Közeleg az apák napja, és azon gondolkodom mivel lephetném meg a férjemet a gyermekeimmel, amivel kifejezhetném, hogy számomra Ő a legjobb férj, és a gyerekeim számára a legjobb apuka.
A „Jó apaság” öröklött tulajdonság, melyek beleivódva a génekbe továbbörökölhető, vagy tanulható képesség?
Figyelem őket, ahogy játszanak. Gyermekkacaj tölti meg a szobát, „Apaaaaa, méééég!”, és apa puszilgatja, feldobja, dögönyözi, szeretetével körbeöleli. Megállapítom, hogy nincs szexibb egy jó apánál, aki imádja a gyermekeit, és ez olyan energiát szabadít fel benne, hogy beleborzongok:), ez a „szerelem” őszinte. Az apák és a gyerekek között kialakult szövetség annyira tiszta. Nincsenek felhalmozott sérelmek, mint ahogy korlátok sem. Őszinte szerelem az övéké. Örülök, hogy jól választottam férjet, és apát a gyerekeimnek, akiknek az apai minta beleívódik a személyiségükbe, és továbbadják mindezt az értéket, amit kapnak. Jó apa, túl jó apa, olyannyira, hogy a szövetségük annyira erős, hogy én néha kimaradok. Ilyenkor megszűnik a világ, és csak ők léteznek.
Amikor megláttam Őt, csak titkon reméltem, hogy Ő lesz a férjem, és gyerekeim apja. Mert milyen a jó apa? Mindenkinek mást jelent. Számomra a jó apaság az, amikor látom a gyermekeimmel játszani egy hosszú és nehéz nap után. A fáradtság pici látszata sincs meg benne, amikor a gyermekeim közelében van, és az a gyermeki én szabadul fel benne, amire minden gyermek és anya vágyik. A gyermek nem teher számára, annál inkább a szerelmünk gyümölcsének szabadsága.
Azt gondolnánk, hogy csak az anyákra jellemző, hogy beszippantja őket a gyermek-imádat, és a gyereküknek kezdenek el élni, körberajongják, szépen lassan a gyereknek kezdenek élni, kiszorítva, pontosabban háttérbe szorítva párjukat, és ezzel együtt a nőiességüket, „igazi” Anyák lesznek. Az apák a lányaikkal egy megmagyarázhatatlan apa-lánya szerelmet tudnak megteremteni, nemhiába minden lánynak az apja az első szerelme, míg a lányos apukák ellágyulnak, és imádattal rajonganak a lányaik iránt.:) A fiús apukák pedig büszkén viselik a fiús apa címet. A gyermeki szeretet képes annyira elvarázsolni bennünket, hogy háttérbe szorítja a „másik felet”.
Egy apa is képes „csak apává” válni, amikor a férfi háttérbe szorul, és csak Apa van. Jó ez, jó ez, de itt vagyunk mi is! Ő és én. Talán féltékeny vagyok- neeeem, nem az a féltékenység, amikor egy nőre belülről szétrobbanó dühvel irigy vagy. Ez az a fajta irigykedés, amikor valakin látod, hogy a szerelmét, szeretetét megosztja mással, és talán többet ad neki…most. Mert a szerelmünk elején én kaptam azt a fajta odafigyelést, és rajongást. Ahogy a gyermekünk nő, az ő szerelmük is el fog mélyülni, de addig hagyom, hogy azt a fajta rajongást megéljék, és büszke legyek arra, akit választottam: a legjobb apát.
Amit én apák napjára neki szánok, a legmélyebb szívből jövő ölelés, mellyel megköszönöm Neki, hogy csodás apjuk a gyermekeinknek.
