Pár hete megjelent cikkemben arról írtam, hogy miért nem hatékony büntetéssel fegyelmezni. Mivel ez egy elég terjedelmes téma, két dologról nem esett akkor szó. Az egyik, hogy a büntetés nélküli nevelés nem azt jelenti, hogy a gyerekeknek mindent szabad és hogy nincsenek határok. A másik, hogy ha ebben a pozitív nevelési irányzatban is vannak korlátok, akkor ezek betartását milyen eszközökkel tudjuk megtanítani gyermekeinknek. Ebben a bejegyzésben éppen ezekről szeretnék írni.
Tudom, hogy nagyon sok tényező befolyásolja, hogy ki mivel ért egyet és melyik nevelési eszközt használja a gyermekeinél, ugyanakkor mindig érdemes új módszereket bevetni és saját családunkban megfigyelni azok hatékonyságát.
A pozitív nevelés irányzatban elsődleges fontosságú a szülő-gyermek kapcsolat, és természetesen ez határozza meg azt is, hogy mennyire tiszteli a szülő a gyermeket, mennyire tartja fontosnak a személyes mintát, mennyire vannak előtérben az érzelmek, azok megértése és elfogadása. Ebben az irányzatban nem kap teret a testi és szóbeli fenyítés, és minden olyan egyéb eszköz (pl. a büntetés), amellyel csak rövidtávon ér el a szülő bármilyen eredményt is.
Az egyik népszerű szakember Dr. Laura Markham szerint is a büntetés hátránya többek között, hogy hosszútávon nem hat, és hogy nem a szeretet működteti, hanem a félelem. Ezzel szemben, ha a nevelés a szülő-gyerek szeretetteljes kapcsolatára, együttérzésre épül, akkor a gyerek alapvetően a szülő kedvében szeretne járni. A szülő a legfontosabb két személy az életében, így az együttműködési szándék nem is kérdéses.
A szeretetteljes kapcsolatba ugyanakkor belefér a határozott korlátok felállítása – pl. nem szabad az úttestre kiszaladni – melyeket a gyermeknek be kell tartania.
Amennyiben számunkra fontos kapcsolatról van szó, és elkövetünk benne valamilyen hibát, mindannyiunkban munkálkodik az az igény, hogy kijavítsuk azt. A gyermeknek szintén lehetőséget kell biztosítani a tévedés kijavítására, aminek az esélyét a legkevésbé sem a büntetéssel tudja nyújtani a szülő.
Ha az együtt érző kapcsolatban elfogadjuk az érzelmeket, létjogosultságot adunk negatív érzéseknek is, akkor a gyerekek sokkal könnyebben megtanulják kezelni azokat. Sőt, egyben mintaként szolgál a szülő, példát mutat, hogy felnőttként, hogyan tud uralkodni az érzelmeinken, miként tudja őket kordában tartani, és elengedni őket.
Büntetés helyett abból is sokkal többet tanul a gyermek, ha már nyugodt érzések mellett megbeszélik, hogy mi történt, hogyan lehetett volna másképp eljárni és következő hasonló esetben mit lenne célszerű tenni.
A természetes következményt sokan használják büntetés helyett, de célszerű ezt sem utólag a szülő érzelmei „megnyugtatására” bevetni, hanem előre megbeszélni a gyerekkel, így végül is a saját választásának következményeivel fog szembesülni. (Pl. Ha hidegben nem vesz fel kabátot, kint fázni fog.)
Könnyedén rá lehet mondani a fenti eszközökre, hogy ezek nem a büntetést helyettesítik, hanem megelőzésre szolgálnak. Ez így is van. Ha ezeket a szülő napi szinten alkalmazza, nem lesz szükség büntetés alkalmazására.
Egy másik neves pszichológus Alfie Kohn legújabb könyve a Szülők feltétel nélkül. (Gyermeknevelés jutalmazás és büntetés helyett szeretettel és észérvekkel) Ebben a szerző számtalan kutatási eredménnyel bizonyítja, hogy a szeretetmegvonás, a túl nagy szigor, a fenyítés, természetesen a büntetés is, mind-mind eredménytelen nevelési eszköz. Egészen pontosan ezen messze túlmegy, és az egyetlen működőképes nevelési módszernek a gyermek teljes elfogadását és feltétel nélküli szeretetben való nevelését tekinti.
Természetesen felmerül a kérdés, hogy mihez is keresünk megfelelő eszközt.
Rövid távú célokat követ a szülő vagy hosszú távú célokat is meg tud fogalmazni? Rövidtávon szeretne egy „jó gyermeket”, aki csendes és szófogadó, vagyis nem okoz gondot a felnőtteknek? Vagy hosszútávon gondolkodik és boldog, magabiztos, elégedett, független, érdeklődő, szeretni tudó felnőttet szeretne nevelni a gyermekéből? A két célhoz egészen más az út és más eszközök vezetnek.
A komoly kutatásokból meglepő eredmények születtek. Mégpedig, hogy a jutalmazás ugyanolyan káros, mint a büntetés. Hiszen igazából mindkettő arra kondicionálja a gyermeket, hogy csakis a viselkedésének köszönhetően szeretik vagy sem. Ráadásul minél gyakrabban kap jutalmat egy gyermek egy bizonyos dologért, annál valószínűbb, hogy elveszíti az érdeklődését az iránt, amit a jutalomért tennie kell.
A szerző nem ajánl pontos receptet. Bizonyos alapelveket fektet le, melyeket szerinte célszerű követni, ha a feltétel nélküli szeretetben való nevelés mellett teszi le a szülő a voksát. Ezeket nem könnyű betartani, mivel sokkal bonyolultabb együttműködésre törekedni, mint irányítani, a teljes gyermekre figyelni a viselkedés helyett, és mindig minden körülmény között kifejezni a szülői szeretetet.
Pár lényeges alapelv:
- A hosszútávú célokat tartsuk szem előtt!
- A kapcsolatunk legyen a legfontosabb!
- Tiszteljük a gyereket!
- Legyünk hitelesek!
- Beszéljünk kevesebbet, kérdezzünk többet!
- Legyünk tekintettel a gyermek életkorára!
- Ne tiltsunk feleslegesen!
- Legyünk rugalmasak!
A tizenhárom alapelv részletes kifejtése mellett tanácsok is vannak a szülők számára: például hogyan kritizáljunk, ha arra kerül sor, mik a szülő-gyerek közös döntés előnyei, hogyan tudjuk a gyermek szemszögéből figyelni az eseményeket.
Bízom benne, hogy egyre több szülő meg fogja fogalmazni, hogy milyen emberré szeretné formálni gyermekét, és a könyv hatására egyre többen fognak ismerkedni a célhoz illeszkedő nevelési módszerrel.
„Az a baj azokkal a gyerekekkel, akiket elkényeztetettnek szokás nevezni, hogy túl sokat kaptak abból, amit kértek [ajándék] és túl keveset abból, amire szükségük van [szeretet].” Charlotte Juul
Dr. Laura Markham – http://www.ahaparenting.com
Képek:
http://www.huffingtonpost.com/jane-adams/attention-must-be-paid-ev_b_3537162.html
https://inspirationaldaily.wordpress.com/2012/01/13/mothers-unconditional-love/
http://www.trbimg.com/img-54bd672d/turbine/sfp-a-look-back-at-childrearing-the-good-the-b-001
