Azonnal leszögezném, hogy ez a bejegyzés nem szakmai szempontok alapján íródott, hanem a saját tapasztalataimat szeretném veletek megosztani. Másoknál dédnagymama mákos bejgli receptje öröklődik, nálunk a dadogás.
Ne pánikolj!
A dadogás legtöbbször 3-4 éves kor között jelenik meg, de megfigyelhető előbb, vagy később is. Az okait nem pontosan ismerjük, lehet a hátterében idegrendszeri probléma, egyfajta túlérzékenység, genetikai hajlam, egy trauma, de lehet élettani is. Rendkívül változatos formái léteznek, nincs két egyforma dadogás, mint ahogy nincs két egyforma ember sem.
Amikor a 4 évesed egy reggel úgy ébred, hogy egy szót sem tud folyékonyan kimondani, és szinte görcsbe rándul az egész teste beszéd közben, az mindenkinek borzalmasan ijesztő. A gyermek viszont pontosan érzi te félelmeidet is, és még azokat is magára veszi. Csak nyugalom! Induljatok útnak, lássa neurológus, pszichológus, próbáljátok megkeresni az okot, bár egyáltalán nem biztos, hogy meg is találjátok.
Az idegrendszeri eredetű problémán sokat segít egy egyéni mozgásterápia, például TSMT. Ha feltételezhetően trauma érte a kicsit, akkor pszichológus kell, aki az egész családdal, mint egységgel foglalkozik. Ez csak így fog működni.
A gyerekre figyelj, és bízz magadban! Figyeld meg, mikor erősödik fel a dadogása, mikor alig észrevehető, mi teszi őt boldoggá, és szeresd! Nem kell ajnározni, szó sincs róla, de egy értő, segítő figyelmet igényel a helyzete.
Alap dolgok
Az első és legfontosabb, hogy légy türelmes! Mindig. Kérdezd meg, hogy neki mi lenne a jó? Milyen segítséget kér, kér-e egyáltalán segítséget?
Soha ne nevessék ki a testvérei, ne utánozzák őt poénból sem!
Ne javítsd ki a gyermeket, és ne ismételtesd el vele a szavakat!
Ne kezeld őt otthon másképp, mint eddig. A szabályok rá is vonatkoznak, nem szükséges a kelleténél jobban kímélni őt. Máshogy kell, hogy megtartsd.
Nyugodtan beszélj a családnak arról, ami most van. Készítsd fel őket, és mondd el nekik, hogy ebben a helyzetben mit vársz tőlük. Maguktól nem fogják tudni.
A kisebb testvérek dadogására is készülj fel, mivel felnéznek a nagytesóra, előfordul, hogy tudat alatt is ennyire hasonulni szeretnének hozzá. Ezek rövid időszakok, és a tesókat szinte le is lehet beszélni a dadogásról.
Terápiák, lelki megerősítés
Amíg tart a dadogás, és olyan mértékű, hogy láthatóan megterheli a gyermeket, addig a legfontosabb dolog, hogy a lelke épségét megőrizzétek.
Egy dadogó gyereknek mindig a saját érzékenysége, az önbizalma csökkenése, valamint a beszédfélelem jelenti a legnagyobb problémát.
Fel kell vértezni őt, hogy a helyén tudja kezelni azt, ami most vele történik.
Rengeteg terápia létezik, amik abszolút nem biztos, hogy hatékonyak neki.
Állami keretekben a szakemberek rendkívül leterheltek, és csak a súlyosabb problémákra van idejük. Az enyhébb dadogás nem számít súlyos gondnak, illetve 5 éves kor alatt szóba sem állnak veletek. Nem tudsz mit tenni, elő a pénztárcát! Ha idő, és anyagiak szempontjából szerencsések vagytok, akkor elérhető magánúton mozgásterápia, csoportos foglalkozások, beszédterápia, művészetterápia, családterápia, kineziológus, lovaglás, sport, falmászás, foci, zeneiskola. Ne hidd, hogy ez utóbbiak nem érnek fel egy terápiával! Ha a gyerek valamiben tehetséges, és szereti, az növeli az önbizalmát, és ez segít neki a dadogásán is átlendülni.
Nem tudod megvédeni
Ha hosszútávon berendezkedett nálatok a dadogás, akkor jönnek a problémák, amik túlmutatnak azon, hogy a gyerek nem tud gördülékenyen kommunikálni.
Nem tudja képviselni saját magát, elkerül szavakat, ezáltal nem azt mondja, amit igazán szeretne, frusztrált lesz, bezárkózik, társaságban nem beszél, rájön, hogy csak segítséggel tud működni, és egyre egyre “kisebb” lesz.
Apró lépésekben gondolkodj, és kerülj közel hozzá! Meg fogja mondani neked, hogy ma nem akarja ő a fagyit kikérni. Ne erőltesd, majd lesz olyan nap, mikor lesz bátorsága, vagy ereje hozzá. Sebesült katonát nem küldünk csatába!
Meg kell gondolnod, hogy kell-e szavalnia az anyák napi ünnepségen az oviban? Te szeretnéd? Biztos, hogy meg kell tennie ezt csak azért, mert “ő sem kevesebb a többinél”? Vagy igazán ő szeretné? A gyerekek nem mondják el sokszor a félelmeiket, mert nem szívesen okoznak a szüleiknek problémát. Azt szeretnék ha büszkék lennénk rájuk, így megteszik, amit akár csak gondolat szinten is elvárunk tőlük.
A társai csúfolódása hasonlóan óriási probléma, bár az utóbbi időben annyi a beszédhibás gyerek, hogy egyre később kezdődik a szekálás emiatt.
Bántják a szemüvegest, a ducit, a soványat, a vöröset, de sose felejtsd el, hogy a dadogóknak van egy nagyon érzékeny személyiségük, amelyet nem lehet a végtelenségig húzni. Ráadásul a gyerkőc nehezen tud kiállni magáért, vagy segítséget kérni. Nála nem biztos, hogy működik, hogy “szólj az óvónéninek”, mert mire végigmondja, hogy a Zolika miket mondott, addig az óvó néni megebédelteti a másik csoportot is. Biztosan próbál majd rendet tenni az óvó néni, de nem lát oda minden eldugott sarokba az udvaron. Szükség esetén meg lehet oldani, hogy a pszichológus beüljön a csoportba megfigyelni a gyermekedet, és utána adjon nektek tanácsokat.
Ne csüggedj, minden rendben lesz, és megtaláljátok az utat!
Milyen felnőttként dadogni?
Annyi mindent tudnék mesélni, de sokkal jobban összefoglalja helyettem ez a film:
https://www.youtube.com/watch?v=rGGD3rL880U&t=1983s
Meg ez a cikk itt:
https://wmn.hu/wmn-life/53959-balatoni-jozsef-igen-ez-van-dadogok-es-nem-maradok-csendben
Szerencsére én már nem vagyok gyerek, felnőttként pedig már sokkal könnyebb a dadogással együtt élni. És tudod miért? Mert egyre több hozzád hasonló intelligens, és elfogadó ember vesz körül, amiért nem tudok elég hálás lenni. 🙂
