Rengeteg tisztázni valótok van a szülés előtt, az egyik nagy dilemma, hogy a párod végigkísérje-e a baba érkezését, vagy sem. Összeszedtünk néhány gondolatébresztő kérdést. Mit vártok az apás szüléstől? Az első érv mellette, hogy rengeteg kutatás bizonyítja, hogy a vajúdás időszakát sok esetben lerövidíti, és kissé elviselhetőbbé teszi az apa jelenléte a szülőszobán.
Amiért viszont tényleg érdemes bevállalni, hogy életetek egyik legnagyobb eseményéhez érkezve, végre együtt láthatjátok meg a csöppséget, akit ezerszer elképzeltetek, és annyira vártatok. Együtt örülhettek, büszkék lehettek egymásra, és minden mozzanatot közösen megélve veheti kezdetét az ismerkedés. Az első pillanatok fantasztikusan felemelőek.
[quote width=”auto” align=”none” border=”#b94783″ color=”#444″ title=” „]
A valóságban pedig mindenre fel kell a kispapákat készíteni mielőtt belevágtok, mert nem lesz fáklyásmenet. Beszélgessetek rengeteget, járjatok szülés felkészítőre, tudjon a legtöbb várható gikszerről, és hidd el így is akadhat meglepetés! Ne tápláljatok mindenféle filmeken látott csodás illuziókat, ez kőkemény, de csodálatos küzdelem lesz, teljesen emberi, annak minden szépségével, és kínjával.
[/quote]
Mi az apa feladata?
Az apa feladata a szülésnél, hogy támaszként segítséget nyújtson a vajúdó párjának a hosszú órák alatt. Ő ismer téged a legjobban, így arra számítasz, hogy megérzi mire van szükséged. Ha akarod szoríthatod a kezét, masszázs, egy korty víz, vagy homloktörlés is jól eshet.
A gyakorlatban viszont csak tehetetlenül szemlélődik majd, mert esetleg nem tudja alkalmazni a betanult masszázst, mert neked nem esik jól, és nem bírsz inni, enni, utálod ha hozzád érnek. Maga a jelenléte viszont hatalmas erőt ad majd neked. Valószínű eljön az a pont, amikor kissé ködössé válik a tudatod, és csak a babára, és önmagadra tudsz figyelni. Nem tudsz válaszolni a kérdésekre, bár hallod azokat, és nem is érdekel, hogy ki mit csinál körülötted. De mégis pontosan tudod, hogy van valaki, aki vigyáz rád/rátok ebben a kiszolgáltatott helyzetben. Fontos, hogy szülni neked kell, bármit tesz a párod maximum a biztonságérzeted növelésére képes, amivel enyhíti kicsit a fájdalmadat, ami persze hatalmas dolog, de a te erőd, kitartásod nélkül nem fog megszületni a baba.
Az apák többsége ráérez a párjuk igényére, és nem akar többet, mint az utolsó nehéz órákban csendesen üldögélni, figyelni, és így válni részesévé a folyamatnak. Nagyon fontos, hogy ne sajnáljon téged, tudatában legyen annak, hogy ez a dolgok menete, így kell lennie. Minden fájással közelebb kerültök a csodás pillanathoz. Ha bepánikol, megijed, és rettenetes aggódásba kezd, azzal megnehezíti mindenki dolgát. Erről is beszélgessetek! Neked stabil partner kell, nem lesz energiád őt is nyugtatni, és vajúdni is.
Az apa feladata kiemelkedővé válik, ha császármetszésre kerül a sor, hiszen ebben az esetben a megszületés után rögtön ő kapja meg a babát, akit a mellkasára fektetnek a korai bőr (viccesen szőr) kontaktus előnyei miatt. Az újszülött pedig még a megnyugtató papa szívdobogást is hallja. Csodás élmény ez az apának, és neked is megnyugtató, hogy ebben a helyzetben, kicsit mégis megkapja a baba a neki járó melegséget.
A szuperapák sztereotípiája – avagy tényleg ő a legjobb választás?
A mai világban lassan elvárássá fajul az édesapák jelenléte a szülőszobán. Nekem ugyan ez nagyon is helyénvaló gondolatnak tűnik, mégis sokszor látom a felesleges túlzást az egészben. A lényeg, hogy közös döntés legyen az apás szülés, nem a te, vagy az apa, netán a világ elvárása miatt történjen. Nem kell magyarázkodni semmi miatt, ez nem az a téma.
Egy rövid példa: Vannak szuperül működő párkapcsolatok, ahol nem preferálják például a fürdőszoba titkokat. Nem kíváncsiak nyíltan a másik fél minden tevékenységére. Ha nem látott még a párod fogat mosni, vagy pisilni, és nem is beszélgettek testi folyamatokról, vagy egyszerűen nem tudod elképzelni, hogy ebben a nehéz helyzetben lásson téged, akkor lehet, hogy az apás szülés nem a ti utatok lesz.
Néhány esetben az apa jelenléte negatív hatást vált ki a vajúdás folyamatában, szinte zavaró tényezővé válik, és nem tud miatta ellazulni a szülő nő, hiszen próbál megfelelni a párjának, egy vélt képnek önmagáról, és nem figyel igazán befelé. Ez nem biztos, hogy kiderül előre, de hallgass az ösztöneidre!
Vannak olyan esetek, mikor a férfi úgy érzi, hogy ő ezt nem akarja látni, mert nem, és kész. Gondolhatja úgy is, hogy a szülés a nő feladata, és ő nem “odavaló”. Őt kár mindenáron beráncigálni a szülésre.
A lényeg, hogy kicsit vonatkoztass el az apás szüléstől, és gondold át, hogy ki az a számodra megbízható ember a környezetedben, aki segítségedre lehet ezekben az órákban. Lehet ez szülésznő, dúla, az édesanyád, egy imádnivaló barátnő. Ha nem ragadsz bele az apa személyébe, akkor lehet hogy mindketten jobban jártok.
Illetve itt említem meg, hogy a szülőszobából igény szerint az apa kimehet, nem kell A-tól Z-ig mindent látnia. Megbeszélhetitek, hogy a vajúdásnál veled van, de a kitolásnál távozik. Sőt egyes intézmények engedélyezik, hogy a szülő nővel 2 felnőtt legyen bent. Mondjuk az apa, és a dúla, a lehetőségek utánajárással kihasználhatók.
Milyen általános félelmek vannak?
Nem akarja látni, hogy szenvedsz!
A magam részéről úgy gondolom, hogy jöhet még betegség, fájdalom az életemben, és bizony elvárnám, hogy mellettem legyen a férjem. Nem 8-12 órán át, hanem akár éveken keresztül. Az, hogy nem akar szenvedni látni számomra nem lehet kifogás.
Nem bírja a tű, és a vér látványát!
Ha nem pánikbetegségről beszélünk, akkor talán ez sem lehet magyarázat. Annyi szurkálás azért nincs, ha minden jól megy, illetve ki lehet menni, el lehet fordulni, ha valami már sok. A vér pedig nagyrészt a végén érkezik, abban a pillanatban, amikor az apa is olyan felfokozott állapotban van, hogy igazából észre sem veszi. Veletek fog foglalkozni, a boldogságával, nem a többivel. Továbbá a lepényi szakban az apák általában nincsenek a helységben, mert kísérik a babát az első vizsgálatokra, mérésre. Mire felöltözve, csinosan visszajönnek hozzád, te már túl vagy a lepény megszülésén is. Sokszor viszont ilyenkor jön a gátseb rendezése. Intézményfüggő, de nem árt tudni, hogy amíg téged “összeraknak”, addig apa ott gyönyörködik a babában melletted.
Szexuális zavarok apás szülés után?
Nem találkoztam még ilyennel, de természetesen ez nem zárja ki a probléma létezését.
Mégis úgy hiszem, hogy egy szeretetteljes kapcsolatban ez egyszerűen nem történhet meg. Ha megbeszéltek mindent, elfogadjátok a helyzetet, és nem kényszerből megy be az apa, illetve bármelyikőtök kérésére azonnal kimegy, akkor kizárt, hogy probléma legyen a későbbiekben az intimitással. Viszont nem árt, ha a párod végig a fejednél tartózkodik. Általában le vagy takarva egy vékony takaróval, ami csak a kitolásnál kerül le. Akkor már kicsit jobban kell helyezkednie, ha nem akar látni semmit, de meg tudja oldani. Néhány orvos felteszi a kérdést, hogy apuka nem szeretné-e megnézni a kidomborodó bababuksit… Jó, ha ekkor sem zökken ki az előre megbeszélt irányotokból a párod!
Bizony lesz azért bőven testnedv, és miegyéb a javából. Készítsd fel, hogy kifordulhatsz önmagadból, nem biztos, hogy úrinő leszel. Ordíthatsz, nyöghetsz, ami esetleg a személyiségeddel nem egyenesen arányos. Tévedés, hogy a nők csodás amazonként tűrik a fájdalmat, és minden nőiességüket megőrizve két elhaló szusszanással az illóolajos mécsesek között megejtik a szülést, majd ezután a babával a karjukban hirtelen amnéziát kapnak, és soha nem is emlékeznek többé a fájdalomra. Nem kell a fals kép, tudatni kell előre a férfival, hogy mit vállal!
A félelmekről pedig őszintén is lehet beszélni, tényszerűen is, és rögtön kiderül mi az ellenállás oka. Sokszor jön a mellébeszélés, közben pedig egyszerűen csak félnek, hogy képesek lesznek-e férfiként megállni a helyüket ebben a számukra szokatlan történésben.
A lényeg, hogy nem kell a végtelenségig erőszakoskodni, általában a várandóság időszaka alatt a férfiak is megérnek az apaságra, és a végére lelkesen, önszántukból kísérik végig a szülést is. Ha mégsem így alakul, akkor se felejtsd el, hogy a párodból remek apa lesz enélkül is!
Ha pedig túl vagytok a megpróbáltatásokon, és ott pihen veletek a pici tünemény, akkor csak élvezzétek a bársonyos kis bőrét, az szívjátok magatokba az illatát, hogy soha ne felejtsétek el milyen volt együtt szülni, és a világra segíteni közösen egy életet.
