Anyának lenni nem csak szépség, bűbáj és nyáltenger. Bizony állatokká leszünk, ha az utódunk érdekei sérülnek. Én legalábbis így élem meg. 27 hetes várandósan is simán lenyomnék bármit és bárkit, aki a lányomat fenyegetné. Sajnos azonban vannak azok a helyzetek, amikor az adrenalin által életre hívott földöntúli erő és kitartás mit sem ér. Ez az, amikor egy gyerekkel kerül szembe az ember lánya.
Játszótér
– Érkezés a lánnyal, anya kiborítja a homokozó szettet. Háttérben két 7-8 éves forma fiú játszik. A nagyobb egyből lecsap az új arcokra:
-Elkérhetem a lapátot?
-Persze, de ha később homokozni szeretne a lányom, visszakérjük.
Kis idő eltelik, lány elkezd játszani. A kis vödörbe egyből a gereblyével kezdi szedni a homokot. Gondolja anya, kreatív a lány, meg van lapát nélkül is. Erre a fiú kb. 2 méterre ülve odaveti:
– Odaadja a vödröt?
– Látod, hogy a lányom épp azzal játszik, ha odaadom, ő mivel fog homokozni? – értetlen fej a gyerek részéről.
Nagyanyjuk, aki eddig a háttérben meghúzódva ült egy padon, most észhez kap, hogy az unoka kissé túllőtt a célon. Odaszól – halkan, nehogy megzavarja őket a játékban -, hogy ott van nekik egy nagy vödör, legyen az elég. Látszik a kölykökön, hogy meg se hallják a szavát, a semminél is kevesebbe veszik.
A lány elindul a műanyag fűnyírójával a csúszdára. Alig voltak, had csinálja – gondolta felmenője. Direkt nem szokott neki segíteni, csak ha jelzi/ kéri, így próbálja önállóságra, kreativitásra sarkalni. Erre az ominózus fiú egyből ott terem és már emeli a fűnyírót, az anya látja a lányán, hogy kezd idegessé válni:
– Köszönjük a kedvességet, de megoldjuk egyedül, ne segíts neki! – ismét az értetlen fej.
Lány felér a tetejére, anya büszke. Lecsúsztatja a műanyag gépet, majd lejön ő is. Mindenki örül, senki se sérült. Lány gondolja, ismét megmássza a létrát, mert kőkemény. El is indul, kéri anya segítségét, meg is kapja. A csúszda tetején állva fogja a kis szerszámot, mikor jön ez az idegesítő fiú és megpróbálja elvenni tőle.
– Légy szíves add vissza neki, nem kell segíteni! – itt a hangom már kedvesből kezdett átmenni anya tigrisbe.
Következő kép, lány lecsúszik, épp, hogy leér az aljára, említett jó képességű fiú pedig már indul is a tetejéről, majdnem neki a lánynak, anya emelte el hirtelen.
– Vigyázz már egy kicsit! Várd meg, míg eljön onnan, majdnem nekimentél! – ERROR, ERROR, kitörni készülő anyaállat-veszély!
Kis idő eltelik, lány ide-oda járkál, majd letelepszik a homokozó szettjénél. Fogja a vödrét, odamegy egy kisfiúhoz és elveszi a lapátját, majd visszatér az ő területére – ottani apuka szívesen adta. Na, anya gondolja, ez így nem lesz jó. A fiúk már rég nem homokoznak, szóval gondolja, hogy odalép a földön heverő rózsaszín lapáthoz és elhozza. Erre fentről – a csúszda tetejéről – kiabálást hall:
– Az a Petinek még kelleni fog! – áll ott a két inkább nem minősítem fejű gyerek, számon kérő képpel. Ebben a pillanatban pedig éreztem, hogy vagy felmegyek és lerugdosom mindkét „jó modorról még sose hallott, kis bunkó” kölköt, vagy verbalizálom a kitörésemet. Azt hiszem jól döntöttem:
-Már megbocsássatok, de ez az ÉN LÁNYOM lapátja, és ő MOST szeretne vele játszani! – talán még mondtam valamit, de már nem emlékszem. Csak arra koncentráltam, hogy ne használjak „csúnya” szavakat és kellően érthető legyek.
Egyértelmű kinyilatkoztatása igencsak révbe ért… mindenki számára. A távolból még hallotta a két fiú nagyanyjának elhaló hangját, ahogy bíztatja utódait a mihamarabbi továbbállásra. Anya fogta, kicserélte a két lapátot, a kisfiúnak visszavitte az övét, megköszönte. Apa egyből rávágta, hogy nincs mit. Félelem és tisztelet látszott a szemében. Egy anya ma ismét megmutatta a világnak, hogy a gyermekéért bármeddig elmenne. Az oroszlán tekintélye olvadt egybe a tigris magabiztosságával. Miközben a homokozó lányához tartott visszafelé, a négy lépés megtétele alatt körbenézett a játszótéren, és érezte, a csatát megnyerte, gyermekét biztonságban tudhatja, megint megtette, amit a természet elvár tőle.
Kis plusz
Férjem az imént a fejem felett értetlenkedve kérdezte, hogy tényleg erről akarok-e írni? Viccesen megjegyezte, hogy szerinte legközelebb írassak alá egy átadás-átvételt a gyerekekkel, akiknek odaadom Töpi játékait. Nyílván, ő apa, férfi, nem pörög ezen, hisz számára a gyerekkel való játszóterezés csak egy program, egy kis rész. De nekem egy esemény, ami színtere az élet játszmáinak. Nekem ott meg kell találnom a megfelelő arányt a gyermek érdekérvényesítése – megvédése – helyreigazítása – tanítása közt. Itt nem csak a rózsaszín lapát pozíciójáról szólt a történet, és nem is csupán egy neveletlen kölyök tudatlan viselkedését reagáltam le. Példát mutattam a 2 éves lányomnak: Legyünk kedvesek, udvariasak, előzékenyek, de ne hagyjuk, hogy palira vegyenek minket. Meg kell húzni a határt. Ez nyilván mindenkinek máshol van, nálam itt volt.;)
