Ciki vagy nem ciki, alig vártam, hogy a lányom annyi idős legyen, hogy néhány percre… több percre, le tudjam kötni valami kütyüvel, hogy legalább a WC-re eljussak egyedül, nyugodtan.
Szó nincs arról, hogy a gyereket beültetem a tévé elé, és egész nap bámulhatja, hiszen én sem vagyok ilyen, de néha jól jön!
A tévé és társai, beleértve a kütyüket, telefont, tabletet tényleg egy ördögtől való találmányok lennének, vagy meg lehet benne találni az Jót?
A „Legnagyobb gyerek”, ugyebár mindig az úttörő szerepét tölti be a családon belül, amit neki nem engedtük, a legkisebbnek már természetes.;) Ami azt illeti, nincs ez másként a kütyükkel sem.
Egy gyereket még nem volt nehéz lekötni egy 2 és félórás autóúton, igaz, hogy vért izzadtam, mert már minden játékot bevetettem, minden lehetséges dalt elénekeltem, majdhogynem fejen álltam az autó hátsó ülésén, de az elveimből nem akartam feladni: AZ ÉN GYEREKEM BIZONY NEM FOG KÜTYÜZNI, TV-t nézni, youtubozni…később az XBOX-ról nem beszélve, egyszóval SOHA!
Ugye, mint ahogy lenni szokott, amíg nincs gyereked Te vagy a legjobb szülő, majd, amikor EGY gyereked van, belső gondolataid bugyrában a többgyerekes szülők neveléséről véleményt alkotsz. Szóval mindig lesz nálad gyengébb láncszem, de nálad jobb is. Nem is jobb, inkább akitől tanulni lehet, tapasztalatot szerezni.;)
Amennyire ellenkeztem, barátságot kötöttem a Youtubbal, és társaival
Mostmár nem ellenkezem, viszont vannak elveim. Örülök, hogy van ez a zene doboz meg a telefon, és úgy fogom fel, ÉRTEM VANNAK. Ők az én segítőim, mert valljuk be, néha olyan jól jön, amikor ezt bekapcsoljuk, és összedobunk egy kaját, vagy lekötjük a gyerekeket, amíg dolgunk van. Merthogy felnőtt emberek vagyunk, akiknek dolga van. Nem használom „Anya pótlónak” őket, de egy mese, gyerekdalok simán belefér nálam, korlátozott idővel!
„Amikor a gyermeked kontroll nélkül ül az internet előtt, olyan, mintha a Blaha Lujza térre kiültetnéd egyedül!”
Csak gondolj bele, mennyire igaz. Előbb-utóbb eljön az ideje, hogy a gyermek kütyüzni fog. Baromira át kellett formálnom a gondolkodásomat, hogy ne egy káros és mihaszna ördög találmányáról beszéljek, annál inkább az előnyeit emeljem ki. Mint írtam, számomra a kütyü, egy „Segítőtárs”, melyre ha megtanítjuk a gyermekünket a helyes használatra, előnyt kovácsolhatunk belőle. Én úgy gondolom a szigorú szülők táborát erősítem, aki konrolállja, hogy mit néz a gyermeke, és meddig. Nagyon sokszor bűntudatom van, amikor a gyerekekre rászólok, hogy lejárt a „kütyü-idő”, de tudom, hogy a legjobbat teszem magammal és velük is, hogy nem pótcselekvés és unaloműző a kütyü, hanem egy szórakozási lehetőség, ahol információkat gyűjthetünk és játszhatunk.
Az a bűvös kérdés: Mennyi ideig?
A legkisebbnél (2,5 éves) nem időben, inkább tevékenységben mérem az időt. Amíg összevágom a húst, hajat mosok, beszélek telefonon, takarítok, hosszabb kocsiút egy részét ezzel oldom meg…
A nagyobbaknál viszont konkrétan időkorlátot szabtam: maximum 1,5-2 óra/nap. Nincs alkudozás, épp ezért nincs is veszekedés. Tudják, hogy mennyi idő áll rendelkezésre, és ezt úgy osztják be a nap folyamán, ahogy ők szeretnék.
Ami a leginkább érdekelt: Hány éves kortól?
Minél később, annál jobb, vagyis SOHA. 🙂 Gyermeke és szülő válogatja, merthogy vannak azok a szülők, akik maguk is sokat lógnak az interneten nem a munkájukból adódóan, hanem mert szeretnek Facebookozni, TIK-TOC-ozni, Instázni… böngészni, és behúzza őket a net. Nyilván ők máshogy kezelik a kütyük világát, és mivel a gyermek is ezt látja tőlük, hogy a telefon a kezükhöz van ragadva, mintát követve, ők is ezt fogják tenni. Minden szülő a saját legjobb belátása szerint cselekszik. Én úgy gondolom, hogy anyát senki sem tudja pótolni, míg pici a baba, ne akarjuk a telefont az orra alá dugni, inkább az ölelésünket adjuk a gyermekünknek… Hidd el, eljön a kütyük világa, és onnantól nem lesz megállás.
Nem leszek állszent. Nagyon vártam azt az időt, hogy a gyereket lekössem egy kicsit a kütyüvel, és egy percig sem bánom, hogy így gondoltam, mert tényleg sokat tud segíteni.:) A jelszó: ÉSSZEL!:)
