Valljuk be, a várandósság nyomot hagyott testünkön. Szélesebb csípő, kissé megereszkedett mellek, striák, nem beszélve a hajunk/ körmeink/ fogaink/ bőrünk állapotáról. No és a legnagyobb mumus, a kilók. Az előbbiekkel vitaminokkal, jó bőrgyógyásszal, kozmetikussal ugyan felvehetjük a kesztyűt, de mit teszünk/ tettünk a plusz számokkal a mérlegen? Tornázzunk, fogyókúrázzunk, vagy csak vegyünk vissza az esténként, altatást követően olyan jól eső fánkok, csokoládék bűvöletéből? Kifogásokat gyártunk, vagy csak kivárunk? Esetleg, így jobban tetszünk magunknak? A párunk mit gondol erről?
Ma ezekre keressük a választ.
{adselite}
Köszönjük nektek a témában érkező véleményeket, történeteket! Jövő hétre is várjuk leveleiteket a cukimamik@gmail.com e-mail címre. A következő hétfőn a szülés utáni depresszióról beszélünk nyíltan, tabuk nélkül.
Nézzük állandó és új klub tagjaink véleményét:
A várandósságot 52 kilóval kezdtem és 68 kg-mal fejeztem be. Ez egyáltalán nem tűnt akkor soknak! Sőt! De most érzem ezt igazán. Szülés óta 5 kiló ment csak le… még soha nem voltam 60 kiló felett. Akármikor ez szóba jön itthon, Apa csak annyit mond, hogy nagyon jól nézek ki így is, mondom persze, neked pocakosan is tetszettem! Eddig is ” zavartak” a plusz kilók, de amíg szoptattam, nem szerettem volna fogyókúrázni. Minél tovább szerettem volna szopiztatni a babám, és mivel, hogy most már ennek vége, elkezdtem tornázni és odafigyelni, hogy mit és mikor eszem. Egy kismama barátnőmmel fogunk eljárni tornázni, csak az Apákkal kell leegyeztetni,hogy ki mikor nem dolgozik, hogy otthon tudjanak maradni a babócákkal! Remélem, mire jön a bikini szezon, jó pár kilótól megszabadulok, és jól érezhetem magam a bőrömben!
Amíg Hanna pocakban volt, a sok várakozással teli gondolat mellett azért megjelentek az aggódás pillanatai is: például, hogy remélem nem lesznek striák a hasamon, amire hajlamos vagyok; hogy ne rakódjon rám sok plusz kiló a terhesség után, ahogy azt a családomban sokszor láttam. A striákat viszonylag élvezetes módon sikerült távol tartani, napi kétszeri mandulaolajozással, a kilók viszont már több fejfájást okoztak. Hannával hat hónapon át, napi 3-4 alkalommal émelyegtem és hánytam és ez nagyjából garancia volt arra, hogy ne egyek sokat, ne nasizzak és főleg ne egyek sok édességet – ettől voltam ugyanis a legrosszabbul. Az utolsó három hónapban pedig olyan nagy volt a pocak, hogy eleve lehetetlen volt sokat enni. Természetesen a mozgás is sokat segített. A várandósság alatt a kórházba jártam kismamatornára, ami bár nem volt dinamikus, mégis 40 perc mozgást jelentett heti kétszer. A szülést követően pedig megpróbáltam minél rendszeresebben visszahozni az életembe a futást. Ez eleinte nagyon nehezen akart beindulni, de mire Hanna egy éves lett, egy héten legalább egyszer fel tudtam menni a Normafára, amíg a nagypapa vigyázott imádott unokájára. Jelenleg újra várandós vagyok, a huszadik hétben járok. Most is aggasztanak a fenti eshetőségek, de aggódás helyett inkább keresek egy babás jógát, vagy bármilyen gyerekkel együtt végezhető csoportos mozgást, ugyanis itthon nem tudom magam rávenni a rendszeres mozgásra.
Eheti vendégeink:
Nekem nagyon fontos volt, hogy megőrizzem az alakom, ezért a terhességem alatt végig mozogtam valamit. Az első trimeszterben kismamajógáztam, utána itthon DVD-re tornáztam, kismamásra, a vége felé meg csak a kajára figyeltem. A végére bevizesedtem, de a szülés után egy héttel már szinte semmi plusz se volt rajtam. A hasam is hamar lement, lehet, hogy alkatilag vagyok szerencsés, de lehet, hogy az évek óta tartó finomított szénhidrát és cukor elhagyása volt az oka. Mindenesetre én azóta is tornázok heti rendszerességgel. Férjem mondta, hogy szerinte emiatt nem tudtam csak 3 hétig szoptatni. Szerintem ez is alkati, és nekem akkora örömet okozott a torna, ha csak lightosan is, hogy nem akartam lemondani róla.
Az első két gyerekem után mindig sikerült úgy hozzávetőleg visszafogynom. Aztán Nati után nem akartam. A férjem szerint sokkal szexybb vagyok ezzel a kis többlettel, ahogy ő hívja. 65 kiló voltam, most 77 vagyok. A melleim, amik azért picit lógósabbak lettek 3 szoptatás után, most nagyobbak, teltebbek, még nekem is tetszenek. A csípőm asszonyos lett, ahogy nagyanyám mondaná, de ettől csak keskenyebbnek tűnik a csípőm. Mindenhol van rajtam mit fogni, de ha nekem és a férjemnek tetszik, ki mondja, hogy le kell fogynom? Én szeretek ilyen lenni, és élvezem, hogy azt és akkor eszek, amikor akarok.
