Kétféle anya létezik: az egyik „bölcsen” a többiektől tanul, a másik a saját tapasztalatain (kárán, örömén:)). Én az utóbbi vagyok, és úgy gondolom bölcsen cselekszem, hiszen igaz még csak 5 hónapja vagyok anyuka, de úgy látom, minden gyermek más, egyéni igényekkel. 🙂 Egy dolog azonban közös: Az anya. Az a nagy táska, amelyet az anyaság mellé kapunk, az érzések egy új árnyalatként befurakodnak az életünkbe….és habár nem egy szürke 50 árnyalata, csak rajtad múlik, hogy fogadod őket.;)
1.Türelem: Eddig nem voltam túl jóba vele, de most be kell látnom, hogy nagy szükségem van rá. Már nem minden pikk-pakk akkor, és úgy történik, amikor én szeretném, hanem lett egy főnököm (persze csak a józan ész keretein belül), aki napi 24 órában osztja nekem a feladatokat. Persze, ő a legjobb főnök, akivel valaha találkoztam (bár eddig sem voltak rossz főnökeim). Annyira hálás, és boldog tud lenni, amikor együtt „dolgozunk” a feladatokon; vagy például ő soha nem emeli fel a kezét, ha beszélek hozzá, hogy fogjam be, hanem örömmel hallgat. Nem kell rohanni a feladatok elvégzésével, igényli, hogy megfontolt és nyugodt legyek. 🙂
2. Itt vannak az ikrek is; Fusztráció és Szorongás: Ők mindig együtt kísértenek. Első gyerek, tehát mindent jól akarok csinálni. És időnként – na jó szinte minden este -átgondolom mi történt velünk, és felteszem a fő kérdést, hogy jó anya vagyok-e? Bár Jázi kiegyensúlyozottsága, és mosolya, szinte állandó jókedve azért komoly visszaigazolás. Persze az igazi visszajelzés majd úgy 18 év múlva jön. Addig pedig reménykedek.
3. A legszorosabb ismeretséget azonban Lelkiismeret-furdalással kötöttem. Ő naponta többször is jelentkezik. Jázmin nagyon sokat van ébren napközben, így nincsen más választásom bevonom őt is napi feladataim elvégzésébe, igaz így minden 2X annyit időmbe kerül de véleményem szerint így is hasznosan töltjük az időt. Délutánra viszont sokszor elfáradok, és csak körbe rakom játékokkal a játszószőnyeget, és hagyom had találja föl magát. Tudom, hogy ez is fejleszti őt, de nekem ilyenkor mindig lelkiismeret-furdalásom van, hogy nem foglalkozok vele eleget. Ez persze még a jobbik verzió.
Vannak hisztisebb napjai. Amikor már mindegy mit csinálok, és sehol és semmi sem jó neki, akkor beteszem a kiságyba és hagyom ott tombolni. Nekem nagyon nehéz ezt végig hallgatni, de vigasztalom magma hogy ez az ő érdeke is. Van, hogy jól sikerül és elalszik, van hogy ki kell vennem, és olyankor már együtt szenvedünk tovább.
Vajon minden újdon sült anyukában ugyanazok a kérdések fogalmazódnak meg, mint bennem?
Egy ilyen fárasztóbb nap után alig várom, hogy apuka hazaérjen. Nem hiszitek el, de ha nyílik az ajtó, mi azonnal ott termünk, szorosan a nyomába szegődünk, és amint lehet már adom is át neki a gyereket. Rossz anya lennék ettől? Jogos a lelkiismeret furdalás? Úgy érzem az esti fürdés és alvás előtt szükségem van egy kis nyugira, töltődésre, hogy utána megújult erővel újra önmagam lehessek.
Ennek a barátomnak akár egy külön fejezetet is szentelhetek, mert egy anyukának nagyon sok minden miatt lehet lelkiismert-furdalása.
4. Aggodalom. Na jó Ő már az “előző életemben” is jelen volt, de így visszagondolva komolyan nem sok minden miatt kellett aggódnom. Most pedig megtanultam, hogy egy anyuka sosem lehet nyugodt. Fázik, miért fázik, nem fázik, miért nem fázik?-ez így nagyon lesarkított, de igaz. Bár nálunk inkább az alszik, nem alszik, most meg miért alszik? kérdéskör találóbb. Jázmin alapjában napközben nagyon keveset alszik, úgy minden 3-4. napon fárad el, és akkor alszik nagyobbat. Olyankor már résen is van az Aggodalom. Beteg? Biztos van valami baja,- Lázas? – Olyan kis bágyadt. Hát milyen legyen ébredés után? Persze a józan eszem hamar előkerül, de ez a pár perces eszmefuttatásom kívülről nézve nagyon vicces lehet. Aztán azon gondolkodom, hogy lehetne ennél rosszabb: ha azon aggódnék még mindig, hogy Miért nincs pasim? vagy Mikor jön már az Igazi? Szóval próbálom lazán kezelni a dolgokat.
Kitartás anyuka!
Próbáld meg az egészet lazábban kezelni, néha nézd meg magad kívülről, vagy csak nézd apuka milyen könnyedén veszi az akadályokat, és máris kapsz egy kis erőt a következő baráti találkozóig.
