Az anyaság kemény.  Azt kéri, hogy legyünk olyan bátrak, mint még soha – mindenhol, minden helyzetben, minden időben…egyszóval egy anyának bátornak kell lennie és kész. Ez szép és jó, de…

Adott egy kis ember, aki – akár hogy is nézzük – súlyos terhet ró ránk, kimerít és összezavar minket, közben pedig csordultig telik a szívünk a boldogságtól, a nap összes percében. Ezt mégis hogy lehet kibírni? Mennyi erő kell ennek a feldolgozásához? Bátran kell tehát odaállni az anyaság nagykönyvéhez, és beleírni a nevünket, mely végleges és megmásíthatatlan.

A gyerek jön és hozza magával a saját bonyolult akaratát, gyakran érthetetlen vágyait, erősségeit, gyengeségeit, és ott állunk mi, Anyák, hogy terelgessük, kezeljük, boldoggá és elégedetté tegyük. Mi a nyomás, ha nem ez?

Az anyaság bátorság

Azok csupán manipulatív krokodil könnyek, vagy tényleg valami baja van? Ha valódiak, akkor mit jeleznek; fájdalmat, félelmet, fáradtságot, elégedetlenséget?

Ez csak egy megfázás vagy valami komolyabb? Milyen gyógyszert adjak? Kihívjam az ügyeletet, vagy csak reggel vigyem orvoshoz?

Hogyan vehetném rá arra, hogy megtegye, amit kérek? Túl engedékeny vagyok, vagy talán túl szigorú? Jó példával szolgálok neki? Lehetnék türelmesebb, netán határozottabb? Mit tegyek?

{adselite}

Tedd a szívedre a kezed! Létezik stresszesebb feladat az anyáénál? Létezik bátrabb tett, mint anyává válni? Bátran oda kell állni; döntést hozni percről percre, kiállni a választásunk mellett, és időnként elismerni a hibáinkat, megbízni önmagunkban, tenni azt, amit mi jónak érzünk, vagy épp árral szemben úszni.

Van, hogy azt érzem, belebuktam az anyaságba. Csak ülök a szobában és sírok. Azt érzem, túl nagy a felelősség, túl nagy az elvárás, túl kevés vagyok, túl bizonytalan. Aztán felállok, a fejemben megszólal a Rocky zenéje, kirázom magamból a feszültséget, és belekezdek:

“Anya vagyok, bátor vagyok. Szembenézek minden hibámmal, nem érdekel hányszor érzek kudarcot, engem nem lehet kiütni, nem hagyom. Anya vagyok, számítanak rám, a másik szobában ott fekszik a gyermekem, akiért odaadnám az életem. Tartozom neki, tartozom magamnak!” -Túl teátrális? Bátran felvállalom. Anya vagyok, és a magam módján motiválom magamat.

A csapból is az folyik, hogy az anyaság csupa móka, kacagás, és folyton két lépéssel a föld felett kell járnod…Te elhiszed ezt a hazugságot? Légy bátor és ismerd el, hogy néha nagyon kemény.  Időnként az is megfordul a fejedben, hogy mennyivel nyugodtabb és rendezettebb lenne az életed gyerek nélkül… Ne érezd magad ettől szar anyának! Bátor az, aki fél a kudarctól, mégis beleáll a helyzetbe. És kikre lenne ez jellemzőbb, ha nem Ránk, Anyákra?

kép forrás: mothersofdaughters.com, mariamanco.com, huffingtonpost.com