Valóban kardinális kérdés, hogy cumizik, vagy épp az ujját szopja a gyerek? Milyen különbségek vannak a kettő között? Melyikről nehezebb leszoktatni? Létezik jobb, vagy rosszabb?
{adselite}
„Én komolyan megpróbáltam, de kiköpi, nem kell neki a cumi…” – hangzott a magyarázkodásom az orvosi látogatáskor, mikor nem tudta meghallgatni a mellkasát a doktornő, mert sírt. Én meg számon lettem kérve, hogy miért nem cumizik a gyerek, attól csendben lenne.
A szopás megnyugtatja a babát. Láthatunk olyan 4D-s ultrahang felvételeket is, amin szopizza az ujját, de gondoljunk csak bele, mikor nyűgös a pici, mellretétel után egyből megnyugszik – pedig szinte alig eszik, csak nyamnyog.
Adjunk-e cumit a babának, vagy hagyjuk, hogy rátaláljon az ujjára?
Cumizás
A cumit sok szülő csak úgy emlegeti, hogy hangtompító. Ami igaz is, hisz maga a szopizás nyugtatja a picit, a cumi pedig ezt váltja ki nála. Szuper megoldást találtunk, gondolhatjuk magunkban. Ám jönnek a zökkenők. Nő a pici, egyre ügyesebbben játszik, de a cumi már állandó kellék. Éjszaka felriadhat arra, ha kiesik a szájából. Elhagyhatjuk a kedvencet, aminek szörnyű sírás , alvás sztrájk lehet a következménye.
A beszéd beindulásánál némi hátrányt jelenthet, hisz a cumitól nehezen formázza a szavakat – akár beszédhibát is eredményezhet. A szájban lévő rész kialakítása mindig életkor szerinti, ezért érdemes időnként cserélni őket. A fogakat semmilyen formában nem deformálja. Sőt, vannak olyan speciális anyagú és kialakítású cumik, melyek könnyítik a fogzás nehéz időszakát a pici számára.
Leszoktatás
Sok kisgyerek akkor kezd el leszokni a cumiról, amikor óvodába kerül. A cumit ugyanis az ovi kapuján kívül kell hagyni, még alváshoz sem használhatják a kicsik. Ezért már nyáron kezdjük el a leszoktatást.
– Mondjuk, hogy ő már nagy a cumizáshoz
– Beszéljük meg a gyerekkel, hogy hol cumizhat – csak otthon lefekvésnél pl.
– Adjuk oda a cumikat a kistesónak/ barát-, vagy rokon kisbabájának
– Beszéljük meg, hogy éjszaka elviszi a tündérke, és hoz neki cserébe egy szuper alvókát
Amiket NE csináljunk:
– ne tüntessük el úgy a cumit, hogy előtte erről nem beszéltünk
– ne tegyük tönkre a cumit, hogy aztán arra fogva dobhassuk ki
Ujjszopás
Körülbelül 3 hónapos korban kezdi el a baba tudatosan szopni az ujját, és egészen 1 éves korig igen intenzíven teszi mindezt. Utána fokozatosan csökkennek az ujjszopással töltött időszakok. Teljesen elfogadott, ha a gyerek 5-6 éves koráig alkalmazza ezt a módszert, mint stresszkezelés, önnyugtatás.
Vannak, akik azért szorgalmazzák a mielőbbi leszoktatást, mert a fogakat deformálhatja. Amíg nincsenek kint a maradandó fogak, addig nem kell ettől tartani, bár egyes vélekedések szerint a felső íny íve, illetve a szájpadlás boltozata már ekkor is módosulhat.
Amikor a gyermek elkezdi kézzel is felismerni, megvizsgálni a világot, az ujjszopás hirtelen lecsökken. Érthető, hiszen másra kell most használnia a kezét. Beszédnél is automatikusan kiveszi a többség az ujját a szájából.
Leszoktatás
Épp az teszi nehézkessé, amiért „szerethető”, vagyis mindig kéznél van. Az óvodában bizony nem fogják jó szemmel nézni az ujjszopást napközben – csak alvásnál engedik -, ezért már a bekerülést megelőző hetekben érdemes szorgalmazni a gyermek számára, hogy csak bizonyos helyzetekben szopja az ujját.
– Mondjuk, hogy ő már nagy az ujjszopáshoz
– Beszéljük meg a gyerekkel, hogy hol szopizhatja az ujját – csak otthon lefekvésnél pl.
Amiket NE csináljunk:
– ne kössük be az ujját/ ne húzzunk rá kesztyűt
– ne használjunk keserű körömlakkot
– ne üssünk a kezére
Összességében elmodható, hogy gyermeke válogatja, hogy melyiknél kötelezi el magát. Mindkettőnek meg van a maga szerepe. Az egyikről talán valamivel könnyebb leszoktatni, a másik viszont kevésbé foglalja le a gyermeket. Nincs rosszabb, se jobb.
Ahol nagyot tudunk mi szülők hibázni, az a leszoktatás! Ez egy folyamat. Ne várjuk el a gyerektől, hogy 1 hét után felhagy ezzel a szokásával. Legyünk türelmesek, és sose nyúljunk drasztikus módszerekhez.
Soha sem szabad egy másik gyerekkel – még testvérrel sem – példálózni, és sose mondogassuk neki, hogy a többiek ki fogják nevetni emiatt. Ha a gyermek nem azért szokik le róla, mert megért rá – képes kezelni az ehhez kapcsolódó érzelmeit más módon is -, akkor vissza-vissza fog térni. Lehetséges, hogy mivel a megnyugtatás eszközét elvettük tőle, visszahúzódóvá, félénké válik. Amennyiben ilyesmit tapasztalunk, beszéljünk vele, adjuk vissza a cumit, engedjük az ujjszopást és kezdjük előlről az egészet.
