Töpi-napló (részlet)
05.21. – szerda
Anya és apa ma lepasszoltak a nagyinak. Erős a gyanúm, hogy megint a doktor bácsihoz mentek. Amikor anya magával vitt, én mindig sírtam, kiabáltam. De hát egyszer láttam, hogy anyával rossz dolgokat csinál – például lefektette egy ágyra, rákent valamit a hasára, majd elkezdte dörzsölgetni valami fehér bigyóval és akkor egy tévén megjelent fekete-fehérben valami, és azt mondta apa, hogy az ott a tesóm -, és én azóta nem szeretem ezt a bácsit.
Gondolom, ezért nem vittek most se. Sebaj, a nagyival mindig nagyon jól eljátszunk, finomakat főz nekem, a hűtőjében meg csak úgy terem a mozzarella rúd és a Danonino, mert akárhányszor kérek, mindig tud adni. Azt hiszem, szólni fogok apáéknak, hogy legyen otthon is ilyen hűtőnk.
Már elég álmos voltam mikor megérkeztek. Anya nagyon megpuszilgatott, valamitől nagyon boldog volt. Szeretem, ha anya boldog, mert olyankor én is az vagyok, és ha picit többet is hisztizek, akkor se lesz olyan hamar mérges.
A kedvenc számom most a Kaláka – Benedek király. Szeretem apával az autóban énekelni, hogy ajajjj…
05.22. – csütörtök
Elég mozgalmas napon vagyok túl. Reggel anya a régi kiságyamon kicserélte az ágyneműt. Mondjuk, tetszik, csak azt nem értem, hogy minek, ha én úgy se alhatok már benne. Aztán ebéd után, egyszer csak csengettek, én persze azt hittem apa, de mikor kifutottam a lépcsőházba láttam, hogy a nagynéném az. Ettől picit elszomorodtam, és egy darabig nem is akartam vele játszani. Aztán anya mondta, hogy megyünk fagyizni. Ettől jobb kedvem lett. Hazafelé picit rossz voltam, elfutottam anya elől és nem álltam meg mikor kérte. Ezért az út felétől kézen fogva kellett mennem, amit nem szeretek, így sokszor be is hisztiztem, nem volt könnyű, de sikeresen könnyeket is tudtam hozzá produkálni. Sajnos ez sem hatotta meg. Mikor haza értünk, apa már otthon várt minket, el akartam mesélni, hogy mekkora igazságtalanság történt velem, de csak annyit tudtam mondani, hogy apaaa. Aztán kaptam egy joghurtot. Mikor nem néztek oda, gyorsan belenyúltam kézzel és lecsorgattam egészen a könyökömig. Nagyon mókás volt, de mielőtt az egészet le tudtam volna nyalogatni, anya észrevette, és mondta, hogy kanállal egyek, különben elveszi. Anya pedig nem beszél a levegőbe, apa azért engedékenyebb.
05.23. – péntek
Anya kitalálta, hogy ma anya-lánya napot tartunk. Mondjuk nem sokban tért el a többitől, mikor amúgy mindig együtt vagyunk. Gondoltam, hogy ma is fogunk fagyizni, amit szeretek, meg sejtettem, hogy játszóra is megyünk majd.
Közben feltűnt, hogy napok óta emleget valami számokat; 06.03. „Aznap érkezik a tesód, az öcséd” Amíg csúszdáztam elgondolkodtam ezen. Tesó, az az lehet, amikor egy másik gyerek sokat van veled. Meg anya mindig a pocijára mutogat, hogy ott van benne. Aztán napközben gondoltam egyet és adtam rá egy puszit. Látni kellett volna anya reakcióját, mint aki megnyerte a lottó ötöst – mondjuk nem tudom az mi, de apa minden hétvégén bízik benne, hogy mi megnyerjük és akkor soha többé nem kell dolgoznia… az az, amikor reggel elmegy és délután jön csak haza.
Szóval újabb fegyverrel bővült a táram. Azóta időnként spontán puszilom anya pociját, amitől ő nagyon boldog lesz, amitől meg én is az leszek, és azt hiszem, ez jól van így.
05.24. – szombat
Apa mondta reggel, hogy ha felkeltem a nappali alvásból elmegyünk autóval nyuszicsirkét nézni. Ebédre főtt virsli volt, amit időnként megeszek, de ma épp csak egy félhez volt kedvem. Anya és apa arról beszélt, hogy valamit azért még kéne ennem, hogy bírjam a délutánt. Megkérdezték kérek-e joghurtot én meg egyből lecsaptam rá, mert a melegben szeretem a hideg dolgokat.
Az autóban már éreztem, hogy nem vagyok túl jól. Aztán hirtelen keserűt éreztem a torkomban és anya odaszólt apának, hogy „a gyerek behányt, álljunk meg valahol”. Én sírtam, mert ez nagyon rossz érzés volt, és még az orromból is jött valami. Apa kivett az autósülésemmel együtt, majd levette a ruháimat, és törölgetni kezdett popsi törlőkendővel. Ekkor már picit jobban lettem és gondoltam játszom egy kicsit apával, és gyorsan elfutottam. Remek érzés volt, ahogy a meztelen testemet érte a nap, miközben a szuper új szandiban kényelmesen tudtam ide-oda cikázni, hogy ki tudjak térni apa elől, mert ő volt a fogó. Közben anya azt hiszem nem nekem szurkolt, „Szivi kapd már el a lányt, csont pucér Buda kellős közepén!”
Miután elkapott és felöltöztetett, apa átvitt a mellettünk lévő parkba játszani. Azt hiszem addig anya a kis ülésemet takaríthatta le, mert mikor visszaértünk, már nem volt olyan fura szaga. A parkban volt egy játszó is, tök ismeretlen játékokkal, itt még nem jártam. A gyerekek viszont elég irigyek voltak, mert ha odamentem játszani valamivel egyből odafutottak és elvették tőlem. Rájöttem, hogy az itthoni játszót jobban szeretem.
05.25. – vasárnap
Szokás szerint 5.50 körül ébredtem fel. Gondoltam halkan beosonok anyáékhoz és hirtelen rájuk ugrok, vagy ilyesmi. De mikor kinyitottam az ajtót, megláttam egy hatalmas kukás autót. Nem tudtam, hogy az enyém-e, így csendben kezdtem el vele játszani, de anyáék így is felébredtek és mosolyogva annyit mondtak, „Boldog gyereknapot”. Nem tudom ez mit jelent, de ha kukásautót kaptam, akkor tuti biztos, hogy valami fontos nap lehet.
Aztán arra ébredtem, hogy valami nagyon hangosan kopog az ablakomon, és sírni kezdem, és beszaladtam a nagyszobába, ahol anya és apa is egyből vigasztalni kezdtek. Mondták, hogy ezt úgy hívják jégeső, de nem kell félnem tőle. Azért én egy picit mégis féltem.
Aznap ebédre csak két mozzarella rudat kaptam, majd beültünk az autóba és elmentünk itthonról. Ami tetszett, hogy voltak megint pocsolyák én meg gumicsizmában mentem, így az összesbe bele tudtam futni.
„Szabiékhoz megyünk” mondta apa. Ott volt egy néni, akinek akkor pocija volt, mint anyának, és egy bácsi. Mintha már jártam volna itt. Picit azért tartottam a dologtól, és leginkább anya mellett autóztam. Aztán volt itt is ebéd, de csak keveset ettem. Aztán találtam csokit, amiből gyorsan ettem is, majd elfutottam anya elől. Mikor elkapott megtörölte a kezemet, pedig még sok csoki volt rajta, amit szerettem volna lenyalogatni.
Estére eléggé elfáradtam, a mesét azonban szerettem volna végignézni, de anya kikapcsolta én meg picit megint sírtam, de aztán apa mesélt, és hamar elaludtam.
Szeretem apát és anyát. Remélem ez a „tesó” is aranyos lesz, meg lehet majd vele autózni.
Titokban este, mikor már aludnom kellene, be szoktam vinni az ágyamba kis autókat, és azokkal játszom nagyon halkan. De ez titok, anyáék se tudják, mert annyira ügyesen elrejtem őket a takaróm alá…
