Ha egy kisbaba felnőtt szókinccsel bírna, vélhetően ezekre gondolna. Talán ki is mondaná őket, ha a beszéd képességével jönne a világra. Mennyivel könnyebb lenne éjszaka felébredni arra, hogy „Anya, hiányzol, bújj hozzám”, mint a keserű sírásra, melynek okát álmos fantomként próbáljuk kideríteni.

{adselite}

Egy újszülött naplója (részlet) – Éjszakai ébredés

Csak homályos fény- és árnyjátékot látok. Kellemes meleg és a bőrömet nyugtatóan simogató érzés vesz körül. Változik a helyzetem, időnként kinyújtom a karomat, lábamat, ide-oda forgok. Könnyed mozdulatok ezek, egyáltalán nem okoznak komolyabb kihívást. Csak lebegek, hagyom, hogy ringasson a járásod. Mindenféle hang szűrődik be; zajok, dallamok, beszélgetések… csak egy állandó van, a szívverésed. Időnként felgyorsul ugyan, de számomra nincs is ennél a hangnál megnyugtatóbb érzés a világon. Kommunikálni is képesek vagyunk, mert tudom, hogy mit érzel és te is tudod, hogy mikor kell kedvesen dúdolnod nekem. Tudom, hogy mindig itt vagy velem, vigyázol rám és szeretsz.

Kinyitom a szemem, sötét van, és fázok. Eltűntek a könnyed mozdulatok, csak a kezem és a lábam kalimpál össze-vissza. Nem hallok semmit, nem érezlek téged, félek ettől, hirtelen nem tudom mi történt. Kiáltani kezdek – „Anya”, anya hol vagy?” -, de a gondolatok nem változnak érzésekké, csupán hangos sírást tudok kiadni magamból. Sírok hát, mert megijeszt az egyedüllét, téged akarlak, Anya, gyere már…

Hirtelen halvány fény lepi el a szobát, olyan, mintha a napsütésben hirtelen sűrű köd lepné el a viágot. Hallom a hangodat, de nem értem jól, hogy mit mondasz. Egyszercsak elkezdek emelkedni, majd újra érzem a meleget, a szívverésedet, ahogy dúdolsz. A karjaid átfognak, biztonságot adnak, már jobban vagyok. Picit még hüppögök, de a ringatástól és attól, hogy újra itt vagy velem, hogy érezhetlek egyre jobban megnyugszom. Álmos vagyok, nagyon álmos. Tudom, hogy már nem érhet baj, mert együtt vagyunk. Kérlek Anya, ne engedj el, ne tegyél vissza, nem akarok egyedül lenni. Tarts még a karodban, szoríts magadhoz, hogy behunyva a szemem újra ott lehessek, ahol mindig együtt voltunk, és sose kellett „Jó éjt drágám” szavakat súgva becsuknod magad mögött az ajtót.