Mikortól érdemes gyanakodni? Lányok esetében 2, fiúk esetében 2,5 éves kor környékén, ha még nem mond szavakat, vagy meglévő szókincse nem bővül, érdemes először mindenképp a gyerekorvosnak, védőnőnek jelezni. Amennyiben értelmi képességek terén nincs gond, úgy vélhetően egy hallásvizsgálatra fog sor kerülni – sok esetben azért nem kezd el beszélni a gyermek, mert nem hall megfelelően -, majd a fennálló helyzet alapos körüljárása után – mint például a születés körülményei, későbbi fejlődési lépcsők… – feltárják a lehetőségeket.
Miért fontos a korai felismerés? Amikor a kicsi nem beszél a következők léphetnek fel; fogalomzavar, nem alakul ki az elvont gondolkodás, a társakkal való kommunikáció is leredukálódik, nem tudja kifejezni magát, emiatt frusztráltá válhat… Fontos, tehát az első jeleknél szakember segítségét kérni, mert, ha bebizonyosodik, hogy valóban megkésett beszédfejlődésről van szó, minél előbb elkezdődik a terápia, annál kisebb lesz az esélye, hogy a gyermekünk fejlődése akadályozva lesz.
{adselite}
Mit tehetünk? A megkésett beszédfejlődés hátterében, leggyakrabban az idegrendszer éretlensége áll. Vannak kifejezetten ezt serkentő mozgásformák, mint a TSMT, DSZIT (Ayres terápia), HRG… Ezek mind különböző módon, a kis- és nagymozgások segítségével hatnak. Fordulhatunk a kerületi pedagógiai szakszolgálathoz, akik ingyenesen biztosítanak vizsgálatot és logopédust is.
Mi magunk is segíthetünk a kicsiknek otthon, mely kiváló megelőzésként, de akár a fenti lehetőségek mellett kiegészítő terápiaként is;
1. Lehetőleg ne menjen a tévé egész nap. A háttérzajból leszűrődő szavak sokszor nem érthetőek megfelelően a gyermek számára, ugyanakkor mozdulatok és szituáció nélkül gyakran értelmezhetetlenek.
2. Azok a gyerekek, akik nem tudják szavakkal kifejezni magukat, gyakran válnak frusztráltá – idegesek, verekedősek, agresszívek lesznek, vagy épp ellenkezőleg, befordulnak a maguk világába. Rajzoljunk nekik kis mágnes lapokra ragasztott papírra alapvető dolgokat, amiket kérni szoktak – pohár víz, joghurt, szendvics, keksz, zsebkendő… stb. Majd tegyük őket mágnes táblára/ hűtőre. Ha a gyerek szeretne például vizet, akkor odahozza, vagy rámutat az adott rajzra. Ilyenkor ne csak bólintsunk, hanem mondjuk el lassan és érthetően, hogy „Kérsz egy pohár vizet? Jó, adok, tessék!”
3. Játszunk vele gyakran, és közben mindig nevezzük nevén a dolgokat; „Hozd ide a piros labdát! Nézd milyen gyorsan megy az autó? Add ide a kék ruhás babát!” … stb.
4. Vegyünk, vagy készítsünk kis kártyákat, melyekre egyszerű, jól felismerhető dolgok szerepelnek, mint labda, falevél, lapát, kanál, nap, hold, autó, baba… Mutassuk és mondjuk hangosan a nevét; „Ez a ház!” Ő majd próbálja utánunk mondani.
A mimikai izmokat is meg kell dolgoztatni, hogy képes legyen a betűk formálására – ezért fontos, hogy szopizzon a csecsemő, akkor is ezeket az izmait használja.
5. Tegyünk egy tálba vizet, majd helyezzünk rá egy vatta darabot. A tál egyik végéből a másikba kell átfújnia a csemeténknek, közben mi szurkolhatunk, vagy időnként ellenfújhatunk, hogy nehezebb dolga legyen. Ezt játszhatjuk vele a kádban is.
6. Igyon szívószállal, de nem csak folyadékot. Hígabb pépesített gyümölcsöt, vagy épp turmixot, joghurtot is itassunk vele, persze ezekhez használjunk vastagabb szívószálat. A műanyag, össze-vissza csavartak is remekül szolgálhatnak most minket, mert ezekhez nagyobb „erő” szükségeltetik, így jobban megdolgoztatja a kicsi arcizmait.
7. Ösztönözd, hogy kérjen, ergo ne szolgáld ki; ha látod, hogy szeretne valamit, ne te mond ki helyette. Hagyd, hogy megpróbálja ő, de nyilván nem kell a végtelenségig rá várni, mert az csak kudarc lesz a számára.
