Ne stresszeljek!
Természetesen minden nap délután meglátogatott férjem és lányom is. Sírtam mikor megérkeztek és sírtam, mikor elmentek. Anno aggódtam picit, hogy Töpi miként fog reagálni, mikor Tökmaggal 3 napot kórházban leszek. Nos, ez egy jó kis főpróba volt. Kiegyensúlyozott a gyerek, imádja az apját, így azon túl, hogy sokszor emlegetett, és nagyon örült nekem, nem okozott nála sírásba torkolló altatást, vagy étvágytalanságot a távollétem. Szerencsére! Mondjuk mikor indultak fogta a kezem és húzott a lift felé. Ilyenkor mindig elmondtam neki, hogy anya most még itt marad, de ő haza megy apával. Kaptam puszit, ölelést, integetést a liftből, sőt még akkor is, mikor becsukódott az ajtaja és elindult hallottam, hogy kiabálja; Szia anya!
Kedd este aztán begörcsöltem. Még látogatóban volt nálam a család, mikor éreztem, hogy picit fájdogál a hasam. Mikor elmentek, odatipegtem egy tanonckához, említettem neki, hogy úgy érzem görcsölök, mi lenne, ha tolnánk egy CTG-t? Felfeküdtem az ágyra, és miközben egyre inkább éreztem a görcsöket a következő képek villantak be:
– Tuti, hogy holnap emiatt nem fognak hazaengedni
– Nem engednek haza, és bent tartanak szülésig
– Nem tudok levizsgázni, a lányomban pedig kitörölhetetlen traumát okoz a hiányom
– Még ma este megcsászároznak, koraszülött lesz a babám, a dokim szabadságon, férjem pedig megint nem fog beérni időben
De ne stresszeljek!
Mikor levették a korongokat, rá se néztek a papírkára, csak megkaptam az esti adag bogyómat, és mindenki eltűnt. Éreztem még kisebb fájásokat derékban, de akkor lettem csak totál kész, mikor hegyeket véltem felfedezni a CTG eredményemen. Pánik, férj felhívása, feszültség oldó sírás a telefonban, mert velem itt senki se törődik, egyáltalán minek vagyok bent, ha meg se nézi egy orvos, felőlük itt meg is szülhetek… Aztán elmúlt a görcs.
De ne stresszeljek!
Este aztán kedvesen még kaptam kérdéseket, hogy jól vagyok-e, valamint egy szülésznőtől jött az okos, hogy nem kevertem-e össze a klotyós-görcsökkel? Ezt csúnyán benézte, mert tudok a kettő közt különbséget tenni, szóval nem, nem hashajtóra van szükségem, csak a sok szülő kismama közt egy kis térre, hogy rám is figyeljenek, mert én itt kétségek közt vergődtem, miközben senki se nézett felém és egyébként is szörnyen hiányzik a lányom, a férjem, az otthoni ágyam, a kanapém, az otthoni koszt, és egyébként is begolyózok itt bent… Aztán inkább csak annyit mondtam, hogy nem, tuti, hogy nem az volt.
De ne stresszeljek!
Minden családtagom szerencséjére aggodalmaimat és kérdéseimet szeretett Facebook csoportommal mindig meg tudtam osztani. Róluk a következő héten szeretnék bővebben írni, most elég annyi, hogy kismamák-anyukák hada írja le gondjait, örömét, kér tanácsot és mindig találni valakit ébren/ online 😀
Így történt ez most is, egyből ment a poszt, jöttek a drukkok, az élmények. Ezek nagyon sokat segítettek. Kösz csajok innen is!
04.02. – péntek
Dokikámhoz mentünk a havi esedékes vizsgálatra. Tökmag 2000-2200 gramm körül leledzik, 34+3 naposan. Következő randevúnk 05.21-én lesz, akkor nézünk is időpontot a császárra. Továbbá tájolt arról is, hogy nagyon vigyázzak magamra, mert, ha hasonló görcsöket produkálok a 36. héttől, nem szórakoznak visszatartással, kikapják a gyereket.
De ne stresszeljek!
Férjem lobbizik, hogy húzzuk el a 40. hétig, de én már szörnyen terhesnek élem meg ezt a dolgot, örülnék, ha a 39. héten világra jönne a kis „szörnyecském”. Tudom, hogy nem szép ez részemről, hisz minél tovább bent van, annál jobb neki, de az, hogy nem mászkálhatok annyit, amennyit akarok, nem takaríthatok, imádott férjemtől már egy teregetés után is összeráncolt szemöldököt kapok – ne erőltessem magam -, a lányomat nem emelhetem fel, folyton a pocakomat féltem, nehogy ráugorjon, szóval a lényeg, hogy a nap 24 órájából 16 telik terhességgel és csak 6 várandóssággal.
Bevallom azért az, hogy nem mosogathatok, nem okoz akkora törést az életemben. Hehe. Férjem is minta példány, hisz magától említette, hogy ő érzi, a porszívót hasból mozgatja, úgyhogy azt se csinálhatom. Egyem meg, annyira vigyáz rám.
Ami aztán totál kicsinált, hogy 67 kiló vagyok így 35 hetesen, pedig a 4 hónapja vett nadrágjaim jók rám, sehol se repedt még szét rajtam semmi – nem úgy, mint Töpinél, kínos -, a jegygyűrűmet se kellett még levennem az ujjamról… Nem értem, hova rejtőznek el bennem ezek a kilók. Még a végén többel zárok, mint a lányomnál – 72 kiló -, pedig ugyanannyiról indultam.
A gyógyszerek, amiket szülésig szednem kell:
- Semicillin (antibiotikum) – napi 4×1
- Béres magnézium – napi 3×1
- Cordaflex (görcsoldó) – napi 2×1
- Detralex (a viszérre) – napi 2×1
- Gravida (terhesvitamin) – napi 1
- + a 37. héttől szúrom majd magam véralvadás gátlóval/vérlazítóval
Naponta 12 szem bogyót veszek be ÉN, aki anno már a vitamint is nehezen nyelte le. Gondoltam, veszek egy olyan gyógyszertárolót, amiben napra és napszakra lebontva előre bele lehet tenni a gyógyszereket. Nagyanyám mondta, hogy neki van egy plusz ilyenje, ha kérem, odaadja. Bakker, az egy dolog, hogy tőle kapok tippet a pókhálós visszerek halványítására, de hogy az ő gyógyszeres dobozát használjam ez kissé kidobott az ablakon. Az a helyzet, hogy már vágyom a testem feletti teljes irányítás visszaszerzésére…
Suli helyzet
Két vizsganap és vége! Aki úgy érzi 05.14-én 8.00-kor tegye csuriba az ujjait és mormoljon el értem egy „hajrát”! Írásbeli elé nézek, 3×60 perces történet lesz, komplex feladatsorok az elmúlt két év anyagára, logikára, szakértelemre és józan paraszti észre alapozva. Szerencsére nálam az úgynevezett vizsga drukk mindig pozitív kimenetellel jár. Egyszer középiskolában történelemből hívott ki a tanárnő –jesszus, hogy féltünk tőle mind -, és Athénről kellett beszélnem. Naná, hogy és Spártát jobban tudtam volna. Nos, kérem szépen még 3 olyan filozófusról is szót ejtettem, akikről eladdig nem is sejtettem, hogy olvastam. Döbbenet volt számomra és barátnőm számára is, aki óra után megkérdezte, ezt meg honnan tudtam. Móni emlékszel még rá?
Szóval úgy döntöttem nem sietem el, nehogy a végén valamit a vizsgáig elfelejtsek, így holnap kezdem meg a komoly felkészülést, amibe épp beleesik egy családi parasztházas, lazulós, madárcsicsergős hosszúhétvége is, oopsz.
Világ proletárjai ünneplejetek!
A tervezett május 1 valami rendezvényen koncert-hallgatással és barátokkal telt volna. Az előtte lévő családszétválasztós napok azonban újraterveztették a dolgot és itthoni lazulás lett belőle. Délelőtt még kinéztünk a kerületi majálisra, Töpi elfogyasztott 3 ingyen lufit, a negyedikért már nem volt arcunk sorba állni, úgyhogy fagyizást követően távoztunk a helyszínről. Apropó a lánynál bevezettük az autóban való Kaláka-hallgatást. Jópofa volt ugyan, hogy a Tankcsapdára jókat táncolgatott a kezeivel, de arra jutottunk, hogy a szövege – „csuklóig vagyok a k..ban – nem biztos, hogy szépen hangzana a játszótéren egy 2 éves szájából.
Továbbá jelentenem kell, hogy szótári robbanás időszakát éli, rengeteg új szót, kifejezést használ, próbálkozik mondatokkal is – Apa autó dogzi (Apa autóval dolgozni ment). Valamelyik nap írok megint egy Töpi-szótárt, amit felmondatok vele videóra, mert annyira cukin ejti a szavakat, hogy muszáj megőriznem az örökkévalóságnak.
Anyák napja
Lányom, apja karjaiban érkezett meg, kezében egy cserép csodaszép virággal és egy kedves szóval; tessék! Köszönöm férjemnek is, hogy másodszorra lep meg anyák napján!
Pár mondat erejéig szeretnék azokra is gondolni, akik – talán épp hozzám hasonlóan – nem tudtak tiszta szívből köszönetet mondani az anyjuknak. Szép ez a rózsaszín cukormázas dolog, de lássuk be, bizony vannak olyan anyák, akik egyszerűen nem érdemlik meg, akik nem adtak biztonságot, sem feltétel nélküli szeretetet, sőt, gyakran csak elvettek, bántottak.
Én hiszem, hogy minden gyermek maga választja szüleit, továbbá úgy vélem, minden életünkben új dolgokkal kell gazdagodnunk, ezért a nehézségek leküzdésére meg kell teremtenünk az erőt és a kitartást magunkban!
Nem a sors fintora tehát, ha épp nem „jó” anyát kaptunk. Képesek vagyunk túllépni, képesek vagyunk nem tovább vinni a rossz példát!
