Természetesen 4 dolognál, azért jóval többre fognak szeretettel visszaemlékezni a gyerekeink. Mi most csupán kiemeltünk közülünk párat, amik szerintünk meghatározóak lehetnek a picik későbbi életében is.
{adselite}
Nézzük meg a boldog gyermekkor receptjét:
1. Esti mesék
„Mindig szerettem azokat az esti szeánszokat, amikor apa leült az ágyunk elé, felkapcsolta a kis piros éjszakai fényt és elkezdett mesélni. Szinte sose tudtam meg, hogy mi történt a félszeg farkassal, vagy az elkóborolt medveboccsal, mert elaludtam még a történet vége előtt.”
Az esti mesélés is egy olyan közös program a gyerekkel, amit kár lenne kihagyni. Remek lehetőséget teremt arra, hogy feloldjunk félelmeket, aggodalmakat, tanítsuk, és szép, képzeletbeli élményekkel gazdagítsuk a lurkónkat.
Ne sajnáljuk rá az időt, ne próbáljuk tévével, vagy mesélős plüssel helyettesíteni. Élvezzük mi is azt, ahogy a sötét, vagy éjjeli lámpával megvilágított gyerekszobában, a takaró alól minden fülecske minket figyel. Nappal ritka az, amikor elegendő, vagy épp lehetséges csak egy dologra fókuszálni. Használjuk hát ki, az esti mese meghittségét.
A mese szerepéről és fontosságáról korábban ITT írtunk.
2. Figyelem
Egy forgalmas őrült világban, ez nem is olyan könnyű, hisz annyiszor kell azt mondanunk, hogy” várj egy percet”. De van, amikor ez az egy perc túl hosszúra nyúlik, mi megfeledkezünk, a gyerekek tovább haladnak. A lurkók sokkal többször szeretnének minket bevonni a pillanatnyi gondolatvilágukba, mint ahányszor leülnének velünk megbeszélni azt.
Próbáljunk meg hát saját magunknak adni egy percet, és hallgassuk meg a csemeténk azonnal esedékes és aktuális közlendőjét. Lehet, hogy számunkra jelentéktelennek tűnhetnek, de neki fontosak, és ezáltal nekünk is annak kell lenniük.
3. Ölelés
Számtalan érzést képesek vagyunk egy szimpla öleléssel közvetíteni; szeretlek,bocsáss meg, hiányoztál, jó, hogy vagy nekem, fontos vagy, büszke vagyok rád, csak úgy… A gyermekünk közelsége, a legszemélyesebb zónába engedés mutatja, hogy nyitottak vagyunk felé, nem mellesleg pedig az ölelés mindig kétirányú.
A legkisebbeket épp úgy öleljük meg naponta többször, mint a nagyobbakat, de figyeljük az ő igényeiket is. Amennyiben nem nyitottak rá, ne erőltessük. Vannak olyan csemeték, akik kifejezetten kerülik az efféle kontaktust, őket próbáljuk szavakkal ölelni.
4. Családi kis ritulék
„Az, ahogy anya hétvégenként mindig magakészített karamellás tejet, vagy az, hogy a palacsinta sütés mindig apa dolga volt, csak akkor kezdett el igazán komoly jelentéssel bírni a számomra, amikor különköltöztem. Hiányoztak az apró, akkoriban talán jelentéktelennek tűnő dolgok, és ekkor kezdtem rájuk igazán melegszívvel emlékezni.”
A kis családi szokásaink meghatározzák a mindennapjainkat, az otthoni hangulatot. A folyton visszatérő motívumok ugyanakkor biztonságérzetet is adnak a kisebbek számára; „szombat reggel, mind együtt néztük a mesét a kanapén – anya,apa, én és a tesóm”
Ezeket a rituálékat nem lehet, de nem is kell erőltetni. Elég, ha észrevesszük őket és megpróbáljuk értékelni a családi momentumokat. Hiszen ezektől vagyunk mi ez a család…össze nem hasonlítható mással.
