Bunyó a hátsóülésen avagy így állítsd meg a testvérháborút!

Miközben Lilla és Bence a szokásos csatáját vívja a kocsi hátsó ülésén, Ildikóban szép lassan megy fel a pumpa. Újra csak azt veszi észre, hogy már megint kiabál a gyerekekkel. De ne szaladjunk előre, valahogy így kezdődött:

Szeptember 1., úton az iskolába. A város teljesen beállt. Ildikó kicsit aggódik, beérnek e időben. Mindkét gyerek fel van pörögve, korán keltek, érthető, ha izgulnak. A kicsi most lett iskolás, a nagy örül is meg nem is, hogy újra egy intézménybe került az öccsével.

– Kati néni vajon szigorú lesz? – kérdezi az elsős Bence
– Minden gyerek tudja, hogy Kati néni a legszigorúbb tanár az egész világon. Jobb lesz, ha félsz tőle, öcsi. – válaszolja Lilla gonoszkodó arccal.
– Jajj, ne! Remélem szeret majd engem – aggódik a kisfiú.
– Biztosan nem! Téged senki sem szeret. – folytatja ármánykodását a nővére.
– Nem igaz, mert a Magdi néni is szeret az oviban! – próbálja védeni magát Bence.
– Csak mert olyan jó kisfiú vagy, és mindig jól viselkedsz. De igazából nem is szeret.
– Nem igaaaaaz! – görbül a szája a kisfiúnak – Anyaaa, ugye szeretnek engem az emberek?
– Persze, hogy szeretnek kicsim. – Mondja Ildikó feszülten, akinek épp az idegein táncol ez a két gyerek. – Lilla most már hagyd abba az öcséd szekálását. Nagyon ronda dolog, amit csinálsz! – kel a kisebb védelmére, ahogy máskor is.
– Úgyis nekem van igazam – grimaszol Lilla az öccsére.
– Hülye vagy! – vicsorog Bence és megcsapja a nővére arcát.
– Anyaaaaa! Bence megütött!!!
– Na elég legyen most már! Ha nem hagyjátok most azonnal abba ezt a cirkuszt, nincs tablet egy hétig. – fakad ki teljesen érthetően Ildikó.
[quote width=”auto” align=”none” border=”#b94783″ color=”#444″ title=” „] Mire megérkeznek a suliba, mindenki fáradt és rosszkedvű. Újra egy elfuserált nap. [/quote]

{adselite}

Megint csak azt veszed észre, hogy kiabálsz? Abszolút megértem. A hátsóülésen folyó kakaskodás könnyen kihoz a sodrából minden szülőt. Fekete pályás nevelési feladat, hiszen a tehetetlenség érzése még súlyosabb, mint amikor szemtől szemben állunk egymással. A vezetés pedig önmagában is frusztráló. Mégis van remény, és ha tudod, mit tehetsz ilyenkor annak érdekében, hogy megfordítsd a folyamatot, miért ne próbálnád meg?

1. Mindenekelőtt nyugodtnak kell maradnod, de legalábbis vissza kell szerezned a egyensúlyodat. Talán ez a legnehezebb, pedig egyszerű: kilégzés-belégzés, kilégzés-belégzés. Mindenkinek nehéz napja van ma, azonban te vagy a felnőtt, aki kontrollt tud gyakorolni a helyzetben.
2. Mindkét gyermeked szempontja érthető, és mindkettő megérdemli az együttérzést. Aki másokat piszkál, az a legtöbbször ideges, aggódik, valami korábban történt dolog miatt feszült. Hajlamosak vagyunk minden konfliktus esetén az egyik felet sértettként, a másikat elkövetőként tekinteni, pedig érzelmi szükséglete mindegyik félnek van. Akárki kezdte, akárki tűnik a „bűnösnek”, mindketten arra vágynak, hogy megértsd őket, sőt, segíts nekik egymás szempontját is megérteni. És ez az, ami segít abban, hogy legközelebb ne fajuljon idáig a helyzet.
3. Csak a viselkedést korlátozd, ne az érzelmeket. Akármilyen csekélység miatt dühös, feszült, vagy szomorú egy gyerek, amin szerinted nem kéne így kiakadnia, ez a düh, feszültség, vagy szomorúság igenis valós az ő számára. Az érzelmekkel nem érdemes vitatkozni.
4. Vedd elő a humorodat a feszültség enyhítésére. A hülyéskedés a legjobb módszer arra, hogy mindennemű aggodalom, szorongás, feszültség elszálljon. A sajátod is, és az gyerekeké is.

Hogy néz ki, ha mindezt összegyúrjuk? Nézzük a jelenetet a fenti összetevőkkel módosítva:

– Nem igaaaaaz! – görbül a szája a kisfiúnak – Anya, ugye szeretnek engem?
– (Mély levegő, nyugalom) Bence drágám, teljesen természetes dolog, ha izgulsz, aggódsz egy kicsit az első iskolai napod miatt. Bárkivel előfordulhat ez. (Empátia) Az oviban szuperül érezted magad, Magdi nénivel is nagyon jól kijöttél. Legalább ilyen jó lehet az iskolában is, Kati nénivel, ha nem jobb! De biztos lesznek dolgok, amiket meg kell majd szokjál, de én bízom benne hogy menni fog! Lilla drágám, olyasmiket mondasz Bencének, amivel nagyon megbántod. Lehet, hogy te is picit izgulsz a mai nap miatt? Teljesen megértem, ha így van, kicsim. (Empátia és korlátok) Az első nap mindenkinek nehéz lehet. Van kedved elmondani, hogy érzed magad? Van, ami különösen foglalkoztat az iskolával kapcsolatosan?
– Anya, tényleg így van, hogy a tanárok néha nagyon szigorúak tudnak lenni. – kezd Lilla megnyílni.
– Hmm, lehet, hogy nem mindenki olyan „szuperkedves”, mint amilyen Enikő néni volt. De azért azon vannak, hogy ti még okosabbak legyetek. Az a gyanúm, hogy aggódsz egy kicsit, milyen lesz az új tanárnénid? Igazam van drágám?
– Felsősnek lenni nagyon kemény, mindenki azt mondja.
– Hmm, elég rossz lehet ezt hallani a gyerekektől. De olyan ügyesen végigcsináltad a tavalyi évet is, szerintem nem lesz gond idén sem, akármilyen kemény lesz. Mit tudsz az új tanárodról, Lilla?
– Háááát, állítólag elég jófej. De mi van, ha egy vérengző cápa?
– Hű, ijesztő lehet ilyesmikre gondolni. Lehet, hogy szigorúbb, mint amit eddig megszoktál, de akár ő lehet életed legjobb tanára is. Nem tudhatjuk előre. Mi lenne, ha kikiabálnánk magunkból a sok-sok feszültséget? Leengedjem az ablakot, hogy hallják mások is? (Humor és feszültséglevezetés)
– Neee, anya, ez nagyon cikiiiiii… – gurgulázik Lilla
– Ok, akkor marad becsukva. Mit kiabáljunk?
– Azt, hogy „karamellizált krumplibogár”!
– Neeeem azt, hogy „Csíkos gilisztafarm”
– Ok, legyen előbb a krumplibogár, aztán a gilisztás, ok?
– Ok!
– Ok!
– De olyan hangosan, ahogy a torkotokon kifér! Reccsenjen az üveg, mert szélvédőt akarok cserélni utána! – bíztatja a gyerekeket Ildikó.
A kiabálás után mindhárman gurulnak a nevetéstől. Ez a reggel jól indult!