„Elromlott gyerekek” szüleit szerelem –Pethő Orsolya, a KÖLYÖK SZERVIZ pszichológusa
Mindig úgy gondoltam, hogy egy pszichológus megtartja a távolságot a páciens és maga között. Persze egy gyerek esetében ez nagyon nehéz lehet, hogy megnyíljon a kicsi, és felszínre törjön a “gond”. Pethő Orsolya cikkeit már egy ideje követem: lenyűgöznek. Megvan benne a tisztelet a gyerekek iránt, és beszéli a nyelvüket. Csak úgy emlegetik, a magyarországi Szuperdada, ha segítségre van szükség, ott terem a családi fészekben: megfigyel, és segít! Meg akartam őt ismerni, ki az a Pethő Orsolya, aki mindent tud a gyermeki lélekről, és aki sok anyának segített eddig abban, hogy megtalálja helyét a családban, és ,kapcsolata rendeződjön a gyermekével.
Cukimamik: Milyen problémákkal szoktak hozzád fordulni a szülők?
Pethő Orsolya: Nagyon szerteágazó. A slágertéma mindig a dühkitörések, hiszti, verekedés kezelése, „fegyelmezési problémák”. Alvási, evési zavarok, bepisilés, bekakilás, vagy épp ezek visszatartása, szorongás, válás kérdése, testvérféltékenység, tanulással kapcsolatos gondok, és még sok minden. Ezen felül járnak hozzám anyukák saját jogon is, akik érzik a kulcsszerepüket a család érzelmi jólétében. Édesanyák, akiknek lemerültek az energia tartalékaik. Akár szülés utáni depressziónak hívjuk, akár társadalmi jelenségnek, ahol remeteéletre van kárhoztatva a kismama, amitől nem csoda, ha szétesik, később a munkája, a családja és a teljesen háttérbe szorított saját szükségletei között szakad szét. Sokan azt gondolják, hogy az önfeláldozó, önmagát kifacsaró anyuka az igazán jó, pedig így egy idő után nem lesz mit adnia a családjának. Úgyhogy az önzés a legjobb dolog, amit egy anya megtehet.
Cukimamik: Igaz, hogy Magyarországon, egyedülálló módon foglalkozol a gyerekek nevelési problémáival és ellátogatsz a családokhoz, ahelyett, hogy egy rendelőben kezelnéd a gyerekeket? Ha jól tudom, a gyermekpszichológusokhoz el kell vinni a kicsiket, ezzel szemben te elmész hozzájuk…
Pethő Orsolya: Igen, úgy tudom, hogy csak én dolgozom így. Sőt, nem is a gyerekeket szerelem, hanem a szüleiket. Abban hiszek ugyanis, hogy így lehet a leggyorsabb eredményeket elérni, ha a gyerekre közvetlenül ható embereket bírom rá a változásra. A gyerekek nem maguktól romlanak el, ők csak a tünethordozói a családnak. A szülők tükörképei. Ezért van az, hogy ahelyett, hogy egy rendelőben rajzoltatnám a kicsiket, vagy játszanék velük csuda érdekeseket, elmegyek hozzájuk, és a családban töltök jó néhány órát, megfigyelőként. Így egyrészt látom a családon belüli folyamatokat, és kiderül, hogyan hozták létre a problémát. Másrészt a gyerekekhez is könnyebb közelebb kerülni, ha nem kötelező velem beszélgetni. Harmadrészt, és ez a legfontosabb, a gyereket nem erősítjük meg még jobban abban, hogy baj van vele. Amikor elmegyek hozzájuk, ők is tudják, hogy én a szüleiknek segítek. Nade, minden szakmai titkomat nem árulom el!:) Mindenesetre az igaz, ha szülőként nem tetszenek a gyerekem dühkitörései, akkor először a saját haragomat kell megtanulnom kulturáltabban kifejezni.
Cukimamik: Nagyon nehéz lehet szülőként szembenézni a saját hibáinkkal,…
Pethő Orsolya: Ne is mondd, talán a munkám legnehezebb része. Bár szerencsés vagyok, miután deklaráltan így dolgozom, a hozzám forduló szülők legtöbbje már fel van készülve mindenre, tisztában van vele, hogy neki kell majd változni. Ennek ellenére sikamlós terület egy anyának megmondani, mi az pontosan, amiben fejlődhet. Sokszor könnyekkel is jár. De magam is anya vagyok, rengeteg hibát követtem már el a saját tanulópályámon, és azt hiszem, érződik, hogy egyszerre vagyok az egész család pártján. Sőt, ha egy anyának nem kerek az élete, akkor az a családon is meglátszik. Ezért nagyon fontosnak tartom, hogy az anyukák törődjenek magukkal, szeressék magukat, mert ők a család energiaközpontja.
Cukimamik: Honnan jött az ihlet, hogy a szülőket kezeld a gyerekek problémái miatt?
Pethő Orsolya: Bár van, aki szerint én vagyok a magyarországi Szuperdada.:) Nem ismertem ezt a műsort, amikor már régen így dolgoztam. Azóta megnéztem az adásokat, és szakmailag valóban sok közös vonásunk van. Az egyetemen már régen leszigorlatoztam jelesre fejlődéslélektanból, amikor Popper Péter tartott nálunk egy előadást. A csilláron is hallgatók lógtak. Zseniális volt, minden a helyére került, amit addig csak a vizsgára tanultam meg. Erős imprinting volt, bár hosszú évekig nem is tudtam róla, hogy engem érdekelnek a gyerekek. Tőle hallottam akkor először, hogy a kicsik a családban a tünethordozók, a szülők nélkül nincsen értelme őket kezelni.
Cukimamik: Rengeteg cikket is írsz, szinte tele van az internet velük.
Pethő Orsolya: Igen, lehet, hogy fellengzősen hangzik, de úgy érzem, hogy küldetésem van. Személyesen, a munkám során kevés emberrel van módom találkozni ahhoz képest, ahányan olvassák a cikkeimet. Ezért vállalom el az egyre szaporodó tévés szerepléseket is, mert így sokkal több emberhez jut el, amit gondolok. Van néhány „mániám”, ilyen például a tv nézés, táblagépezés hatása a gyerekekre, ami különösen fontos, hogy minél több szülő tudjon róla.
Cukimamik: Van valami tanácsod a szülőknek, amit a legfontosabbnak tartasz a nevelésben?
Pethő Orsolya: Rengeteg, de tán a legfontosabb, hogy merjenek magabiztosabban korlátokat felállítani. Abban nem kételkedem, hogy minden szülő szereti a gyerekét, és a lehető legjobbat akarja neki. De az a tapasztalatom, hogy ez átmegy egyfajta bizonytalan útkeresésbe és a kicsi kívánságainak teljesítésébe. A gyerekek válasza erre az, hogy átveszik a hatalmat a családban, ezzel kezelve egyre mélyebb szorongásukat, amit a szülők következetlensége okoz. Úgyhogy tessék csak nagy szeretettel kitalálni a legfontosabb szabályokat, és azokat betartatni otthon.
