Boldog születésnapot az én egyetlen lányomnak!
Mikor anno nagyszüleimtől hallottam, hogy mennyire rohan az idő, mindig csak legyintettem. Öregek, nosztalgiáznak, gondoltam. De tényleg van ebben valami. A minap voltunk öt éves házasok a férjemmel, lányunk betöltötte a kettőt, 10 hét múlva itt a második gyermekünk… csak a lakáshitel nem akar fénysebességgel öregedni.
A minap történt, hogy nővéremmel a lány csuklásától, mint képességtől ájultunk el. Most pedig ez a kis lény már önállóan jön reggel az ágyamhoz és mondja, anya.
A mai bejegyzésemet szinte teljes mértékben a lányomnak kívánom szentelni. Jöjjenek hát a Töpi-szösszenetek.
Töpi és a szavak
Pár héttel ezelőtt már közzétettem egy kis szótárt a lány által használt szavakból. Nos, ez hirtelen ugrással gyarapodásnak indult! Döbbenet, hogy bonyolult szavakat is utánam tudja mondani – katicabogár -, amiből aztán, önmagától visszaismételve valami hihetetlenül cuki kis szavacska válik – bogaaa. Mutatja a testrészeit, folyamatosan próbálja mondani, amit mi. Annyira bűbájos, mikor az autóban hátul elkezd dalolászni, vagy amikor kéri, hogy hívjuk fel apát, és baba-halandzsa nyelven magyaráz neki levegőt alig véve. Mondjuk arra még nem jöttem rá, hogy a busz szóból, hogy jött neki a písz. Kezdetleges mondatokat is alkot; Apa autó – apa elment dolgozni.
Töpi és a gyengédség
Nos, mikor úgy jellemzem a lányt, hogy démonka, és minden fürdetésnél keresem rajta a 666-s anyajegyet, az nem a véletlen műve. Havonta pár alkalommal, ha odabújik hozzánk, egyébként csupán kihasznál minket. Szörnyen akaratos, és gyakran érezzük azt, hogy mi gyakorlatilag csupán a kiszolgáló személyzetet alkotjuk. Tesszük ezt úgy, hogy bár nincs sok szabály, de azokat annál inkább betartatjuk – ergo nem külső megfigyelői vagyunk a lány szocializációs folyamatának. Olyankor is beveti a „kicsi lányotok vagyok, szeretlek titeket” nézést, ölelést, mikor egy egész napos hiszti rohamot követően érzi, nyúlfarknyira van attól, hogy anya, vagy apa – netán mindketten – bezárkózzon a spejzba, leguggoljon a földre, és az ég felé kiáltson; MIÉRT????
Mondjuk tény, hogy amikor bújik, akkor több napra feltöltődünk, minden haragunk elszáll, és azt érezzük, kitüntetett szerepünk van az életében. Ez pedig mindent megér.
Töpi és a nagyágy
Mivel záros határidőn belül érkezik a tesó, fel kellett szabadítanunk a lány eddigi fekhelyét. Vettünk emeletes ágyat, melynek aljára terveztük a lányt, és ha a kis krapek elég nagy lesz, egy szinttel feljebb léphet a csaj. A helyzet az, hogy hozzávetőleg 4 nap alatt olyannyira átszokott a nagyágyára, hogy ma már a nappali alvásánál is egyből oda feküdt be. Szörnyen büszke vagyok rá, no meg a férjemre. Neki volt egy mérföldkővel felérő meséje. Kezdődött ott, hogy második este a kiságyába mászott be, és semmiképp sem tudtuk kiimádkozni onnan. Nyilván erőszakkal nem akartuk befektetni az új helyre. Férjem ekkor komolyan a lány felé fordult és elmondta neki, hogy bizony a barátai – 15 plüss alaphangon -, már nem férnek el ebben a kicsi ágyban, és ők bizony a nagyágyban fognak ezentúl aludni. Amennyiben ő meg velük szeretne, úgy át kell menjen hozzájuk. Ez hatott, emelte a kis karjait, hogy vegye fel, majd szó nélkül lefeküdt a nagyágyba. Jött az esti mese, melyben a nagy vakondnak érkezőben volt a kis vakond tesója és ezért a barátai – a nyuszi és az egér – készítettek neki egy ágyikót, amiben bőven elfért a kisbarátaival, és utána már egyáltalán nem is akart máshol aludni. Nappal még voltak ellenállások, de pár nap alatt az is beállt.
Mondjuk, kimondottan félek attól, hogy mi lesz, ha éjjel, neszezésre kinyitva a szemem az ágyunk mellett találom a lányt. Tuti szívroham, kiáltás férjnek, amitől a lány is megijed, elkezd sírni, apa meg felriad, hogy „Miaz,mi történt, mivan?”
Töpi és a dackorszak
Vegyünk egy rész akaratosságot, két rész impulzivitást, egy csipet tehetetlenséget, három mokkás kanálnyi öntudatosságot, távolítsuk el az esetleg csomagoláson maradt türelmet is és ezt keverjük össze a hiszti instant porral. Amit kapunk, ahhoz ajánlott védőfelszerelést felvenni.
Mondja, hogy alma, és mutat a narancsra. Először persze megmutatom neki az almát, arra jön a nem-nem, majd a narancsot, ekkor nyögni, és egyhelyben lépkedni kezd. Mire elkezdeném a pucolást a lány már teljesen szétcsúszik, hörög, üvölt, földre csapja magát, sír, vörös a feje és onnantól kezdve már hiába adnám a narancsot. Vége a világnak, minden összedőlt, ezzel elintéztem a gyerek elkövetkező 3-4 percét. Nem voltam elég gyors… Ilyenkor vagy otthagyom, míg lenyugszik, vagy annyira elkezdek nevetni rajta, hogy mozdulni sem bírok. Nem akarom persze elbagatellizálni a kis érzéseit, de hiteles szeretnék maradni a szemében, ezért azt az érzést tükrözöm, ami belül keletkezik. Utána persze megbeszéljük a dolgot, hogy picit várni nem a világ vége, és a vágyak beteljesülésének késleltetése csak jobbá teszi az egész folyamatot. Mondjuk, nem tudom ebből mit szokott felfogni, de valamit biztosan.
Végszó
Megindultunk a lejtőn. Nemsokára csak délután 4-től lehetek az ovis csajszival, hétvégenként a barátnőivel tölti majd az idejét és bejelenti, hogy más városba megy egyetemre, aztán egyre ritkábban fog hívni, örülhetünk, ha havonta kétszer beszélhetünk vele, közben többször csalódik, de már nem engedi, hogy én vigasztaljam, majd megérkezik az életébe az a férfi, aki elsővé válik a sorban, neki is lesz gyereke, majd unokája, és amikor már öreg lesz és mi már nem lehetünk mellette ott lesz az öccse, akivel leülnek egy pohár jó fröccs mellé, és megemlékeznek sportfogadó apjukról és mindig elérzékenyülő anyjukról….
