mindent próbálom meg rájuk adni, rétegesen öltöztetni őket. A minap is kinéztem, sütött ugyan a nap, de látszott, hogy fúj a szél. Szóval kaptak farmert – a kicsi még egy vékonyabb harisnyát is -, trikót, rövid ujjút, hosszú ujjút -a rétegesség miatt -, egy vékonyabb pulcsit és egy széldzsekit. Tavaszi sapka és edzőcipő, majd indulás a játszótérre. Szeretek ott lenni, csak épp fura szembesülni azzal, ahogy a többi gyerek és ahogy az enyémek fel vannak öltözve. Aznap is mindenkin vékonyka nadrág, póló, esetleg egy vékonyka kardigán… úgyhogy levettem a dzsekijüket… Szegény feleségem mondja mindig, hogy mindig 2 réteggel kevesebbet adjak rájuk, mint először gondolom… próbálom, próbálom..”
Ádi – 31 éves, 1 ikerpár édesapja
„Én azt adom az ikrekre, amit épp megtalálok, mert a szekrényeikben elrendezett ruhaneműk szisztémáját még 3 év múltán sem értettem meg, így ahogy esik úgy puffan. Párom próbálta már velem megértetni, hogy a csíkos nadrágot ne adjam pöttyös pólóval, vagy, hogy a mályva – nah ettől kivagyok, mert már itt elvesztettem a fonalat – nem illik össze a korallal… igen ezek elvileg színek, jesszus, néha megrémülök, hogy hamarosan 3 nő fog ilyenekkel a fejem felett dobálózni, én meg csak ülök és bólogatok, vagy lehet jobb lesz, ha alvást tettetek majd.”
Etetés
Karcsi – 28 éves, 1 gyermek édesapja
„Mikor először láttam, hogy TÖRTkrumplival adja a feleségem a paradicsomszószt Lizának, egyből felkiáltottam; „Neeee, mit csinálsz, megfullad!!!”. Aztán megkaptam a magamét, hogyha rajtam múlna, 15 évesen is turmixolva kapna mindent a gyerek. Nos, igaz, ami igaz… én nem kockáztatok, a bolognai csuda finom leturmixolva is, ő megeszi, én pedig nyugodtan olvasom mellette az újságot.”
Vilmos – 27 éves, 1 gyermek édesapja
„Ha egy film címmel kellene jellemeznem a 16 hónapos fiam ebédeltetését; Sok hűhó semmiért! Szeretek főzni, ha hétköznap itthon vagyok én készítem az ebédet. Szépen kitálaltam a kis műanyag tányérjába a rizibizit meghintve petrezselyemmel, a rántott húst felvágva, mellé egy kis főtt brokkolit, elétettem, egy műanyag kanál és villa társaságában – a választás jogát meghagyva neki. Aztán elkezdtünk mi is enni, de 3 percen belül a gyerek füléből is rizibizi folyt, a húsról lerágta a panírt a többit ledobálta, a brokkoli épp módszeresen széttrancsírozta a kezeivel… én meg ültem ott és komolyan kérdőre vontam életem párját, hogy miért állítja azt, hogy a gyerek tud már kanállal enni, nézze meg mit művelt. Erre jön a mosolygós válasz, hogy a fiam csak nekem produkálja magát. Na, akkor döntöttem el, hogy 1, tőlem leves a gyerek az életben nem kap 2, ezentúl beteszem pucéran a kádba és úgy adom oda neki az ebédet.”
Játék
Szabolcs – 34 éves, 1 gyermek édesapja
„Mikor a fiam leül rajzolni, próbálok láthatatlanná válni, mert pár percen belül leesik neki, hogy hoppá, hisz ő még igazából csak színezni tud, és egyből hangot is ad igényének, hogy a hozzá legközelebb eső felnőttet hadrendbe állítsa- nyilván engem, mert anyának rendkívül jó „kifogásai” vannak, mint főzök, mosok, takarítok. „Apuciii, rajzolj nekem autót, napocskát, madarat, királylányt, virágot, buszt, kukásautót, nínó autót…” Persze folyton utasít közben, hogy milyen legyen, nagyobb, kisebb, más színnel rajzoljam… Egy idő után azt érzem, hogy az utcán is csinálhatnánk ezt, egy kalappal a lábamnál hátha…”
Laci – 42 éves, 3 gyermek édesapja
„Imádok a picikkel játszani, csak hát 3 lánnyal kissé esélytelen, hogy a machbox rejtelmes világába vezessem be őket. Így marad a babázás, „sütés-főzés”, hajgumizás, amit én sem úszok meg, lévén vállig érő hajam van… de legalább ők élvezik, én meg ezen eseményekről nem posztolok képeket. :)”
Zsombor – 45 éves, 2 gyermek édesapja
„Sajnos keveset vagyok otthon, de akkor próbálok a lehető legtöbbet a két gyerekemmel lenni. Léni még csak ül és nevet, tapsikol, Alex viszont már bekapcsolódik, mert én imádok táncolni és énekelni, beteszünk valami jó kis brit pop zenét, és pöröghet a buli. Anya is be-be kapcsolódik, de Alex mindig ránk szól, ha megcsókoljuk egymást, mert az „fúj”. Egyem a szívét, majd pár év múlva ezt még visszakapja tőlem, az biztos, hehe…”
