Előbb vagy utóbb eljön az a pillanat, hogy megszűnik ez a varázslatos anyaság világa, és közösségbe adjuk gyermekünket. Nem egyszerű, de ezért is fontos, hogy olyan intézményt válasszunk neki, ahol megbízható és lelkiismeretes személyek igazi szeretetburokban nevelik…
Amikor eljön a pillanat, hogy gyermekünket bölcsődébe visszük, nem nézünk egyszerű feladat elé. Lejátszunk magunkban, egy kemény küzdelmet. Véget ér egy korszak, ami egy anya életében talán a legszebb és legemlékezetesebb időszak. De nem kell elkeseredni, egy jól megválasztott bölcsődében szeretettel és lelkiismerettel fognak bánni gyermekeddel, éppúgy ahogy ezt Te tennéd. Az intézmény lelkiismeretes és felkészült kisgyermeknevelői mindig ott lesznek mellette, amikor szüksége lesz rájuk, nevelik, tanítják őt, szelíd szavaikkal mindig megnyugtatják. Sokszor ők lesznek azok, akik boldogan tapsolnak majd, amikor gyermeked megteszi az „első” dolgot életében.
A Sudocrem most szeretné felhívni a figyelmet a bölcsődék és az ott dolgozó kisgyermeknevelők áldozatos munkájára, ezért életre hívta az Év Bölcsődéje kampányt, amelyet a Bölcsődei Dolgozók Demokratikus Szakszervezete (BDDSZ) is támogat.
Kedves szülők, eljött a Ti időtök, hogy megköszönjétek a gyermekeitekért tett fáradozást, és rövid történetetek beküldésével nevezzétek kedvenc intézményeteket Az Év Bölcsődéje díjra 2018. november 30. 12.00 óráig a Sudorcem hivatlos facebook oldalán.
A Sudocrem – Az Év Bölcsődéje pályázatra ide kattintva jelölheted kedvenc intézményedet.
Amikor bölcsődébe adtam a fiamat, olyan érzés volt, mintha a szívemet tépték volna ki a helyéről. Égető fájdalmat éreztem belülről, de tudtam, hogy jó helyre fog került. Gondosan megválasztottam azt az intézményt, amelynek dolgozóira rá mertem bízni, akikkel a gondolkodásunk hasonló volt, akik segítettek nemcsak a gyermekemnek, hanem nekem is ezen a nehéz időszakon átlendülni, visszabillenni a felnőttek világába.
Olyan sok mindent szeretnék megköszönni a bölcsődénknek és az ott dolgozó kisgyermeknevelőknek, amelyre eddig nem volt lehetőségem:
– Köszönöm, hogy ott voltatok a gyermekem mellett, amikor én nem voltam ott.
– Köszönöm, hogy anyja, helyett anyja voltatok.
– Köszönöm, hogy letöröltétek a könnycseppeket arcáról, és az öletekben adtatok neki vigaszt, amikor szüksége volt rá.
– Köszönöm, hogy mindig mosolyogva vártátok az ajtóban, és segítettetek megkönnyíteni az elbúcsúzást.
– Köszönöm, hogy a „szaros” munkát fintor nélkül elvégeztétek.
– Köszönöm, hogy kedvesen lehajoltatok és 100X-1000X elmondtátok neki, hogy „mit szabad” és „mit nem”.
– Köszönöm, hogy türelmesek voltatok, amikor harapott, karmolt, vagy ordibált. Túlvészeltük a hisztis korszakot.
– Köszönöm, hogy sokszor az én lelkem is ápoltátok, és a kezeteket nyújtottátok, amikor a könnyeimmel küszködtem.
– Köszönöm, megtanítottátok a szobatisztaságra, nekem ez nem ment volna egyedül
– Köszönöm, hogy megtanítottátok azt a sok dalt, amelyeket együtt énekeltünk otthon
– Köszönöm, hogy szeretetteljesen neveltétek
– Köszönöm, hogy mindig türelmesek voltatok velem és a gyermekemmel is.
– Köszönöm Nektek, hogy vagytok/voltatok Nekünk!
Szeretünk benneteket!
A bölcsődei kisgyermeknevelő egy nagyon hálás és felelősségteljes munka. Minden elismerésem nekik, akik nap, mint nap anyjuk helyett anyjuk a gyermekeinknek, gondoskodnak róluk, szeretetben nevelik, vigasztalják ha mi nem vagyunk mellettük, és sok esetben ők azok, akik megtanítják gyermekünket sok-sok dologra, mindemellett pedig anya lelkét is ápolják, ha szükséges.
Ezért is szavazzunk az Év Bölcsőde címre, kifejezve hálánkat az ott dolgozóknak a hatalmas szívükért és munkájukért.
